Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-265

158 ^°' országos ülés 1898, márczius 19-én, szombaton. minden magyar ember, a mikor születik, már 122 forint adóssággal születik. (Derültség.) De hogyha számításba veszszük az előbb említett adósságokat és terheket is, akkor azt látjuk, hogy minden magyar csecsemő fejét (Zaj. Elnök csenget.) 140 forint adósság terheli; híssuk csak, hogy mikép van ez más államokban. Nem akarok példát a jólétben levő német állampolgárok helyzetéből meríteni, mert azt mindenki természetesnek fogja találni, hogy a németek jobb létben vannak, mint mi; de azért mégis megemlítem, hogy Németországban minden ember fejére 52 forint államadósság nehezedik, holott nálunk, mint már mondtam, 140 forint. De vegyük a szomszédos kis államokat, vegyük Romániát, Szerbiát, a mely kis államok ki tudták vívni függetlenségüket, holott mi nem tudtuk azt kivívni. Romániában minden egyes embert 72 forint adósság terhel, Szerbiában 71 forint. Ha így áll a dolog, pedig így áll, akkor senkisem mondhatja, összehasonlítva a mi állapotainkat a szomszéd államok lakosságának állapotával, bogy mi valami nagy jólétnek örvendünk (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) De, t. ház, tekintsük csak azt, hogy miként növekedett az adózás, és ebből meg fogjuk ítélhetni, hogy a közvagyonosodás is ily mértékben növekedett-e? 1860 bau az egyenes adók mindössze csak 29 millió forintot tettek ki. Most már 101 millió forintra szignál kerekszámban; vagyis megnégyszereződtek. Kérdem már most, lehetséges-e, hogy 30 év alatt az országnak közvagyonosodása megnégyszeresedett; (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) az ellenkezőt bizonyítják a közvetett adók, (Ralijuk! Halljuk!) a melyek összege jelzi azt, hogy az ország gyarapodik-e, mert ez mutatja, hogy a nép képes-e szükségleteit nagyobb mérvben pótolni. A közvetett adók 1860-ban 49 millió forintot tettek ki, 1896-ban pedig 67 millió forintra emelkedtek; így tehát oly csekély az emelkedés, hogy nagyon kevéssel haladja meg azt a szaporodást, mely természetes következése a népesség szaporodásának. De sok más fontos körülmény is van, mely azt mutatja, liogy a közvagyonosodás nem emelkedik, de csökkent. így az a körülmény, hogy Magyarországon a keresőknek száma 7,389.000 lélek, az eltartottaké pedig 10,073.000, tehát sokkal több az eltartottak száma, mint az eltartóké. Megdöbbentő jelenség az is, hogy az eltartók száma évről-évre csökken, az eltartottaké pedig évről-évre szaporodik. Hogy lehet tehát ebből azt következtetni, hogy az ország vagyonosodik, holott ha az eltartottak száma növekszik, akkor mindenesetre növekvő teher háramlik az eltartók vállaira. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De csökkent, í. ház, a termelési erő is, mert az látjuk, hogy az ugaríerületek is csökkennek. 1871-ben az összes szántóföld 22*93°/o-át képezte az összes területnek. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Kossuth Ferencz! 1894-ben már csak 14°/o-át képezték, a mi nem intenzív gazdálkodásra mutat, mert mindenki tudja, hogy Magyarországon az intenzív gazdálkodás nem nagyon fejlődik; ehhez tőke kell, az pedig Magyarországon nincsen. Hogy az ugarterületek az összes szántóföldek 22°/b-ról 14°/o-ra csökkentek, ez csak azt mutatja, hogy fokozódik a kizsákmányoló gazdálkodás az országban, a mi pedig csak azért történik, mert a földmívelő, hogy megélhessen, kénytelen földjét kizsákmányolni, kirabolni. Azt hiszem, az sem jele az ország gazdagodásának. (Úgy van! a szélsőbalon) Továbbá t. ház, 1867-től máig, tehát harmincz év alatt, abban a terményben, a mely Magyarország legtöbb terménye, illetőleg a búzában, harmincz év alatt uyolez év volt olyan, a melyben behozatalra szorultunk, illetőleg 1872, 1873, 1874, 1875, 1880, 1884 és jelenleg úgy, hogy harmincz év közül nyoícz év alatt Magyarország földmívelő osztályának nagy része jövedelmének fontos részét elvesztette, mert . . . (Zaj jóbbfdől. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Sajnálom, hogy ilyen fontos kérdések nem érdeklik a t. házat, a mikor szerénységemet félretéve, azt hiszem, oly adatokkal szolgálok, a melyeknek egy részét a t. házból nagyon sokan nem is ismerik . . . Gr. Tisza István: Ezeket mm ismerem, mert ezek nem is léteznek! Kossuth Ferencz: Ha a t. képviselő úr nem ismeri, az nem bizonyítja, hogy uem léteznek. Sokan ismerik, de sokan nem is ismerik. Ismétlem tehát (Zaj) . . . Elnök: Kérem, ne méltóztassanak hangosan kon verzálni! Kossuth Ferencz: Ismétlem, harmincz év közül nyolez évben szorult az ország arra, hogy behozza a búzát Magyarországba, tehát nyolez éven át Magyarország elesett a búzaexportnak a jövedelmétől. Tudjuk továbbá, hogy ezelőtt a borból Magyarország igen jó jövedelmet vett be. Harmincz év előtt nem volt filoxera, sem peronospora ; ma a filoxera 24°/o-át, a peronospora 34°/o át lepi el a szőlőterületeknek; tehát az ország ezen jövedelmének egy részétől is elesett és ez sem jelzi a vagyonosodást. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A dohánytermelésnél is 621.149 métermázsáról 455.616 métermázsára csökkent a termelés. Az ország szegényedéséhez hozzájárul az, hogy a behozatal Ausztriával szemben több, mint a kivitel és e czímen 1892-ben 41 millió, 1893 ban 42 millió, 1894-ben 52 millió és