Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-268
234 268- or8z ágos ülés 1898. marczlns 23-án, szerdán. templomban politizálni nem szabad. Hivatkozom épen Molnár János apátra, a komáromi plébánosra, a ki, mivel itt képviselői tisztjét teljesíti s egyéb pártirodai elfoglaltsága folytán — én elismerem, hogy a mit tesz, azt meggyőződése szerint, a vallás szent érdekében teszi s nem vonom kétségbe jó szándékát — kényszerülve van három káplánt tartani. Hová jutunk akkor, ha a templomban szabad politizálni? Akkor ép Molnár János apát paroehiájában megeshetik, hogy három káplán három különböző irányban politizál egy s ugyanazon templomban, (Tetszés és derültség jobbfelől.) mert a szabad gondolkodás fejlődését, remélem, senkisem akarja belolyásolni. (Nagy zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Visontai Soma: Van abban igazság, hogy nem az ellenzék hivatása a kormányt védeni. (Zaj.) Olay Lajos*. Eredj a szoczialistákat védeni. (Zaj.) Kubik Béla: Eredj te meg a kormányt védeni.( Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ezt már csakugyan másutt végezzék el. (Derültség.) Pichler Győző; Engedje meg a t. ház, hogy már most áttérjek a vita tulajdonképeni tárgyára: a bizalmi kérdésre. Azt hiszem, bevezető szavaimból és annak konzequencziáiból nyilvánvaló, hogy azon kormányért, mely álelvek alatt tartja uralmát, pártunk nemcsak hogy nem lelkesedik, de bizalommal sem viseltethetik. Mit látunk az ország ügyeinél? Évek óta húzódnak a kiegyezési alkudozások; mióta ez a kormány megszületett, egyebet sem tesz, mint alkudozik Ausztriával, a mely alkudozások ránehezednek a parlament egész működésére, a legfontosabb belügyi törvények pedig teljesen parlagon hevernek. Egyetlen minisztérium sem lép elő törvényjavaslatokkal, hanem a helyzeten immár három év óta egy átkos kiegyezési eljárásban való alkudozás uralkodik, amely kiegyezési eljárás úgy, mint eddig, a mai politikai helyzetben is olyan, hogy annak meddősége teljesen bizonyos. És mikor már nyilvánvaló a tárgyalások meddősége, a koraiánynak még akkor sincs elég önérzete és ereje arra, hogy áttérjen az önálló vámterületre, az önálló bank kérdésére, hauem inkább folyton tovább alkudozik a nemzet jogain. Néhány rövid szóval meg akaiok emlékezni — eddig óvakodva kerültem ki — az úgynevezett szoczializmusról s kérem a t. ház figyelmét, mert e kérdésnél engem egész más szempontok vezetnek, mint vezettek sokakat a házban történt felszólalásaiknál. Én a szoezializmusnak nem terjedését látom ebben az országban, hanem azt látom, hogy helyi bajokból származó elégedetlenség az, a mely sok helyen keletkezve és összegyűlve, egyszerre csak idehozta a ház elé és a sajtóba az úgynevezett szoczializraus nagy fogalmát. És itt egynehány egyszerű példával akarok a t. ház elé járulni. (Halljuk! Halljuk!) Én magam jártam egy községben, a hol értesülésem szerint a szoczializmus nagyban terjeszkedett. Elmentem abba a községbe, összehívtam a lakosságot és kérdést intéztem hozzájuk, hogy mi a bajuk? Erre ők előadták a bajukat. Egészen egyszerű a dolog, t. ház. Aratási bajok ezek; ők 11-ed részben aratnak; azért nekik a bükkönyt meg a legelőt le kell kaszálniuk, kévébe rakniok, fel kell rakniok az uraság kocsijára és el is kell szállítaniok. De ezenkívül kötelesek elvállalni egy hold kukoriezást is és egy hold kukuriczás után két forint lánczpénat fizetni és 16 napi robotot dolgozni. Úgy, hogy a dolog vége az volt, hogy ha felszámítjuk a jövedelmüket, még ők fizettek rá az uraságnak egy forint 30 krajczárt. T. ház ! Akkor megkérdeztem azokat a veszedelmes szoczialistákat, hogy mi a kivánságuk? Hosszas tanakodás után azt mondták : engedje meg a földes úr azt, hogy a 16 napi robotból nyolcz napot ne a legnagyobb munkaidőben kelljen teljesíteni. T. ház! A földes úr ezt közbenjárásomra megengedte, és a szocziálisták meg vannak elégedve. Egyetlen egy esetet akarok még felhozni és ez az, hogy jelentés ment a minisztériumhoz, hogy egy községben nagy szoczializmus uralkodik, mert 3 forint 50 krajczár napibérrel nem akarnak munkát vállalni. Voltam abban a községben is és kitűnt, hogy 1 forint 50 krajczár a napibér és 2 forint a féléjszakáért, összesei tehát 3 forint 50 krajczár és ezért is csak egy órát kell dolgozni ártéri munkában, utána két órai pihenés. Kérdést intéztem az összegyűlt 250 szocziáíistához, liogy miért nem vállalkoztak ezen munkára s kisült, hogy a jelentésből csak egy maradt ki s ez az, hogy a munkát január 20-án kellett volna megkezdeni a legnagyobb hidegben, féltesttel a jégben. És mégis megtették volna, csak egy kérésük volt azoknak, a kiket szerződtetni akartak, az, hogy legyen kegyes a mérnök úr, valahonnan szerezzen nekik gúnyét, mert rossz termés volt és csak kék mándli az egész ruhájuk abban pedig megfagynak egy óra alatt. Megküldetett a minisztériumnak a jelentés arról, hogy azon községben óriási szoczializmus dúl; 200 szoeziálista veszélyezteti a lakosságnak élet- és vagyonbiztonságát. Hát én itt arra akarom felhívni a t. ház és a t. kormány figyelmét, vájjon nem volna-e helyes egyes jegyzőktől a helyi bajokra nézve jelentéseket bekérni, őket
