Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-267

no 267. országos ülés 1898. márcrfns 22-éi>, keűáen. pénz és üzletek urainak szolgálatába szegődtek az egész kontinensen a »do, ut des« elve alapján, azon az alapon, hogy »kéz kezet mos,« egy mosakodás alapján, a melyben a kezek nem lesznek tisztábbak és így a liberalizmus mindenütt a pénzuralom felé fordult. Elismerem, hogy van egy liberalizmus, a mely ettől tiszta. Ez például az angol liberalizmus. De ott is előállott az a stádium és volt annak is egy elfajulás! kora akkor, mikor az Örökös hatalomra vágyó, gögőe whig arisztokráezia kezett fogott a nép széles rétegeinek elnyomására és kizsákmányolására a manchesteri pénzhatalmasokkal. És ha ma Angliában regenerálva látjuk a liberalizmust, az onnan van, mert az ellen felmerült egy egészséges reakczió. Egy nagy szellem, Lord Beaconsfield, akkor még Mr. Disraeli, ezen szövetséggel szembeállított egy másik szövetséget, a korona ni tubusát, a vallásnak szentségét és a nép széles rétegeinek érdekét és védelmét és ezzel a hármas jelszóval regenerálta az előítéletekben megcsontosodott és tehetetlenné vált tory-pártot és e visszahatás által regenerálta a liberális pártot is úgy, hogy előállott az, hogy Angliában ma nincsen összeegyeztethetetlen ellentét a regenerált liberalizmus s a regenerált konzervatizmus között. Mert íme látjuk, hogy éveken át egy ilyen koaliczio szerencsével és sikerrel vezeti ott a kormányzatot. Nálunk, t. ház, de nemcsak nálunk, — mert igazságtalan volna egyedül a mi uralkodó liberalizmusunkat ezzel vádolni, — hanem úgy szólván az egész kontinensen az uralkodó liberalizmus — a mint azt igen helyesen fejtegette t. barátom — két módon löki a tömegeket a szoczializmus felé. Löki először a sivár egoizmus példája által, a melyet ad, és löki az által, hogy ezen sivár egoizmusnak szinte védtelenül martalékául dobja a tömegeket. Engedje meg a t. ház, hogy ezzel kapcsolatban néhány szót szóljak az antiszemitizmusról is, mert azt hiszem, hogy azon kapcsolatok, a melyeket ki lehet mutatni az agrár szoczialis mozgalom és az uralkodó liberalizmus közt, kimutathatók itt is. De azért is merek erről beszélni, mert a t. földmívelésügyi miniszter úr Mócsy Antal képviselőtársunk beszédében olyan dolgokat talált, a melyek ellen maga Mócsy Antal a leghatározottabban tiltakozott, a faji és a vallási gyűlöletet. Én pedig azt hiszem — bocsánat, ha tévedek, ezt véltem ki a miniszter úr beszédéből — hogy azért áztatta ő be a Mócsy Antal beszédét, hogy mint vizes lepedőt ráborítsa gróf Zichy Jánosra, a kinek beszédében pedig hamupipőke sem tudna találni egy mákszemnyi faji vagy vallási gyűlöletet sem. Hát én elismerem, hogy a néppártban van antiszemita velleitás. De hol nincsen? (Élénk Derültség.) Megvannak azok, t. ház, magának a zsidóságnak a körében is. Talán sokan tudják, hogy volt egy különben kitűnő férfiú, a ki, ha az ő szegény rokonai meglátogatták, nagy rokonszeretettel fogadta őket, megölelte, megcsókolta, kifejezést adott annak, mennyire örül, hogy annyi idő múlva megint látja őket, aztán megkérte, legyemk szívesek elküldeni neki a fotográfiájukat és a kedves familiájukét is. Egy egész albumot gyűjtött így össze, aztán kiadta a komornikjának: Te pedig ezen urakat tanulmányozd, mert ha valaki hozzám jön ezek közül, mond meg neki, ich bin nicht zu Haus! ^(Derültség.) Az a börzianer, r. ház, a ki a múlt esztendőben szerzett a börzén egy milliót, illetve vitte fel a milliomosságig, lenézi azt a parvenüt, a ki csak a múlt héten lett milliomos. »Ein jeder Lump, der einen Millión hat, bildet sich ein, ein Millionär zu sein.« (Derültség.) Emlegetik itt mögöttem az öreg Königswartert. Én magam is hallottam, hogy báró Königswarter azt mondta IsGülben a főpinczérnek: »Sie, man kann ja nicht mehr hereinkommen von den vielen Pester Zündhölzchenjuden. Sechse bestellen eine Porzion Schinken, und machen einnen Lärm, als ob die welt ihnen gehören werde.« (Derültség.) Mócsy Antal t. képviselőtársam beszédében arról szólt, hogy Magyarországon túlteng a zsidóság és hogy ő ezt malőrnek tartja. Ugyanezt mondta Kossuth Ferencz. (Élénk derültség.) Kossuth Ferencz: Nem vettem észre! Asbóth János Ha a t. képviselő úr nem vette észre, én észrevettem. S ha rosszul vettem észre, majd a képviselő úr kikorrigál. De én az Egyetértésben ezt olvastam beszédjében: »Csak azt jegyzem meg, hogy ha az izraeliták Anglia ban, az Egyesült-Államokban, Francziaországban, Olaszországban nem tudtak tért hódítani oly mérvben, mint nálunk, ez mindenesetre a mi hibánk és a mi élhetetlenségünk.« Hátha a t. képviselő úr nem találja, hogy a zsidók nálunk túlságos mérvben hódítottak tért és ezt nem találja malőrnek, miért beszél hibáról és miért tulajdonítja ezt a magyar faj élhetetlenségének ? (Élénk derültség.) Én ezt nem a magyar faj hibájának és élhetetlenségének tulajdonítom, hanem annak, hogy élhetetlen volt gazdasági politikánk, élhetetlen társadalmi politikánk, mert olyan volt, hogy Magyarországot valóságos Eldorádójárá tette a modern födalizmus lézengő rittereinek, zsidóknak és nem zsidóknak, kik ez országban oly praktikákat és frafikákat tíznek, melyeket törvénynyel kellene üldözni és bíróilag kellene elitélni, (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) A néppártban találhatni antiszemita velleitásokat, de azok megvannak épolyan, sőt tán még nagyobb mértékben a szabadelvű párton is. A különbség csak az, hogy itt barátaink őszintébben beszél-