Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-265
265. országos ülés 1898.m beszélni nem lehet. (Igás! Ügy van! a jobboldalon. Zaj bálfelöl.) T. képviselőház! Mit mutat a külföld bírálata e tekintetben? 1875-ben — méltóztassék visszaemlékezni — nagy vívmánynak tekintetett Magyarországon, hogy sikerült a 6°/o os aranyjáradékot megalkotni és az az akkori pénzügyi férfiaknak nagy érdemét képezte. Ez a 6°/o-os aranyjáradék különböző részletekben árúsíttatott el, különböző árfolyamokon, az átlagos árfolyam azonban, a melyen forgalomba hozatott, 7 7*13°/o volt, a minek következtében az effektív kamatozás 7-78°/o-nak felelt meg. Később az 1881. évi XXXII. törvényczikk felhatalmazta a kormányt, hogy a 6°/o-ost 4°/o-os aranyjáradékká alakítsa át. Ez is különböző részletekben emittáltatván. azt átlagos árfolyam 74 , 3°/o volt, a mi tekintettel arra, hogy csak 4°/o-os járadékról volt szó, mindenesetre elég kedvező volt az előbbivel szemben. Az effektív kamatozás ennél már csak 5-39°/onak felelt meg. És miképen fejlődött 1881 óta a 4°/o-os aranyjáradék kurzusa? Köztudomású, hogy új kibocsátás nem történt, tehát a piaezon szabadon alakúihatott a kurzus. Ezt úgy ítélhetjük meg, ha ezt a 4°/o-os aranyjáradékot összehasonlítjuk a 4°/o-os porosz konzolokkal, tehát oly állam papírjával, a mely kétségkivííl finanezialiter elsősorban áll Európában. És mit mutat ez az összehasonlítás? Azt mutatja, hogy mig a 4°/o os magyar aranyjáradék 1881-ben, tehát mindjárt a kibocsátás után, t forint 26 krajczárral magasabb kamatozást adott, mint a porosz 4°/o os konzol, ez a különbség a rentabilitásban a kilenczvenes évek elején már leszállott 45 krajczárra és a legutóbbi időben leszállott, majdnem nullára. (Éljenzés a jobboldalon.) Ha ily eseteket látunk és látjuk, hogy a külföld a mi állami hitelünket és a mi pénzügyi politikánkat miképen apprecziálja, akkor, méltóztassanak elhinni, egy olyan 450 000 forintos argumentummal ennek a politikának az eredményeit sem elhomályosítani, sem megsemmisíteni nem lehet. (Elérik tetszés és helyeslés jobbfélől.) A t. képviselő úr semmiképen sem tud megbarátkozni azzal az ideával, hogy daczára azon igazán súlyos csapásoknak, a melyek ezt az országot érték és érik, az állam adójövedelmei mégis rendesen folynak be. Úgy látszik, a t. képviselő ár felfogásának és az ő jóslatainak az az állapot felelne meg, a midőn az állam pénztárai olyan üresek volnának, mint a minők voltak hajdanában, midőn a hónapok elején az állami tisztviselők fizetésének lehetővé tételére .az egyes adóhivatalokból és a lánczhidi pénztárakból a rézkrajczárokat és a különféle váltópénzeket kellett összegyüjteui. Ez mindenesetre árczius 19-éii, szombaton, jgg ideális állapot lenne a t. képviselő úr felfogása szerint. (Tetszés jobbfélől.) Horánszky nándor: Önök akkor is kéjelegtek ! (Zaj. Halljuk !) Lukács László pénzügyminiszter: Hogy ez nem így van, hogy az állampénztár nem üres és hogy az állami jövedelmek, daczára a kedvezőtlen viszonyoknak, elég jól folynak be, erre azt mondja a képviselő úr: igen ám, mert működik az adóesavar. (Felkiáltások balfelöl: Ez úgy is van!) A képviselő úr, mint jeles finánczkapaczitás, bizonyára tudja, vagy legalább kellene tudnia azt, hogy van állami zárszámadásunkban egy tétel, a mely épen úgy, mint a hőmérő a levegő melegségének fokait, megmutatja esztendőről esztendőre, hogy a kényszerbehajtások szaporodtak-e, vagy apadtak: ez az adóbehajtási költségeknek a tétele. (Ügy van! Úgy van! jobbfélől.) Ennek a növekedéséből vagy csökkenéséből megítélhető, hogy vájjon évrőlévre a kényszerbehajtások esetei szaporodtak-e, hogy szükséges e rossz években nagyobb mértékben igénybe venni a kényszerbehajtási eszközöket, vagy nem. Ha a t. képviselő úr veszi magának azt a fáradságot és összehasonlítja ezeket a tételeket évenként, akkor arra az eredményre fog jutni, hogy ez a tétel évről-évre folytonosan csökken, (Felkiáltások balfelöl: Mert félnek a behajtástól! Zaj. Halljuk!) a mi ismét annak a bizonyítéka, hogy a közönség a rendes adófizetéshez mind jobban és jobban hozzászokik (Zaj balfelöl, Halljuk!) 1887-ben ez az adóbehajtási költség a zárszámadás szerint 401.000 forintot tett ki, 1896-ban 296.000 forintra csökkent, és a csökkenés folytonos és állandó. Ez, t. képviselőház, mégsem azt mutatja, hogy az adóesavar olyan igen nagy mértékben működik. (Úgy van! Tetszés jobbfelöl.) Hogy 1897 ben miképen működött az adóesavar, arról szolgáltam adatokkal a t. képviselőháznak a múlt alkalommal, a midőn bátor voltam felemlíteni, hogy az 1897-iki év folyamán 21 vármegyei és hét városi törvényhatóságnak elhalasztottam az összes adói befizetését aratás utánig és azután számos más, különböző községnek az országban részint halasztás, részint részletfizetési kedvezmény adatott, a midőn felemlítettem egyszersmind azt is. hogy leíratott az 1897. év folyamán 5,400.000 forint, a miből 2,000.000 forint az elemi csapások folytán történt leírásokra esik. íme, t. képviselőház, így működik nálunk az adócsavar. (Tetszés jobbfelöl.) De a t. képviselő úr itt nem állapudik meg, hanem egy vakmerő lépéssel tovább megy és azt mondja: igenis, működik az adócsavar politikai irányban is. (Igaz! Ügy van! balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) A mennyiben a t. képviselő úr ez alatt azt akarta érteni, hogy az én uta-
