Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-265
164 265. országos ülés 1897. márcslus 19-én, szombaton. mert abban tökéletesen igaza van gróf Tisza István képviselő urnak, hogy uem az a kérdés a quóta eldöntésénél, hogy haladt-e, fejlődött-e Magyarország vagy nem, hanem az, hogy milyen relative a fejlődés, vájjon Ausztria fejlődött-e annyira vagy talán inkább mint Magyarország? (Úgy van! Úgy van! jobbfélöl.) Tehát ennek a kérdésnek egyoldalú vitatása egyáltalában nem rejt magában veszélyeket a quóta-kérdés szempontjából. De nem akarok még sem foglalkozni ezzel i? kérdéssel, mert kétséget nem szenved, t. képviselőház, hogy a jelen momentumban, a mikor a quótabizottság összejövetele előtt állnak, mégis tagadhatatlanul oly hutást gyakorolhatnának az ily szerű fejtegetések e helyről, a melyek megzavarnák a nyugodt ítéletet; én pedig ilyen kényes és fontos kérdésnél kötelességemnek tartom tartózkodni mindentől, a mi a kérdés megoldását megnehezíti. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Ennélfogva szorítkozni fogok Horánszky Nándor képviselő úr beszédének azon részeire, melyek nem] érintik az ország anyagi fejlődésének vagy hanyatlásának kérdését. Itt mindenek előtt konstatálnom kell, hogy egy félreértés csakugyan fenforgott közöttünk a konverzió tekintetében, a mennyiben elismerem, én félreértettem a t. képviselő urat annyiban, hogy míg ő az 1888 : XXXII. törvényczikk által rendelt konverzióról beszélt és ennél a kamat megtakarítást 450.000 forintban konstatálta, addig én tévedésből az 1892. évi tőrvény által elrendelt konverziót gondoltam fenforogni. Konstatálom azt is, hogy a t. képviselő árnak a kamatmegtakarítás összege tekintetében igaza volt. Tévedésem azonban menthető, mert hiszen azon konverzió, a melyet a t. képviselő úr említett, volt a kisebbik, a melyet én említettem, az volt a nagyobbik, s miután a képviselő úr mindig a nagy konverzióról beszélt, nem lehettem abban a hitben, hogy midőn a t. képviselő úr a nagy konverzióról beszél, akkor a kisebbiket érti alatta. Tévedésem tehát indokolt volt. De tényleg tévedtem és konstatálom, hogy igaza van a t. képviselő árnak. Ama konverzió kamatmegtakarítás czímén 450.000, vagy helyesebben 459.000 forintot mutat. Azonban nagy tévedés azt hinni, t. ház, hogy ha az ember egy nagy hatalmas alkotásból egy aprószegecskét kiránt, azzal annak az értékét teljesen devalválta. S igen nagy tévedés egy ily nagyfontosságú pénzügyi akcziót tisztán a kamatmegtakarítás szempontjából akarni megítélni; (Igaz! Úgy van! jobboldalon.) mert méltóztassanak elhinni, hogy sokkal fontosabb dolgok voltak ott szóban, mint az, hogy vájjon 450.000 vagy kisebb, vagy nagyobb kamatmegtakarítást mutat e az egész művelet. Különben igen jelentékeny így is nemcsak a kamat, hanem az összes megtakarítás, mennyiben a tíz milliót jelentékenyen meghaladja. De miről volt szó annál a konverziónál ? Arról-e, hogy 450.000 forint takarítsunk meg? Ez volt-e a legfontosabb része? Vájjon ebből a szempontból lehet-e megítélni egy konverzió jóságát, vagy helyességét? Nem, t. ház, annak egyik czélja az volt, hogy egyik leghatalmasabb eszközt szolgáltassa államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására ; másik czélja pedig az volt, hogy kiküszöbölje államháztartásunk rendszeréből az úgynevezett törlesztési rentét és a deficzit-rentét. (Halljuk! Halljuk!) Ismeretes a t. ház előtt, hogy abban az időben, miután régi államadósságaink törlesztését nem voltunk képesek saját folyó bevételeinkből teljesíteni, egy törvény alkottatott, a mely felhatalmazta a kormányt arra, hogy minden évben annyit, a mennyit a régi adósságokból törlesztenie kell a törlesztési tervek szerint, ugyanannyit beszerezzen ötszázalékos papirrente kibocsátása által, a mi más szavakkal annyit tett, hogy adósságot törlesztettünk új adósság csiuálásával. Ezen kivííl, t. ház, minden esztendőben voltak defiezUek, és valahányszor az államkincstár megszorult, mindannyiszor ötszázalékos rente bocsáttatott ki, néha évenkint többször is. Ez volt az úgynevezett deficzit-rente. Tehát a konverziónak az államháztartás egyensúlyának helyreállításán kivííl másik nagyfontosságú czélja volt az is, hogy úgy a deficzit-rentét, valamint a törlesztési rentét egyszersmindenkorra eliminálja és ezeket a czélokat teljesen elértük ezen konverzió által. Azt hiszem, hogy ott, a hol ilyen nagyfontosságú czélok eléréséről volt szó, azt mondani, hogy 450.000 forint volt a megtakarítás: nem helyes szempontból való megítélése annak a műveletnek." (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) De egyáltalában, t. képviselőház, van a mi pénzügyi politikánknak és a mi konverzióinknak egy bírája, a ki, méltóztassék elhinni, sokkal igazságosabb és részrehajlatlanabb, mint akár én, akár a t. képviselő úr, mert nem pártszempontból, nem pártszemüvegen keresztül nézi a kérdést, s ez: a külföld. Az a bíró mondja meg, t. képviselőház, hogy vájjon mennyire apprecziálja a magyar állam hitelét, helyesli-e a magyar állam pénzügyi politikáját, vagy nem ? Horánszky Nándor: De meg is beretválja az országot! (Derültség bal felöl.) Lukács László pénzügyminiszter: Bo csánatot kérek, ha megberetválásról lehet szó, az szóba jöhet az emisszióknál, de az emissziók után 20—30 esztendő múlva megberetválásról
