Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-265

márczlus" 19-én, szóm/haton. ] 54 2fifj, országos ülés 1898. botrányos és óriási hanyagságok miatt hányszor szólaltak fel ebben a képviselőházban is. Ott van példának okáért Bihar vármegyének árvaügye, a hol nem egy, nem két, hanem 10—20 község el van marasztalva óriási összegek fizetéséhen azért, mert akkor, midőn még az árvapénztárakat a község tutorai kezelték, ezen tutorok számadásainak megvizsgálására nem voltak ellenőrző közegek, a kik a kellő időhen megvizsgálták volna, azaz hogy voltak, de nem teljesítették kötelességeiket. így az esetleges hátralékok a nagy kamat szaporulatok következtében annyira növekedtek, hogy ma már tíz, 20, sőt 30 forintnyi követelés is van egyikmásik község nyakában, (igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) És ez nem elég, hanem mikor a község jogos álláspontjának tudatában azt mondja az árvaszéknek: »Nem fizetek erre a követelésre, mégha a miniszter helyben is hagyta a végzést, akkor sem fizetek, hanem tessék beperelni érte« : akkor az illető hatóság ezt nem teszi meg, hanem elhúzza-halasztja 3—4 éven keresztül is a per megindítását. Itt van egy példa Szinay Gyula képviselő úr kezében. Épen az ő kezében van egy községnek 28 ezer forintos ügye és három esztendő alatt alig tudott annyira menni, hogy a keresetet beadják a község ellen. Én azt hiszem, hogy mindezek a dolgok egyáltalában nem bizonyítják azt, a mit tegnap Darányi Ignácz miniszter úr mondott, hogy a kormány így és amúgy szorgalmasan fáradozik a községek érdekében és a községek érdekeit védelmezi. Azt sem bizonyítja, a mit tetszett mondani, hogy a megyék emberfeletti munkát végeznek, hanem azt, hogy emberi méltóságot megalázó módon korhelykednek sok vármegyében. (Derültség a bal- és sgélsö baloldalon.) Azt mondja a t. földmívelésügyi miniszter úr tegnapi beszédében, hogy ő a gazdák hitelügyével nem foglalkozik. Épen az a baj, hogy a mi csekélység, -azzal foglalkozik, a mi nagyfontosságú kérdés volna, azzal nem foglalkozik. Maga a pénzügyminiszter úr sem foglal kőzik a hitelügygyei. Többen sürgetjük már, tegyen valami intézkedést arra nézve, hogy az a méltánytalan és jogtalan eljárás, hogy a törlesztési kölcsönökre illeték vettetik ki, szüntettessék meg. Mert vájjon nem elég baj-e magában véve arra a birtokosra, bogy a végből, hogy az ország földéből egy bizonyos terület idegen hangzású névre ne Írassék a telekkönyvben, megerőlteti magát, megfeszíti minden bátorságát, aláveti magát egy nagy adósságnak és kölesönszerzéssel is belemegy a birtok vásárlásba? Vájjon nem elég baj-e, hogy nagy adóssága van? S azonkívül még 40.000—50.000 forintos kölcsönét megrójják 4000—5000 forint illetékkel is! Azt hiszem, hogy erre nem fogja mondani sem egyik, sem másik miniszter úr, hogy e? is bnjtogatás és az osztályok felingerlése. Megérdemlené az a birtokos, a ki nagy kölcsönök árán birtokot akar szerezni magyar földön magyar ember számára, hogy ettől a méltatlan tehertől megóvassék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondották itt többen, hogy az ártéri dolgoknál, a vízlecsapoló társulatok eljárásainál sokféle méltatlanságot és jogtalanságot követnek el. (Halljuk! Halljuk!) Ennél tisztább igazságot nem mondhatott volna sem Horánszky Nándor t. képviselő úr, sem más; ez mindennapi tapasztalati igazság. Tökéletesen igaz, hogy a szegény embernek egy-két holdat kitevő, magaslaton fekvő földje is belevonatik az ártér fejlesztésébe, hogy a nagyoknak száz és ezer holdakra menő birtoka könnyen, kisebb teherrel legyen lecsapolható és ármentesíthető. (Igaz! Úgy van!) T. ház! Egy öreg magyar gazdaember Debreczen város tanácstermében egy ily ármentesítő társulati gyűlésen ezt mondta: »A kit az Isten meg akar verni Magyarországon, ártéri kötelezettség alá eső birtokot ad neki.« (Derültség a szélső baloldalon.) Ugy is van. Mert ott nincs semmiféle ellenőrzés a világon, hanem a mit a mérnökök és a hivatalos közegek megállapítottak, az ellen hiába apellál az ember, foganatja sohasem lesz, rajta marad, a mit reá kivetettek. Már most az olyan birtokot, a mely ártéri kötelezettségivel van megterhelve — minthogy minden ármentesítő társulat kölcsönpénzből él —• megterhelik ötvenesztendős törlesztési kölcsönnel; ötven évig keli az illető birtokosoknak fizetniök, úgy hogy nehéz attól a birtoktól megszabadulni is. Mielőtt a t. földmívelésügyi miniszter úr tegnapi beszédének egyes tételeire közelebbről áttérnék, nem hagyhatom figyelmen kivtíl a közelebbi napokban fölvetett két kérdést, a melyekre okvetlenül ki kell terjeszkednem. Nem akarok az élénk viselkedésű t. néppárttal polémiába bocsátkozni, de Mócsy Antal t. képviselőtársammal sem. Csak arra akarok rámutatni, hogy az embert a nagy lelkesedés sokszor tévedésekbe, túlzásokba viszi. Mócsy Antal képviselő ár nevezetesen fölvetette itt a zsidókérdést, a magas keresztényeszmék szempontjából. En ugy tudom, hogy épen most, a testvéri egyenlőség nagy ünnepnapjaiban tapintatlanság ezt feszegetni, mert épen a kereszténység szellemével, a kereszténység alapítójának álláspontjával lehet az övéhez hasonló állításokat megczáfolni. Különben a keresztény vallás megalapítójának Mócsy Antal kollégámnál és mindnyájunknál jobb és közvetlenebb ismerője, Pál apostol azt mondotta: »nincs többé sem zsidó, sem görög, sem szolga,