Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-267

267. országos ülés 1898. Igen sajnálom, hogy a t. képviselő úr nincs jelen, mert különben figyelmeztetném őt, a minek azonban csak az lehet értelme, hogy kikérjem figyelmét azon körülményre, melyet ő bizonyosan ismer, sőt talán jobban ismer, mint én, mégpedig azért, mert a t. képviselő úr már 19 éves korában, tehát akkor, mikor mások verseket írnak, már. az adó áthárításáról írt s így úgyszólván egész életét elméletben és gyakorlatban közgazdasági és pénzügyi kérdések körében töltötte: hogy a szoczializnmsnak van egy egész nagy ága, nevezetesen a franczia szoczializmus és itt csak Proudhon nevét kell említenem, mely a szoczializmus tanokat az individualizmusra alapítja. És ez az iskola Francziaországban a legújabb időkig uralkodott, és csak újabban foglalnak ott tért a Marx-féle kollektivista elméletek. Mindazonáltal elismerem., hogy a t. képviselő úrnak nagyban ós egészben igaza van, mert a szoczializmus csakugyan nagyban és egészben a kollektivitás eszméjén alapúi. És itt érdemes egy kissé megállani, hogy kontempláljuk a világegyetemnek azt a harmóniáját, melynél fogva az eszmék és az eszmeáramlatok a politikai irányzatokban a körforgásnak ugyanazon nagy törvényei alatt állanak, a melyek szerint forognak a csillagok. A középkor lényegesen a kollektivizmus eszméjén alapszik; ezen alapúit a gazdasági rendszere is. Akkor alig volt vagyon a földön kivííl, mindenesetre az volt a legjelentékenyebb vagyon, és a föld kollektív vagyon volt. A nyugati feudalizmusban épúgy, mint a magyar ősiségben, de a mohamedán hűbériségben is a föld nem volt egyéni tulajdon, hanem a kollektivitásnak volt tulajdona, melyet a kollectivitásnak a legfőbb orgánuma: a korona, a mohamedánoknál a, kalifa, teljesítendő szolgálatok fejében időre adományozott az illetőnek haszonélvezetre és a mely mindenkor visszaszállott a kollektivitásra, a koronára, hogyha ezt a szolgálatot az illető megtagadta, a mikor nota-pörrel vették el tőle és hogyha e szolgálatok teljesítésére többé nem nem volt senki sem, mert az illető férfiágban magszakadás állott be. Nagyon érdekes és nagyon nevezetes az eszmék körforgásában az, hogy csaknem abban a pillanatban, a mikor már úgy látszék, hogy a kollektivitásra alapított, gazdasági rendszer s maga a kollektivitás eszméje is agyon van ütve; a mikor már úgy látszék, hogy teljesen győzelemre és érvényre emelkedik a közgazdasági életben az individualizmus, fölmerült a kollektivitás eszméje más alakban a szoczializmus tanaiban és ez erőt vesz a tömegeken. És ez, habár zavart és homályos is, de azért mégis ugyanaz a régi eszme, csakhogy más alakban. Nem is szenved kétséget, hogy a márczius 22-én, kedden. 219 modern individualizmus, s annak túlhajtása egy korrektivumot igényel és követel, még pedig a kollektivitás, azaz a höverdek szempontjából. (Helyeslés a hálóldal hátsó padjain.) így látjuk, hogy tehát az eszmékre is áll az, a mit Heine, mond a kisasszonynak, a ki elbúsul a nap nyugtán: »Mein Fräulein, seien Sie munter, Das ist ein altes StQck!' Hier vorrie geW sie unter Und hioten kommt sie zurück.« (Derültség.) De, t. ház, vájjon gróf Zichy János a magyar tudoraányos akadémiában tartott-e értekezést Marx elméletéről, avagy nem a parlamentben beszéU-e a szoczializmus amaz alakjáról, a melylyel nekünk aktuálisan dolgunk van, a mely katasztrófaszerüieg fejlődött ki Magyarországon? És íme a t. földmívelésügyi miniszter úr, gróf Tisza István képviselő úr ellenére, segítségére siet'tt gróf Zichy János barátomnak, mert arról a szoczializmusról, a melylyel nekünk dolgunk van, azt mondja t. barátom, — s ebben teljesen igaza van, mert ugyanazt mondja, a mit gróf Zichy János mond, hogy (olvassa): »Míg a nyugot-európäi szocziális mozgalom- a közös munkára, a kollektív eljárásra helyezi a súlypontot és quázi a közös tulajdon van a háttérben: addig nálunk mindenki az egyéni tulajdont keresi és az izgatás a földnek egyének szerint való más megosztására irányul. Hát, t. ház, íme ez az eszme, melyet kifejtett gróf Zichy János t; képviselőtársam, hogy az individializmus túlhajtása a rideg önzésig, a melynek tanúi vagyunk, a liberalizmusnak ez az elfajulása folytatását találja a miniszter úr szerint is abban az agrár-szoezialistikus mozgalomban, mely ma nálunk mutatkozik. Mert ismét igaza van gróf Tisza István t. képviselőtársunknak, hogy volt valaha a liberalizmusnak egy epochája, a mikor az szép volt és nemes, az az epochája, a mely előtt tisztelettel és rokonszenvvel hajlunk meg mindnyájan, az a korszak, a midőn az elnyomók ellen foglalt állástaz elnyomottak érdekében. De, t. ház, ugyanazon törvények, mint a szerves világban, ugyanazon törvények uralkodnak az eszmeáramlatokon és politikai irányzatokon is. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk fejtegette épen tegnapi beszédében, hogy az egész kontinensen az a liberalizmus, mely uralomra jutott, hogyan fajúit el és ezen elfajulást konstatálta az egyház elleni tendencziákban. Ámde t. ház, az uralomra jutott liberalizmusnak van még egy másik elfajulása is. Mert alig hogy megdöntötte a nemességnek uralmát, egy más osztályuralmat létesített azon jelszó alatt, hogy »Enrichessez vous«, azáltal, hogy a liberalizmusnak uralomra jutott urai a 28*