Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-267
218 26J. országos ülés 1898. márczius 22-éu, kedden. polgártársaink nem érzékenykednének annyira, hanem a mi bűn, azt maguk is bevallanak és igyekeznének maguk is üldözni. T. képviselőház! A liberalizmus, a mint látható volt, semmi tekintetben se oldja meg a társadalmi problémákat és különösen nem vethet gátat a szoczializmusnak; a liberalizmushoz semmi dicsőség nem nő, (Nagy Saj. Elnök csenget. Felkiáltások: Helyre!) mert még magát a dinasztikus érzelmet is megtámadja. Nincsen tehát ok arra, hogy a liberalizmust támogassuk; de igenis van ok arra, hogy a liberalizmust támadjuk, A t, túloldal nagyon el van telve a liberalizmus dicsőségével. És különösen nagyon nagyra van a liberalizmus támogatásával az igen tisztelt kormányelnök úr. De ez a támogatás sok pénzébe került; s ezt a támogatást csak pénzen tudja megszerezni, azért nincs is nagy értéke. Azonban, t. ház, ha bármily értéke volna is, ha nem pénzért támogatnák is, még én akkor is azt mondanám az igen tisztelt miniszterelnök úrnak, hogy : nagyon ne bízza el mn gát abban a támogatásban, mert vannak a történelemben példák, a hol a legkedvesebb embereket egyszerre porba ejtették. Tudjuk, t. ház, hogy Angolországban Cromwek mennyire magasztalták, mennyire dicsőítették uralkodása alatt; tudjuk azt is, halálakor milyen nagy pompával temették el; de tudjuk azt is, hogy halála után 12 esztendővel kiásták sírjából és felakasztották. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Emmer Kornél: T. ház ! Kénytelen vagyok személyes kérdésben pár perezre szót kérni. (Halljuk! Halljuk!) Lepsényi Miklós t. képviselőtársam azt mondotta, hogy én annak köszönhetem megválasztatásomat, hogy a nagyszombati választás alkalmával vagy 400 néppárti szavazat jogosulatlanul visszautasíttatott. Konstatálnom kell, habár itt nincsenek rendelkezésemre az adatok, hogy szavazók visszautasítása a nagyszombati választásnál semmi szerepet sem játszott; talán 20—25 utasíttatott vissza s ez is megoszlott mindkét párt közt. Nem is képezte a peticzióban panasz tárgyát, hogy sok választó visszautasíttatott volna. Az a nagy többség, a melyet elérni szerencsém volt, leginkább annak tulajdonítható, hogy a mikor javában folyt a szavazás, (Egy hang a szélső baloldalról: Mennyibe került, az a kérdési) a néppárt vezetői saját pártjukat feloszlatták s, hazaküldöttek. Lepsényi Miklós: Mert nem engedték őket szavazni. (Zaj.) Emmer Kornél: Meg volt téve minden intézkedés, hogy az utolsóig leszavazhasson mindenki. (Ellenmondások. Zaj a baloldal hátsó padjain.) Erről biztosíthatom a t. képviselő urat. (Ellenmondások, Zaj a baloldal hátsó padjain.) Pártom skrupulozitását egyébiránt legjobban illusztrálja az a körülmény, hogy a mikor megtudták a pártban, hogy a néppárti választókat hazaküldöttek, az én embereim lovas küldönczöket akartak utánok küldeni. (Közbeszólások a baloldal hátsó padjain: Mulatságos!) Mulatságos, de tény az, hogy ezt akarták, de én ezt túlzásnak nyilvánítottam, Ezt akartam csak elmondani a nagyszombati választásról. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Sswnet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Rakovszky Isván jegyzői Asbóth János ! Asbóth János: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) A belügyminiszter úr tegnapi beszédétől kezdve visszamenőleg a vita elejéig és gróf Tisza Istvánig, az én barátomnak, gróf Zichy Jánosnak beszéde annyi többé-kevesebb ügyes félreértésnek volt tárgya, hogy miután az én barátomnak zárszava nincs, meg fogja engedni a t. ház, hogy egy kis kalászatot tartsak a félreértések mezején. Gróf Tisza István t. képviselőtársam azt mondotta, hogy gróf Zichy János sem a liberalizmust, sem a szoczializmust nem ismeri. Mondotta ezt avval a fölénynyel, a melyet én is jogosultnak ismerek el, mert egyetértek gróf Apponyi Alberttel, hogy az ő beszéde volt egyike a legügyesebb czáfoló beszédeknek, azzal a fölénynyel, melyre őt feljogosítja az is, hogy o az uralkodó rendszernek egyik védője olyan képzettséggel és tehetséggel, a melyek jobb ügyre is méltók volnának. Mégis azt hiszem, hogy kár volt gróf Tisza Istvánnak oly magas paripáról beszélni gróf Zichy János beszédéről, mert a t. képviselő uraknak tiszteletre méltó meggyőződése messze eltérhet azoktól, a miket az én barátom mondott, de azt minden elfogulatlan kénytelen lesz elismerni, és készséggel el is fogja ismerni, hogy ritkán történik, hogy egy férfi ilyen fiatal korban azzal a készültséggel és azzal a hivatottsággal lépjen ide a törvényhozás termébe, mint gróf Zieky János. Más parlamentekben, a hol kevésbbé sivár szokások uralkodnak, az ilyen ellenfelet az ellenfél szokta üdvözölni! De a kérdés meritumára nézve is azt hiszem, hogy kár volt gróf Tisza István képviselőtársamnak olyan magas paripáról beszélni gróf Zichy János beszédéről. Arra alapította általa mondottakat, hogy nem ismeri gróf Zichy János sem a liberalizmust, sem a szoczializmust, mert a liberalizmus az individualizmus elvén alapúi. A szoczializmus a kollektivizmus elvén, és így tévedett gróf Zichy János, mikor az egyiket a másiktól származtatta.
