Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-265

265. országos fllés 1898. márezius 19-én, szombaton. jgg is magukon segíteni, egy állatbiztosító egyesületet akartak alakítani. Ezen egyesület alapszabályait még az elmúlt esztendő tavaszán felküldtek a belügyminisztériumba, de erre vonatkozókig azóta a minisztérium részéről semmiféle értesítést nem kaptak, pedig az a község nagyon is állattenyésztő község és rá nézve ezen kérdés mielőbbi eldöntése nagy fontossággal bir. A belügyminisztériumban hosszas keresés után azt mondták, hogy menjek a közlekedésügyi minisztériumba; ott van az ügy. A közlekedésügyi minisztériumban miképen lehetne, — gondoltam; (Derültség.) nem is volt ott. Visszamegyek, azt mondották: A földművelésügyi minisztériumban van véleményezés végett. Elmegyek a földmívelésügyi minisztériumba ; ott azt mondják, hogy odaát van az igazságügyi minisztériumban. (Derültség a szélső baloldalon,) Azután hirtelen utána néznek, ott lévén egy épületben az igazságügyminiszterium is ós azt mondják, hogy nincs az bizony már ott, hanem csakugyan régóta itt hever a föidmivelésügyi minisztériumban. Ekkor fölkerestem az illető magasrangú hivatalnokot, a kinek kezében volt az ügy s az azt kérdi tőlem, mikor előadtam neki a dolgot, hogy: »Voltaképen mi tekintetben érdekli uraságodat e kérdés ?« (Derültség,) Annyiban érdekel, — mondom én, — hogy a mit ideküldenek, azt el is kellene rendesen intézni, nem pedig másfél vagy két esztendőn át elintézetlenül itt tartani. Erre aztán hosszas fejtegetések után mégis megtette azt az igéretét, hogy majd elintézést nyer az ügy ott a földmívelésügyi minisztériumban és ő beküldi a belügyminisztériumnak. Hogy most hogy áll a dolog, nem tudom. Felemlíthetek továbbá, t. ház, egy, a pénzügyminiszter úr resszortjához tartozó esetet. (Halljuk/) Hét, azaz hét esztendővel ezelőtt, Bihar megye egy községének határán mintegy száz holdnyi homoki szőlőtelepet létesítettek. Tudjuk, hogy az új homoki szőlőtelepek adómentesek, de erre a szőlőtelepre rendesen kivetették az adót és be is hajtották. Az illetők folyamodtak az adó leírásáért; itt van három recepise, mindenféle okmányról nálam, a melyeket a minisztériumhoz terjesztettek fel ez ügyben, de adójukat mai napig sem irták le. Kérvényük ott van már vagy három esztendeje, ez elmúlt két esztendőben is kivetették, sőt már be is hajtották az odókat. Ez nem valami nagy gyorsaságra vall, a mi a t. miniszter úr vezetése alatt álló hivatalookok eljárását illeti. S vájjon a mai kor színvonalához méltó-e ez az eljárás, hogy az államhivatalnokok különösen a pénzügyminisztériumhoz tartozó összes hivatalnokok folytononosan szolgálati pragmatika nélkül szolgálnak KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XIV. KÖTET. és felebbvalóik önkényes eljárásainak és szeszélyeinek — a férfiúi önérzet és méltóság rovására — teljesen, ki vannnak szolgáltatva? (Igás

I Ügy van! a szélső baloldalon.) így akarja a pénzügyminiszter ár kezében tartani hivatalnokai ezreit, hogy azokkal kénye-kedve szerint mindenkor szabadon rendelkezhessék politikai czélokra. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vájjon a mezőgazdák érdekében van-e az, hogy pénzügyminiszteri vagy magas pénzügyi közegek intézkedései, rendeletei folytán a dohánytermelő gazdák felelőssé tétetnek azért, hogyha birtokaikon, termelési területükhöz csempészet történik, akár idegenek, akár cselédek követik azt e! ? Világosabb lesz, hogyha egy példával világítom meg a dolgot. Ha egy termelő gazdának cselédje, kertésze, napszámosa vagy bármiféle alkalmazottja dohányt tesz félre, ha csak a maga hasznára is a simítás, vagy a csomózás ideje alatt vagy bármikor, és azt a fináncz megtalálja, a termelő gazdát teszi felelőssé. Pedig az ott egy őrt állít a maga költségén és azzal vigyáztat, s ezenkívül vagy gazdájával, vagy tisztjeivel ellenőrizteti a csempészetet. Mindazonáltal bármilyen elővigyázat mellett is megtörténik, hogy a dohányt elcsempészik. Akkor azután azt a gazdát utasítják először, hogy bocsássa el az alkalmazottját az esztendő derekán is, legfeljebb nagy kegyesen mégis megengedik, hogy az esztendő végéig megtarthassa. Aztán felelősségre vonják a gazdát is. Én magam is kaptam ilyenféle figyelmeztetést, miután egyszer egy kiseb'hszerü csempészet történt nálam. Akkor azt jegyezték a termelési engedélyívre, hogy a felügyeletet nagyobb szigorral gyakorolja, mert különben engedélyét veszti. Hát a birtokos gazda, a ki nagy teherrel szerezte meg vagyonát, s egy, esetleg 40—50 holdas termelési területbe 8 — 10.000 forintot fektetett be szárítópajták s egyéb épületekbe, azért, mert cselédje, kertésze, vagy annak napszámosa eldugott egy fél kiló dohányt, elveszítse termelési engedélyét? Ez nemcsak a gazda érdekében való szolgálatnak nem mondható, hanem valóssággal a termelő gazdának a hatóság által való üldözése és méltatlan bántalmazása! (Ügy! Úgy! a szélső baloldalon.) S vájjon a közigazgatási élet terén milyen jelenségekkel találkozunk? Azt mondta itt a minap Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter úr, hogy a vármegye sok helyen — valóságos emberfeletti munkát végez. Én pedig azt mondom, hogy a vármegyék igen sok helyen — tisztelet a kivételeknek — emberi türelmet és kényelmet felülmúló módon korhelykednek és nem dolgoznak semmit. (Derültség.) Ott van például az árvaügy. Tessék csak megnézni a ház naplóit; ott látható, hogy az árvaügy terén tapasztalható 20