Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

268. országos ülés 1898. márczins 23-án, szerdán. 241 tálára az összes javaslatokat letehetem. Ezzel, t. ház, beváltottuk azon igéretünket, melyet a kiegyezésre vonatkozólag tettünk. És, t. ház, a közigazgatás reformjára vonatkozólag is elő van készítve az anyag annyira, hogy a hogy lehetséges, a hogy a kiegyezési kérdések tárgyalása azt megengedi, ezen kérdésekkel is a ház alaposan foglalkozhatik. (Helyeslés jőbbfelöl.) És foglalkoznia kell, t. ház, sürgősen elsősorban, mert ezek az állapotok, a melyek kétségtelenül ma bizonyos aggodalomra adnak okot — értem a vidéki állapotokat, a szocziális mozgalmaknak nevezett nyughatatlanságot — feltétlenül parancsolják, hogy egy erős, egységes közigazgatás legyen, és hiába nem akarja gróf Apponyi Albert képviselő úr azt, hogy ennek a kormánynak kezében srerveztessék a közigazgatás, mert az én hitem szerint szükséges, hogy egy öntudattal, a közigazgatás iránt érzékkel és gyakorlattal biró kormány valósítsa meg a közigazgatás reformját, (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) és a közigazgatás reformja ne idealisztikus ideákkal, ne képzelt és nem indokolt elméleti szempontokból oldassék meg, a melyek lehetnek szépek, elméletileg lehetnek tetszetősek, de a melyek egy országban a rendet biztosítani nem képesek. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) A közigazgatás reformjánál gondolni kell sok mindenre, gongolni kell, t. ház, az egységes vezetés szempontjára, gondolni kell a közigazgatás gyors menetének biztosítására, gondolni kell már ma a szoczialisztikus mozgalmak igényeire is és Magyarországon nekünk különösen gondolni kell a nemzetiségi aspirácziók veszélyes voltára is. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) T. ház! Midőn elmondottam azt, hogy mindezek tekintetében a mit ígértünk, kilátásba helyeztünk, azt megvalósítottuk, vagy a megvalósítás stádiumába hoztuk, akkor jogunk van bizonyos önérzettel tekinteni vissza a múltra, (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl.) és jogunk van bizonyos önérzettel helyezni kilátásba intézkedéseket a szoczialisztikus mozgalmakkal^ a munkás-mozgalmakkal szemben is. Nem jogosult tehát Sima Ferencz képviselő úr bírálata. Darányi Ignácz miniszter úr kijelentéseivel szemben. T. ház! A kormánynak megvannak a maga tervei, Darányi Ignácz miniszter úr jelezte és ezek foganatosításáról, valósításáról gondoskodni is fogunk. Ezzel azonban, t. ház, még nem akarom — folytatva a nagy hangot — azt mondani, hogy a kérdés feltétlenül megoldható. Méltóztatnak tudni, hogy a szoczializmusnak nevezett nagy kérdés egész Európát foglalkoztatja. Méltóztatnak tudni, hogy ez egy oly társadalmi KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIV. KÖTET. probléma, a melynek megoldása még nem sikerült a nagy nyugaton és megvagyok győződve, hogy könnyű eszközökkel, egyszerű módon nem fog sikerülni nekünk sem. De a bajokat enyhíteni, a bajok egy részét elhárítani, azt gondolom, módunkban fog lenni és sikerülni is fog. Különben nem hallgattam ugyan végig Pichler Győző képviselő úr beszédét, de azon idő alatt, míg a teremben voltam, úgy értettem, hogy ő azt mondja, hogy szorosan véve nem is valódi szocziális kérdés az, a mit ő a vidéken egyes községekben tapasztalt, az a munkakérdés, az a megélhetés, az aratás kérdése, így értettem, bocsánatot kérek, ha nem jól adom vissza, csak egy részét hallottam beszédének. T. ház! Ha így van, — és különben ha Pichler Gy6'y:ő képviselő úr nem mondotta volna, mondom most én, hogy így van, — ebben egészen igazat adok, mert igen távol áll, kérem, a mi vidékeinken jelentkező,-úgynevezett szoezializmusunktól az a szoczializmus, a mi Európában a Nyugaton jelentkezik, sőt ellenkezőleg, mert a szocziális doktrínával foglalkozva a Schäffle értelmezését fogadva el, kell, hogy mondjam., hogy a szoczializmus minden doktrinaireje Fouríertől, Saint-Simontól kezdve Marxig, Lassalleig . . . Polónyi Géza: Nem szent Simon az! (Derültség a bal- és szélső báloldalon.) B Bánffy Dezső miniszterelnök: Méltóztatnak azt nevetségesnek találni, ha Schäfflet idézem ? . . . abban egyeznek meg, hogy a magán tulajdonnak a szabad versenyen alapuló termelési módnak meg kell szűnnie hogy helyébe a köztulajdon, a kollektív tőke lépjen, a társadalom közös, azaz minden tagjának tulajdonát képező termelési eszközökkel, mely hivatva van megteremteni aztán az egységes, kollektív munka szervezetét. A kollektív termelés, a szocializmus doktrínája szerint megszüntetné a versenyt, nyilvános vezetés alá helyezné a jószágtermelést és nyilvános vezetés mellett eszközölné a közös termékek elosztását. Nos hát, a midőn ezen elmélet szerint ez a nyugati szoezializmus, s a midőn minálunk épen ennek az ellenkezőjét látjuk, akkor nem fogadhatjuk el, hogy a vidéken, az Alföldön, Szabolcs-, Szatmár-, Zemplén vármegyékben jelentkezett követelések szoczialisztikus jellegűek, (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljukí jobbfelöl.) sőt ellenkezőleg itt nem az egységes termelésre, hanem az azzal ellenkező földmegosztásra gondolnak, itt bizonyos követelésekkel állanak elő, s némely községekben annyira, mennek ezek az állítólagos szoczialisztikus irányzatok, hogy már a szomszéd község munkásait is ki 31