Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-267

267. országos illés 1898. És ha egyszer szóba lehet majd állani a revízió mérvéről, akkor, ha egyikünk vagy másikunk messzebb menő revíziót tart is szüksé gesnek, mindenikünk hozzá fog járulni mindahhoz, a mi az egyházpolitikai törvények által okozott bajok enyhítésére történik, u sérelmek orvoslására irányai, mert ezt követelik meggyőződésünk és elveink. De addig is t. ház, tisztán példaként mint odavetett eszmét és tisztán a magam nevében mondom, hogy ha egyszer szó lehetne egy olyan revízióról, a mely az egyházpolitikai törvények ben ientartja mindazt, a mi lelkiismereti és vallásszabadság és kiküszöböli mindazt/a mi e törvényekben a vallásos érzelmek violencziója és a lelkiismereti szabadsággal ellenkező, s azzal összeegyezhetetlen kényszer, a mi vallástalanság vagy vallástalanságra vezet, és ha ezen az áron el lehetne érni, hogy megszűnjék a felekezeti gyűlölködés és helyreálljon a vallási béke, azt hiszem, hogy ez egy oly czél volna, melynek elérésére a nemzet legjobbjai mind kezet foghatnának. (Igaz! Úgy van! balfelől) Én is azt óhajtanám, t. ház, hogy jöjjenek vissza azok az idők, mikor még nem volt szó a szószéken politikáról. Én, t. ház, azt, hogy helyes-e a politi kát a szószéken érinteni vagy nem, egy olyan akadémikus és meddő kérdésnek tekintem, a melyet, itt megoldani nem lehet. Épen a túloldalról szólíttatott fel a lelkészkedő papság arra, hogy hasson a szoczializmus ellen a szószéken; pedig a szoczializmus politika, a mi meggyőződésünk szerint téves irány, veszélyes politika, de politika. Ellenkezik a vallás elveivel és megtámadja azt; tehát az egyház védelmezi a vallás elveit és a vallást. Sima Ferencz: Ebben tökéletesen igaza van ! Asbóth János: íme, tehát az urak maguk is kívánták, hogy a szószéken politizáljanak. A bécsi Szent István-templom külső faragványai között még ma is ott van aü a Szószék, a melyről Kapisztrán János hirdette a török háborút, pedig az politika, vagy legalább politika is volt. És a reformáczió alatt, t. ház, mindenütt hirdették a szószékről, felhívták a tömegeket fegyverre a lelkiismereti szabadság érdekében. Az tehát, hogy helyese vagy helytelen-e a politikát a szószékre vinni, az egy akadémikus kérdés, a melyet nem fogunk itt megoldani; oly meddő kérdés, a melynek megoldása attól függ, hogy a tisztelt urak micsoda politikát csinálnak? Különben azt hiszem, hogy sem a miniszter urak, sem pedig mi, mint képviselők ezt a kérdést eldönteni, nem fogjuk; azt mindig rá kell bizni szerintem az illető lelkésznek a lelkiismeretére és tapintatára. (Helyeslés balfelöl.) És az egyházi főhatóság kompetencziájára. márczlns 22-én, kedden. (ggg És most méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek — és ezzel be is fejezem beszédemet — arra a szegény, agyonnyargalt reakcziöra, a melyen ebben a vitában már annyian lovagoltak. Gróf Zichy János barátom nem kávéházi politikus, ő tehát ezt a reakczió szót nem a szónak kávéházi értelmében használta. (Halljuk!) Ő nem is azt a reakcziót hangoztatta, a melynek a zászlaját merész kézzel tegnap itt kitűzte a t. belügyminiszter úr, (Úgy van! balfelől.) midőn azt mondotta, hogy húsz esztendő alatt lett volna ugyan fizikai idő, de nem volt húsz esztendőn át alkalmas idő — nem csak most, az aktuális mozgalmakra értette ezt — de húsz esztendőn át nem volt alkalmas idő, hogy a gyülekezési és egyleti jog törvény útján rendeztessék; mert azt mondta a t. miniszter űr, hogy ezt a törvényt vagy nem kell megcsinálni, vagy a legliberálisabb módon kell megcsinálni; tehát nem lehet megcsinálni, mert ellenkeznék a magyar állam érdekeivel. Shakespeare-t, t. ház, vagy nem kell adni, vagy kitűnően kell adni, de adni mindenesetre kell. (Derültség balfelöl.) A gyülekezeti és egyesületi törvényt vagy nem kell megcsinálni, vagy a legliberalisabb szellemben kell megcsinálni, tehát egyáltalában nem kell megcsinálni, mert ellenkeznék a nemzeti érdekekkel. Hát történt-e már konzervatív részről, hogy így támadják meg a liberalizmust a szivében ? Azt a liberalizmust, a melyik eszményi és nemes, mert a polgári szabadság biztosítéka? És leleplezték-e már így az uralkodó liberalizmust? Ezt a liberalizmust, mely a legliberalisabb elveket hangoztatja, hogy a legarbitriarusabb rendszabályokat ^ alkalmazza? (Úgy van! Úgy van ! balfelöl.) És hirdette-e már az oláh, hogy a magyar állameszme, a magyar állam nemzeti jellege nem természetes állapot, nem historikus tény, nem a saját sútlyánál fogva megdönthetetlen tény, — pedig az, mert megtört rajta a tatárjárás s a török hódítás s a német uralom, — hanem csak egy hűvösön nőtt palánta mely a szabadság napjának hevét és ragyogását el nem birja? (Úgy van! balfelöl.) Ha az én t. barátom azt a reakcziót értette volna, a mely a politikai jogoknak nem kiterjesztésében, hanem konfiskálásában áll; azt a reakcziót, mely el akarja némítani a nemzetet nyilatkozási szabadság, a gyülekezési, az egyesületi jog s a sajtószabadságnak rendeleti úton való kijátszásával; ha azt a reakcziót gondolná, a melyről Kossuth Ferencz t. barátom szólt, mikor a közszellemuek elnémítäsáról beszélt: akkor az én t. barátomnak felesleges volna egy nehéz küzdelemben részt vetni, (Mozgás balfelől.) a hol a gyanúsítás és támadás minden módjának teszi ki magát, mert igen könnyen megtehetné 50 lépéssel, hogy