Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

236 26$. országos ölés 1898. márezins 23-áu, szerdán. hogy az ország választó közönsége tudja, mennyi választási költség esett egy-egy fejre s hogy megkapta-e mindenki a maga 50—50 forintját, ha nem kapta meg, hát reklamálja, vagy a jelöltnél, vagy pedig a szabadelvű pártnak kerületenkénti pénzkezelőjénél, mert ezek a számok nem csalnak, s így, ha tényleg elköltötte a kormány ezt az összeget, akkor azok a választó polgárok, a kik szabad meggyőződésből és lelkesedésből meghozták a kormánynak az áldozatot arra, hogy nagy többsége legyen, a kikre fejenként a három millióból 50 forint esik, tudják meg, lia meg nem kapták, hogy az a pénz valakinek a zsebében van s reklamálják azt meg. Emmer Kornél t. képviselőtárfamot azért emlékeztetem e statisztikai adatokra, hogy ő, a ki bizonyára a kormánypárt egyik legelfogulatlanabb tagja, ha a statisztikára is fordít csekély gondot s azoknak révén gyújt lámpát a saját pártja óriási táborában, akkor meg kell győződnie, hogy rendkívül nagy tévedésben van, a mikor azt állítja, hogy a mai parlamenti többség nemcsak legitim, de a valóságban is képviselete a nemzeti közakaratnak itt a parlamentben. Hiszen nem rekrimináczióból mondom, hogy ha a t. kormány a három milliót megtartotta volna magának és nekünk a főispánokat, az alispánokat, a polgármesterek és a főszolgabírák légióját szolgáltatta volna ki rendelkezésünkre, akkor Emmer Kornél t. képviselőtársunk most nem arra nézve, mondván, hogy az a tábor itt a nemzeti közakaratnak a képviselete, hanem ha véletlenül gróf Apponyi Albert állana a kormány élén, akkor erre kellene tekintenie, hogy a tábor a nemzeti közakaratnak a képviselete. Az azonban nem dönt ma az ország helyzeti kérdésében, hogy a mai parlamenti többség mikép jött létre; de egy mindenesetre dönt, egy ezzel a parlamenti többséggel szemben feltétlenül jogosult, ez pedig az, ha vájjon igaz-e az, hogy az a párt itt Magyarországon a liberális eszméknek képviselője, vagy pedig az álliberalizmus zászlója alatt csoportosul itt egy nagy tábor, mely azzal a magasztos eszmével, azzal a magasztos fogalommal, melyet a liberalizmus foglal magában, a Iegszertelenebb visszaélést űzi. Lehetetlenség, hogy emlékezésnek okáért vissza ne tekintsek egy húsz esztendőre; mert hiszen a liberális párt 1875-ben alakúit meg és mint ilyen Deák Ferenczezel és pártjával szemben lépett itt a parlament és a nagy liberális törekvések megvalósítása czímén a nemzet közvéleménye elé és nyert a nemzettől tábort és pártot arra, hogy a Tisza Kálmánnak ellenzéki, korszakában képviselt liberális eszméket, mint valóságot vigye a nemzet közéletében tudattá és törvénynyé. Jól mondta gróf Apponyi Albert, hogy I egyetlen egy ténye sincsen ennek a kormánynak, mely jogosulttá tenné azon czim viselését, hogy »liberális párt«. Hogyha az első kiindulási pontot, mint történeti folyamatát tekintem mai parlamenti életünknek, akkor épen t. előadó úrra utalok elsősorban, a ki Magyarországon mint volt ellenzéki férfiú a liberalizmusnak ideális értelemben egyik elsőrangú harezo-a volt szóval és tollal, és kérdem tőle, hogy az általa is képviselt liberalizmusból mi lett Magyarországon húsz esztendő óta megvalósítva? Egyetlenegy alkotást kérek, egyetlenegy nyomot húsz esztendő óta, mely ennek a kormánynak és kormányzati rendszernek húsz éves uralmát hirdeti ez országban, mely jelölné és kiáltaná, hogy íme itt van sorozata annak a mit teremtettünk, a, liberalizmus magasztos eszméjének zászlója alatt! A nemzet 1875-ben a lelkesííltségnek és a hazafias áradozásnak oly szárnyalásával követte azt a tábort, a mely liberális czímeD alakúit meg, hogy pillanatnyilag Kossuth Lajos neve is feledve volt az országban. Mindenki várta a nemzeti közélet átalakítását a nagy liberális eszmék igazi szellemében. Akkor a liberális párt programmja volt a hadseregnek magyar szellemben való átalakítása, nemzeti bank létesítése, a választási törvények reformálása, a kúriai bíráskodás létesítése, a mely a tiszta választások garanczi áj át képezi, továbbá az akkor is már vita tárgyát képezett gyülekezési jognak törvény útján való rendezése. A liberális párt már abban az időben is, mikor a Deák-párt a sajtótörvények revidiálását követelte, azt mondta, hogy igenis követeljük a sajtótörvények reformálását, de úgy, hogy a sajtó teljesen szabad legyen, hogy a sajtón bilincsként nehezedő bélyeg eltöröltessék. Ezen liberális eszmék és nagy törekvések fejében egy egész nemzeti áradat indult meg és követte a liberális pártot. Méltóztassék megmondani, hogy azon idők óta van-e egyetlen alkotás és nyom, a melyet az urak az akkor hirdetett liberális programmból megvalósítottak volna? Van-e egyetlen egy alkotás azóta, a mely egész erkölcsi komplexumában ne oda irányúina, hogy Magyarországon mindent, a mi szabad, a mi az egyéni és közszabadságnak biztosítékát képezi, meg kell csorbítani, el kell törölni? Ha úgy áll a dolog, a mint azt a t. előadó úr, a ki a túloldalnak jelenleg egyik legrégibb képviselője, maga sem képes tagadni és egyetlen nyomát sem képes mutatni annak, hogy az a párt, a melynek ő is egyik oszlopos tagja és vezérférfia, liberális szempontból ennek a nemzetnek a lelkét emelte volna, akkor nem jogos-é, ha az ellenzéki árnyalatok egyhangúlag kiáltják a kormány felé: le azzal a liberális zászlóval, mert ez nem a liberális eszmék zászlaja, (Élénk helyeslés a szélső