Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-265

166 265. országos ülés 1898, máxczins 19-én, szomfcaton. sításomból, vagy az én tudtommal, vagy elnézésemmel, tudva, igazságtalan és részrehajló eljárás követtetik valakivel szemben, a ki nem tartozik a szadelvü párthoz, kénytelen vagyok sajnálattal bár, de kijelenteni, hogy ez egy minden alapot nélkülöző ráfogás. Méltóztassék konkrét esetekkel eló'állani (Egy hang balfelől: Nem szükséges arra miniszteri utasítás! Tudják azt úgy is! Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Mert én az adatok egész hosszá sorozatával fogok szolgálni a t. képviselő úrnak és bárkinek, hogy a hol méltányossági okok tényleg fenforognak, akár kormánymánypárti, akár ellenzéki legyen az illető, mindenütt megadtam a kedvezményt. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Holló Lajos: Fejérváry mondia, hogy szívességeket nem tesz ellenzékinek! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: Elmondtam, t. képviselőház, hogy nem akarok azokkal a kérdésekkel foglalkozni, a melyekből az ország anyagi helyzetének javulására vagy visszaesésére lehetne következtetni, és épen azért engedje meg a t. ház, hogy azok közül, a miket Horánszky Nándor t. képviselő úr e tekintetben felhozott, csak két tételt érintsek me<r, hogy bebizonyítsam, mennyire alaposak az ő argumentácziói és hogy ebből azután következtetést lehessen venni a többi tételek alaposságára is. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr be akarván bizonyítani, hogy az ország anyagi jóléte abszolúte nem fejlődött, a takarékbetétekre is hivatkozik, de miután mégis azt találja, ho;y a takarékbetétek 1891-től 1896-ig 118 "millióval emelkedtek, és miután ez az ö argumcntácziójába semmiképen sem passzol be, (Mozgás balfelöl.) tehát azt mondja, hogy: igen ám, emelkedtek a betétek, de ez nem jelent semmit, mert ez nem új megtakarítás, ez a kamatok felnövekedése. Lehet, t. ház, habár nem így van, mert egy része igenis új betét, egyrésze kamat; de bocsánatot kérek, mi különbség van a megtakarítás ós a vagyoíjfejlődós szempontjából abban, ha valamely takarékbetét új betét által, vagy kamatokkal növekedik? (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. Felkiáltások a baloldalon: Nagy különbség!) Horánszky Nandor l Megmagyarázom akár mindjárt! (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: Méltóztassék előbb engem meghallgatni; azután meg fogom hallgatni én is a magyarázatot. Ha én valamely pénzintézetbe beteszek egy összeget s annak kamatát nem veszem igénybe folyó kiadásaim fedezésére, hanem más forrásból fedezem kiadásaimat, mi különbség van e közt és a közt, hogy új [betétet viszek a takarékpénztárba?" Nem egy és ugyanaz mind a kettő? Nem megtakarítás-e ez is? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A megtakarítás szempontjából van-e különbség abban, hogy vájjon új betét által vagy az ott feluövekedvő kamat otthagyásából szárinazik-e a többlet? (Úgy van! jobbfelől.) Makfalvy Géza: Nagy különbség ! Lukács László pénzügyminiszter: De hát természetes, az argumentáczióban jobban passzolt bele ez az okoskodás! (Mozgás és ellenmondások balfelől.) De mégis érezte a t. képviselő úr, hogy gyönge talajon áll s azért azt mondja, hogy: de ez mind nem bizonyít semmit; a takarékbetétek nem érnek itt semmit; itt az egyedüli bizonyítékot az képezi, hogy mennyi állampapírban befektetett pénze van a népnek? Nohát, t. ház, ha ezt Francziaországban mondaná a képviselő úr, ott igenis helyesnek ismerném el ezt az argumentácziót, mert ott a nép, a legkisebb ember is hozzá van szokva ahhoz, hogy rentébe fekteti megtakarításait. De Magyarországon látott már a t. képviselő úr a tót parasztnál, az oláh, vagy a magyar parasztuál rentét? (Felkiáltások balfelöl: Kenyeret se! Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Égy hang a szélső baloldalon: Nincs miből vennie! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk!) LukácsLászló pénzügyminiszter: T. ház! Mióta nálunk a postatakarékpénztári intézmény meghouosíttatott, csakis azóta történik, hogy a kis emberek betétei — a legtöbb esetben tudtuk és hozzájárulásuk nélkül — állami papírokba fektettetnek be a postatakarékpénztár által, de azonkívül, méltóztassék elhinni t. képviselő úr, se a mi parasztunk, se a tót és oláh paraszt pénzét abszolúte nem fekteti be rentébe, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mert nincs!) hanem a közeli takarékpénztárba teszi be, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) vagy pedig földet vásárol. Tehát ez az argumentum, hogy ebből kell megítélni a nemzet vagyonosodását Magyarországon, egyáltalában nem alkalmazható. De elfogadom ezt az alapot is, a melyre a képviselő úr reáállott, a ki abból akarja megmagyarázni az ország vagyonosodását, hogy vájjon szaporodott-e a Magyarországon elhelyezett állampapírok mennyisége, igen vagy nem? Ezt is ellogadom, és akkor azt látom, hogy míg 1869-ben — tehát visszamegyek egészen az alkotmányos érának kezdetére — az összes államadósságból 44'4°/o volt Magyarországban elhelyezve, addig ma csak 30°/o-a van az összes államadósságnak Magyarországon, esakhogy mig í 869-ben ez a 444°/o abszolút összegben 128 millió forintnak felelt meg, addig a mai 30°/o 664 millió forintnak felel meg, (Élénk tetszés