Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-265

| gQ 265. országos ülés 1898. márczius 19-én, szombaton. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a közszellem győzte le József császárnak akaratát Magyarországon, a közszellem diadalmaskodott az önkényen most 31 év előtt, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ezen közszellem erejének köszönhetjük mi, hogy ma a házban szabadon nyilváníthatjuk véleményünket, sőt a 31 év előtti közszellem erejének köszönhetik a t. miniszter urak is, hogy olyan kényelmesen foglalhatják el a veres karszékeket. (Egy hang balfelől: Nem a mai kőzszéttemnek!) Bizony nem a mai közszellemnek, hanem a 31 év előtt megnyilatkozott közszellem erejének, a mely a zsarnokokat akkor megtörte. (Helyeslés a szélsőbalon.) A hibák, a tévedések jóvátehetők, de hogyha kivetkőztetjük a nemzetet valódi nemzeti jellegéből, a mely a magyarnál a jog- és szabadságszeretet volt, akkor úgy tűnik fel ez a magyar nemzet, mint egy elaggott, elsatnyult test a melytől az ember szomorúsággal fordítja el tekintetét. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Kérdem a t. kormányt, miben találja, miben keresi a nemzetnek ellenállási erejét azon esetre, ha ismét nehéz idők jönnek, ha a nemzet egén ismét felhők tornyosulnak? Kérdem, van-e az országnak hadserege, a melylyel megvédhesse szabadságát, alkotmányosságát, államiságát? Olyan helyzetben vagyunk-e, hogy csakis egy diadalmas ellenség vehetné el tőlünk szabadságunkat és alkotmányosságunkat? Mindnyájan tudjuk, hegy nem. Nekünk csak egy biztosítékunk van ez idő szerint s ez az, a mit egy sokat szenvedett, sokat tanúit és szavát híven megtartó ;igg fejedelem élete nyújt. (Élénk helyeslés a bal- szélső baloldalon.) Hogyha ezt a biztosítékot mi elvesztjük, akkor a jövőnek egész bizonytalansága tárul fel előttünk. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) És hogyha leromboltuk merész kezekkel az ősi magyar erényt, ha megsemmisítettük a jog- és szabadságszeretetet a magyar nemzet érzületében, akkor Magyarország ott áll védtelenül, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és a magyar nemzet hajója leszerelve hánykolódik a véletlennek tengerén. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Az alvó oroszlánt könnyű megkötözni é» mikor megkötözték, könnyű a ketreczbe zárni, melyben ott fog maradni, mint rab haláláig. Magyarország is ilyen. A magyart hogyha ébren van, nagyon nehéz megkötözni, mutatja ezt Magyarország történelme, ezredéves múltja, de midőn magyar alszik, akkor olyan, mint az alvó oroszlán, a kit a ketreczbe zárhatnak és a ketreezben fogja életét tölteni egész haláláig. (Tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! A kormány megtanítja a választókat arra, hogy az a szent jog, a mely jogért annyit küzdöttek, annyit szenvedtek atyáink, hogy a választói jog csak annyit ér, a mennyit fizetnek érte. Talán azért küzdöttek és szenvedtek atyáink, hogy minden öt évben egy pár napig a választók igyanak és egyenek s egy pár forintot zsebre vágjanak! Mint szégyenfolt fog hozzátapadni, t. ház, a mai korszak történelméhez az, hogy a t. többség és a kormány oda juttatták az országot, hogy a magyar nép választói jogát csak annyira becsüli, a mennyit ehetik-ihatik és kap érte minden öt évben egy pár napig. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) T. ház! Mindnyájan tudjuk azt, hogy nekünk van egy törvényünk, mely a magyar alkotmányosság egyik sarkalatos törvénye, a választási törvény, a mely tiltja azt, hogy pénzzel, vesztegetéssel szerezzen valaki szavazatokat. Nemcsak tiltja, hanem ezen tényre még pénzbírságot, sőt börtönt is mond ki és szab. Ezért mégis elértük azt az időt, hogy a t. miniszterelnök úr egy nyilt ülésben bevallotta, hogy pénzzel dolgozott; (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) bevallotta, hogy a létező törvényt megsértette s bevallotta, hogy olyan helyzetbe hozta magát, mint az az ember, a kire a törvény pénzbírságot, büntetést, esetleg börtönt szab. (Felkiáltás a szélső baloldalról: Be kell zárni!) Mikép követelhetjük azt, hogy azok az osztályok, a melyek szegénységben sínylődnek, azok, melyek meg vannak fosztva minden potitikai és emberi joguktól, tiszteljék a törvényt, mikor a miniszterelnök úr önmaga sem tiszteli (Zajos helyeslés.) és nem tiszteli eunek a háznak tekintélyét sem, mert nyilt országgyűlésen bevallja, hogy pénzzel dolgozott ő, Magyarország miniszterelnöke. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szégyen! Gyalázat! Lukács László pénzügyminiszter tagadólag int.) Látom, hogy a t. pénzügyminiszter úr ezt nem helyesli, de én tényeket mondok, melyeket az egész ház ismer. Mindnyájan emlékezünk rá, hogy a t. miniszterelnök úr itt e házban bevallotta, hogy pénzzel, még pedig nagy összegekkel dolgozott, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) de sohasem említette, hogy honnan eredt az a pénz, pedig a miniszterelnök úr, mint a felelős magyar minisztérium elnöke, nem egy párt, hanem az egész ország miniszterelnöke, nem volna tehát joga egy párt érdekében titkos eredetű pénzt költeni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A magyar nemzet 31 év előtt megalkudott az önkénynyel. Annak a nagy embernek a helye, a ki megalkudott, még most is ott van üresen. Győry Elek: Üresen! Kossuth Ferencz l Csakugyan üresen, mert szelleme nem él ebben a házban, (Élénk