Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

268. országos ülés 1898, márczhis 23-áu, szerdán. 235 utasítani hiteles jelentések beterjesztésére? Azután a kormány vármegyénként iparkodnék a lokális bajokon 'legalább úgy segíteni, a hogy tud, s én meg vagyok győződve, hogyha Szabolcs vármegyében tényleg olyan borzasztóan veszélyes állapotok lettek volna, a katonaság két nap alatt, nem csinálhatott volna rendet s nem érkezhetett volna be jelentés arról, hogy ott minden csendes. Az a szoezialízmus, > melyet itt hirdetünk és nagy hangon elítélünk, nem egyéb, mint helyi baj, melyet könnyen lehet orvosolni. T. ház! Nem akarom hosszabbra nyújtani beszédemet, hanem egyszerűen azzal a kijelentéssel végzem, hogy a meddig a fennálló kormányrendszer egyébben nem dolgozik, mint a szabadságok elnyomásában és az egyéni jogok megcsorbításában, egyébre nem törekszik, mint a szocziális kérdést sajtó elnyomásával oldani meg,a míg komoly munkába nem fog s egyebet nem tesz, mint folytonos hiábavaló alkudozásokkal válságos közjogi helyzeteket teremt, — a mi a kiegyezésben nyer kifejezést, — addig oly ember, a kinek a gondolkodása olyan, mint az enyém, iránta bizalommal nem viseltethetik. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet ütőm.) Elnök: Az ülést megnyitom. Perczel Béni jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. képviselőház! A költségvetési felhatalmazási vitában elhangzott beszédek szerintem három vonást, három jelszót domborítanak ki. Az egyik, hogy »le az álliberalizmussal* ; a másik, a melynek t. képviselőtársunk Emmer Kornél adott kifejezést, hogy a parlament mai többsége nem csak legitim, de valóságban is képviseli a magyar nemzet közvéleményének közakaratát; és a harmadik, a mely a kormánynak legszerényebb erkölcsi vonását jellemzi, és a melyet Darányi Ignácz t. képviselőtársunk jelentett itt ki, az, hogy oly nehéz időkben, mint a milyeneket ma él a magyar nemzet, olyan kormányra van az országnak szüksége, minő a mai. Ezen három jelszót mint zászlót állítom fel határvonalául az itt lefolyt vita keretének és ezen három jelszó által megjelölt határ közé igyekszem beilleszteni az én felfogásomat bírálatául annak a helyzetnek, a melyet általánosságban és részleteiben az itt lefolyt hat napi vita tüntet föl az ország közállapotára nézve. A sorrendet azonban megváltoztatom és kezdem azon meglepő kijelentésnél, melyet Emmer Kornél t. képviselőtársunk megkoczkáztatott, ! hogy a parlamentnek mai többsége nemcsak legitim, de valóságban is képviselője a nemzeti közakaratnak. Felállítom a kérdést, hogy való-e ez, vagy nem? Erre nézve nem puszta üres elmélkedés, a melyre támaszkodni fogok okoskodásomban és argumentumaimban, hanem statisztika, melyet a t. ház elé tárok, és a mely a helyzetnek megvilágítására szolgál. Egyik kőnyomatos lap a választási névjegyzékek alapján kitünteti, hogy 1896-ban 883.395 választó volt a választók lisztájába beírva. Ebből leszavazott 432.372 választó. Egyhangú választás volt 187. A hol az ellenzék — és itt az ellenzék minden árnyalatát veszem — a kormánypárttal állt szemben, és a hol a pártmérkőzés mellett jutottak a képviselők mandátumhoz: leszavazott összesen 273.120 választó. Ebből esett a szabadelvű pártra 167.743. Hogy milyen arányban jutottak be a képviselő urak párt szerint: ezt statisztikailag nem tüntetem fel, mert ezzel nem akarom a számcsoportozatot szaporítani, hanem evvel szemben most már rámutatok a tényleges helyzetre. Leszavazott tehát összesen 273.120 szavazó, a hol pártmérkőzés volt. Evvel szemben a választási lisztákban köz- és magán-hivatalnokok össze van írva 232.693. Most már fölteszem és meg vagyok róla győződve, hogy ezt mindenki akczeptálja, mert a valósiágnak komoly megközelítése, hogy a hivatalnokokból csak 10 százaléka nem szavazott; felteszem, hogy a hivatalnokok közül 10 százalék szavazott az ellenzékre. A számarányt azért állítom így föl, hogy adataim ne legyenek egykönnyen megtámadhatók. E számadatok szerint veszem, hogy az egyhangú választásoknál 70.000 választó esik el a 230.272 választó közül s így összesen leszavazott a kormánypártra 125.600 választó. Ha veszem azt, hogy a kormánypártra tényleg leszavazott 166.700 s abból 125.100 a hivatalnok, tehát az úgynevezett független szabadelvű-párti választók száma 42.643. Azért állítom így egybe ezeket a számokat, hogy Emmer Kornél t. képviselőtársunkat meggyőzzem arról, hogy egy hivatalos Magyarország és három millió választási költség az, a mi a mai parlamenti többséget kiadja. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha veszem azt, hogy a hivatalos szavazatok fölött a kormány mondhatnám feltétlenül rendelkezik s feltehetuém azt, hogy a hivatalnokok leszavaztatása a kormánynak egy krajczárjába sem került és ha elfogadom azt, a mit Rohonczy Gedeon t. képviselő úr mondott, s a mit senkisem tagadott és setikisem vont itt kétségbe, hogy a kormánynak a választásoknál három millió forint állott a rendelkezésére, akkor a 42.000 független szabadelvű szavazó polgárra fejenkint 50 forint választási költség jut. (Derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Több! 75 forint') Azért állítom föl ezt az összeget, 30*