Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-267

267. országos Illés 1898. m&rczins 22-én, kedden. 221 nek és a vita hevében mondanak olyasmit, mit különben talán nem mondanának. A t. szabadelvű párton nagyobb az óvatosság, nagyobb a disciplina; ők tehát nem a vita hevében a házban, hanem mikor nyugodt lélekkel a folyosón szinczerizálnak, akkor szidják a zsidót, a mikor sem Rosenberg, sem Mezei képviselő urak nincsenek közel. (Általános derültség) Én határozottan ellenzék mindent, a mi fajgyűlölet és vallásgyűlölet. Az a meggyőződésem, ho y lord Rothschild azért, mert zsidó, épen olyan lord, mint más, habár nem tartom jogosultnak azt, hogy valamely zsidó-polgártársunk mindjárt antiszemitizmusról beszél, mert valamely társaságban vagy klubban nem fogadják úgy, mintha ő is lord Rothschild volna. (Derültség.) A becsületes zsidót époly becsületes embernek tartom, mint mást. (Helyeslés.) A haza hasznos polgárát, hogyha zsidó, épen annyira becsülöm, mintha nem zsidó és a jó hazafit, hogyha zsidó, semmivel sem tartom rosszabb hazafinak, mintha nem volna zsidó. De ki és mi csinálja az antiszemitizmust? Ezt vizsgáljuk meg, t. ház! Vizsgáljuk meg azért ia.mert akkor meg fogjuk találni a baj orvosszerét is. Vannak közgazdasági kórállapotok és közgazdasági visszaesések fölös számmal. Nem fogom azokat itt rendszeresen és konkrét esetekben felsorolni, mert hiszen csak egyetlen esetnek részletezése is szombaton két és fél óráig tartott. Erre tehát nincs időm. (Derültség.) De engedjék meg, t. ház, ez különben sem szükséges, mert minden képviselőtársunk megtalálja ezeket a kórállapotokat, visszaéléseket feles számmal a maga választókerületében. Engedje meg a t. ház, hogy én csak röviden reasszummáljam ezeket a visszaéléseket és kórállapotokat. Évekkel ezelőtt, midőn a nemzeti párt innen, én az egyházpolitikai ellenzék padjairól utaltunk arra, hogy súlyos mezőgazdasági válság van, az igen t. volt föminiszter úr, dr. Wekerle Sándor azt mondta : mezőgazdasági válság nincs és a t. képviselő uraknak múlt országgyűlési elődjei a túloldalon unisono támogatták a miniszterelnök ezen felfogását, sőt azt mondták, hogy a kik az agrárválságról beszélnek, azok reakczionáriusok, ultramontanok, klerikálisok és antiszemiták. Midőn a börzének számos és végzetes visszaéléseivel szemben sürgettük a börzereformot, azt mondták: ezek reakczionárius, ultramontán, klerikális és antiszemita követelések. Midőn az uzsora számtalan neme, a szegény ember becsapására utazó vigéczek ellen sürgettünk törvényhozási, adminisztratív és igazságszolgáltatási intézkedéseket, akkor azt mondták:ezek antiszemita követelések. Mikor azt mondtuk, hogy az 1848-iki törvény proklamálta az egyenlő teherviselés elvét, de az ma üres szóvá, kongó frázissá vált, mert az adómentességi privilégiumok túlon-túl elterjedtek, s míg a szegény nép összeroskadt, az adók terhe alatt, mások adómentességi privilégiumokat, némelyek teljes adómentességet élveznek, a miről beszélt tegnap gróf Apponyi Albert képviselő úr is, akkor ezt annak magyarázták, hogy ellenségei vagyunk a tőkének, az iparnak, a kereskedelemnek, mindennek a világon és antiszemiták vagyunk. Mikor az őrlési engedélyezési eljárás megszüntetését sürgette Ivánka Oszkár és mások, azt az eljárást, mely a törvényesen fennálló gabonavámokat kijátsza, nyomja a búza árát, tönkreteszi a mezőgazdasági malmokat és azokkal együtt számtalan kisebb exisztencziát, akkor azt mondták : ez konzervatív, reakczionárius, ultramontán, klerikális, antiszemita követelés. Hogy ha mi a tisztességtelen verseny ellen szólaltunk fel, hogy hamis név alatt árulják a portékát, mást adnak, mint a minek árulják, vagy kevesebbet adnak vagy más minőségűt, és hogyha beszéltünk a galicziai bevándorlásról, hol uem az a kifogás, hogy az illetők zsidók, hanem az, hogy gazdasági paraziták, akkor mindig csak azt hallottuk, hogy ez antiszemita tendenczia. Rosenberg Gyula: Sohasem mondta senki! Asbóth János: Hivatkozom azon képviselőtársaimra, a kik a múlt országgyűlésen is itt voltak, hivatkozom a nagyközönségre, hogy a lapokbrm is nem-e azt mondták? T. ház és t. képviselő úr! Nem azok az antiszemiták, a kik ezen gazdasági kórállapotok és ezen visszaélések megszüntetését, reprimálását és orvoslását követelik, hanem azok csinálják az antiszimitizmust, a kik mindezen visszaéléseket és gazdasági kórállapotokat identifikálják a zsidósággal s azt mondják, hogy antiszemita az, a ki ezek ellen beszél. (Úgy van! balfélöl.) Azt mondtam, t. ház, hogy csak arra kérek engedélyt, hogy reasszumáljam ezeket a visszaéléseket a nélkül, hogy azok fejtegetésébe, a konkrét esetekbe mélyebben belebocsátkoznám. De engedje meg a t. ház, hogy elmondjak egy kis históriát: csak öt perczig fog tartani és igen érdekes s felette tanulságos arra nézve, hogyan csinálják a szoczializmnst és az antiszemitizmust. A hires Torontálban történt; nem fogom megnevezni az illető uradalmat, mert meg vagyok győződve, hogy az uradalom birtokosának semmi része a dologban. A bérlő, — Lövinek hívják, — összekoczant a községbeli parasztokkal, a kik nála dolgoztak és ennek folytán nem adott nekik többé munkát, hanem másunan fogadott munkásokat. Teljesen joga volt hozzá. Azonkívül régi szokás volt ott és kölcsönös megegyezés mellett történt, hogy a volt úrbéresek keresztülmentek az uradalmi tagokon, a dűlő utakon és vice versa a bérlő használta a