Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-265

205. országos ülés 18D8. márczíus 19-én, szombaton. 161 helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) csak nevét jelzi egy ezüst lemez, s én nem hiszem, hogy ott ölne e helyen, ha élne; (Zajos helyeslés a balés szélső baloldalon.) sőt azt hiszem, ha e szellem tudná és látná, hogy mi történik ebben a házban, és hogy örökségét mikép használták fel utódai, borzadva tekintene ezekre. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az a nagy férfiú, a kinek emlékét üresen őrzik e házban, azt hitte, hogy a 67-es alapon tovább lehet építeni a magyar államiságot; mi, kik a ház ez oldalán ülünk, ezt sohasem hittük, sőt mindig azt tartottuk, hogy az általa teremtett alap sikamlós, olyan, a melyen fölfelé haladni nem, csak lefelé csúszni lehet; míg végre lejutunk abba a sárba, a melyben fetreng a szolgaság. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Igenis Deák Ferencz azt hitte, hogy ezen az alapon építeni lehet, de Deák Ferencz tévedett; vagy ha nem tévedett, akkor utódai méltatlan bűnös utódok, mert merész kezekkel nyúltak ahhoz az épülethez, a mely, ha betetőzve nem is volt, magasra nyúlt fel már, ez épületről egyenként dobták a porba a sarkköveket, úgy hogy előbb-utóbb majd az egész összedől. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Vájjon nem igaz-e az, hogy a t. kormány csak a múlt év végén ütött rést a 67-es alap egyetlen bástyáján a XII. törvénycikken, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) oly rést, a melyen betolúlhat az osztrák kapzsiság,* (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) vájjon nem igaz-e az, hogy a XII. törvényczikk jogot adott nekünk arra, hogy legalább a közgazdaság terén megszerezzük önállóságunkat, mi pedig a világ nevetségére úgy használtuk fel az önrendelkezési jogot, hogy odakötöttük magunkat újabb időre az osztrák közgazdasági szekérhez, mint oly rab szolgák, a kiket ki fognak majd szipolyozni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Tény az, hogy az új provizóriumot, a melyet a ház óriási többsége megszavazott, Ausztriában csakis a császár-paragrafussal birták életbeléptéim, és tény az, hogy a XII. törvényczikk azt mondja, hogy csakis oly Ausztriával lehet Magyarország alkotmányos és közösiigyes viszonyban, a mely Ausztriában a parlamentáris alkotmány uralkodik: az 1867 : XII. törvényezikket tehát semmikép sem lehet összhangba hozni azzal a felfogással, hogy az ország egyik legnagyobb érdekét, a közgazdászati érdeket, úgy intézzük el, hogy Ausztriában a császár-paragrafussal jusson e végzés érvényre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Áll tehát, t. ház, az, a mit mondtam, hogy a kormány még a 67-iki alapon is rombol, hogy még a 67-iki alap bástyáin is rést ütött. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Zmeskál Zoltán: Meghamisította! Kossuth Ferencz: És ezt a bástyát, ha KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIV. KÖTET. még sokáig foglalja el székét az a kormány, sikerülni fog az ország közszellemének mély álmában földig lebontani, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! A t. előadó úr még azt is mondta... Hegedüs Sándor előadó: Ezeket nem! (Derültség.) Kossuth Ferencz: . . Ezeket én mondom s talán titokban az előadó úr is átérzi. (Derültség.) A t. előadó úr azt is mondta, hogy a negyedik, illetve utolsó szempont a politikai pártállás és szenvedély szempontja, a melyet — szerinte — minden alkalommal a ház ezen része felhasznál a politikai szenvedélyek felkeltésére, a mire pedig — szerinte — a mai viszonyok közt semmisem indíthat senkit. Madarász Imre: Nagyon rózsás viszonyok vannak! Kossuth Ferencz: T. ház! Csak egészen röviden azt akarom konstatálni, hogy a körülöttem ülő pártnak csupán egy szenvedélye van és ez a hazafiság, a szabadságszeretet szenvedélye. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Hogyha mi a szenvedélyt nem oltjuk ki keblünkből, ha mi a jelen tespedt állapotok daczára még remélünk és küzdünk, hogyha mi lelkesedést igyekszünk az országban kelteni, saját lelkesedésünkből merítve ; ha mi ezt teszszük: akkor a t. előadó úr ne ítéljen el minket, hogy mi szenvedélyt hozunk a vitába, mert a mi szenvedélyünk csak egy: a hazafiság, a honszerelem szenvedélye. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon) Elmondtam, t. ház, azokat az okokat, a melyek miatt nem viseltethetem bizalommal a t. kormány iránt, az appropriácziót tehát nem fogadom el és azt a javaslatot nyújtom be, hogy a felhatalmazási törvényjavaslatot a ház ne szavazza meg. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Lukács László pénzügyminiszter: Ha a költségvetési törvényjavaslat ellen felszólalt képviselő urak szavazatukat csakis a kormány iránt érzett bizalmatlanság felemlítésével indokolták volna, vagy ha negatív szavazatuk indokolására csak politikai momentumokat hoztak volna fel, akkor egyáltalán nem volna szükséges az, hogy én a vitában résztvegyek. Mert teljesen elismerem azt, hogy a bizalmi kérdés felvetése leginkább indokolt az appropriaczionáíis vita keretében és a bizalmat teljesen szubjektív dolognak tekintvén, elégségesnek tartom azt, hogy valaki egyszerűen a bizalmatlanságra hivatkozva tagadja meg a törvényjavaslat elfogadását, minden további indokolás nélkül. Miután azonban a t. képviselő urak közű! többen úgy pénzügyi, mint közgazdasági természetű indokokra is hivatkoztak és e téren is támadást intéztek a kormány ellen, méltóztassék megengedni, hogy egy 91