Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-265

265. országos ülés 1898. inárcxins 19-én, szombaton. 163 a mai állapotra, mert ma semmiféle deficzitünk nincs, semmiféle defiezitet kölcsönből nem fedezünk. De, t. ház, az, hogy annak idején kölcsönöket vettek fel, részint defiezitek fedezésére — a mi igen sajnálatos jelenség volt — részint azonban és nagyobb mértékben beruházásokra és járadékkölesönöket létesítettek, a melyek perpetuálják, vagy legalább is hosszabb időre kiterjesztik a terhet, az tökéletesen indokolt azon alapelvből kiindulva, a melyet ő maga is fel állított és elfogad, midőn azt mondja, hoiy egy nemzedékre nem lehet ráruházni az összes további nemzedékek terheit. Tökéletesen igaza van a képviselő úrnak, és épen ez indokolja és teszi jogosulttá a rentekölcsönök és egyáltalában a hosszú lejáratú állami kölcsönök felvételét, mert egy nemzedék vállai nem birnák el azt a terhet, a mely egy hosszabb idő nemzedékének vállai könnyen elviselnek. Ez azonban nem a kormány politikája ellen, hanem épen a mellett szól. (Helyeslés jobbfelöl.) Azok a statisztikai adatok, a melyeket a t. képviselő úr felhozott s a melyekből a megterhelteiést akarta kimutatni, azok, mint egyáltalában a statisztikai bizonyítások, sok hiányban szenvednek; és épen azért az, hogy Magyarországon egy fejre — még a csecsemőt is ideszámítva — hány forint államadósság esik, vagy a mit Horánszky Nándor t. képviselő úr felemlített, hogy egy fejre mennyi direkt adó esik, méltóztassék elhinni, hogy így általánosságban nem bizonyít semmit, és pedig ezért nem bizonyít, mert úgy az államadósságok rendszere, valamint az egyenes adók rendszere is szoros összefüggésben van az illető külön állam territoriális és adminisztratív felosztásával és rendszerével. És ha két államnak állami adói vagy kölcsönei hasonlíttatnak össze, ez még nem mutatja ki a megterhéltetés híí képét, mert vannak az államiakon kivül tartományi adók és kölesönök is. És csuk ha mindezen faktorok figyelembe vétetnek, csak akkor lehet helyes összehasonlítást tenni. Mert azzal, hogy két államban az adóterheket vagy a kölcsönök terheit fejenként felosztjuk, méltóztassék elhinni, még ezzel nem bizonyítunk semmit. A mit a t. képviselő úr a fogyasztási adók emelkedésével akart bizonyítani, — azt hiszem, arra nézve nem egészen helyes adatokat használt. Mert ha a fogyasztási adók növekedését, mint a jólét emelkedésének egyik jelét akarjuk akczeptálni, akkor igenis Magyarországon rendkívül nagynak kellene lenni a jólét emelkedésének, mert 1875-ben még csak 13,200.000 forint volt a fogyasztási adókból a bevétel, ma .pedig 83,200.000 forint. Hát világos dolog, hogy ez abszolúte nem oly szimptomatikus jelenség, hogy abból direkte a jólét emelkedésére lehetne következtetni. Ebben igenis vau egy jelentékeny rész természetes emelkedés, de vannak egészen újonnan meghozott adónemek és vannak adóemelések is. Ezek után, t. ház, méltóztassék megengedni (Halljuk! Halljuk!) hogy visszatérjek Horánszky Nándor t. képviselőtársam tegnapelőtti napon tartott beszédére, a mely igen sok fontos és érdekes nyilatkozatot tartalmaz. A t. képviselő úr körülbelül hét hónapon át tanulmányozván január 26 án elmondott beszédemet, arra az eredményre jutott, hogy mégis csak neki van igaza, január 25-iki beszédében, midőn azt állította, hogy Magyarország tényleg a teljesítési képességnek a véghatárán van, és vagy benne vagyunk már a deficzitben, vagy legközelebb bele fogunk lépni a deficzites esztendőbe. T. ház! Egy pár utalás a legközelebb megtartandó quótä-bizottsági tárgyalásokra, azután az a körülmény, hogy a t. képviselő úr az osztrák quótabizottság munkálatából merített adatokkal polemizál itt, ezek a körülmények bizonyos mértékig világosságot vetnek arra a tendencziára, a mely talán a t. képviselő urat vezette akkor, a mikor erre a kérdésre két hónap múlva ismét visszatér és igen hangsúlyozza az ő állításainak igazságát. Méltóztassék megengedni, ha engem ez az eljárás arra az eszmére vezetett, hogy tán a czélzata ennek az eljárásnak az, hogy bizonyos kelepcze állítassék fel, a melybe a pénzügyminiszternek akarva nem akarva bele kell ugrani. Mert a t. képviselő úr úgy okoskodhatott, hogy vagy ellentmond nekem a pénzügyminiszter és bizonyítani fogja az ország jólétének emelkedését és fejlődését, és akkor a szokott mód szerint igen könnyű lesz rásütni, hogy hazaárulb, hogy kiszolgáltatta az országot az osztrákoknak, fegyvert adott ellenségeink kezébe, . . . (Ellenmondások a baloldalon. Zaj.) Ivánka Oszkár Nem hazaáruló! Egri hős! Lukács László pénzügyminiszter: .. a mi nem egyszer megtörtónt velem; vagy pedig meg fogja erősíteni az általam mondottakat, és akkor elértem a czélomat ebben az irányban, mert hiszen hivatalos részről konstatáltatott az, a mit éu állítottam. Hát, t. képviselőház, nagyon evidens lévén a dolog, vau szerencsém tisztelettel kijelenteni, hogy én ebbe a kelepczébe egyáltalában nem fogok beleugrani, (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) nem fogok beleugrani azért, nem mintha veszedelmesnek tartanám az ország valódi helyzetének a valóság színében való feltüntetését, sem nem szépítve, sem nem feketítve azt, 21*