Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-259
259. országos ülés 1898. márczius 11-én, pénteken. Ü alkotmány megszüntetéséről; az alkotmányos jogoknak mindenkire való kiterjesztéséről; a képviseleti alapon nyugvó kormányrendszer behozataláról; a közteherviselés általánosításáról; a földbirtok felszabadításáról; a sajtószabadság, a jogegyenlőség s általában a politikai és polgári szabadság magasztos elveinek érvényrejutá sáról, nemzeti színeinknek ősi jogaikba való visszahelyezéséről. (Felkiáltások balfelöl: Zágráb!) Beszél óriások küzdelmeiről, önfelá'dozó hazaszeretetéről, hősökről, kik hazaszeretetben gazdagon érette élni és meghalni tudtak; (Egy hang a szélső baloldalon: Ásók megfordulnak sírjukban !) beszél emberi nagyságról, mely nagy szellemével, mely lángszavával és törhetetlen akaraterejével egy országot az emberi örök jogokkal újjáteremteni és fennállását, jövőben nagygyá fejlődését biztosítani bátor és képes volt; emberi nagyságról, a nagyok között is legnagyobbról, mely reámutatott az anyagi jólét bőséges forrásaira, a szorgalom, iparkodás és munka hatalmára ; emberi nagyságról, emberi bölcseségről, mely mindenek fölé, önmaga és faj^zeretete fölé is helyezni az igazságot, az eszmét, erős volt. (Igás! Úgy van! jóbbftlol.) És beszél nagy uralkodóról, kinek elhatározására a jövő békejobbot nyújtott a múltnak, s a múlt megbékült a jövővel, kinek akarata életet adott a törvény hideg betűjének, minek következtében új életre ébredt nemzetünk, hogy el ne fogyjanak az ő esztendei s életreébredése: dicsőségének, fényének hajnalh-sadása volt. Fellendülünk e korszak ideáljain s úgy érezzük, hogy a megszületendő idők olyanoknak fogják találni véreinket is, mint valának nagy őseink, kik hazánk felvirágzásának nagy alapjait lerakni tudták. Úgy érezzük, hogy a jövőben erősebb és nagyobb, erkölcsben, tudományban, művészetben ékes, ismét előljáró és vezető lesz az országok sorában szeretett hazánk; hazánk, melyet oly alkotások, mint melyeket ünneplünk, kormányoznak. így nyújt a javaslatban a nagy múlt a nagyobb jövőnek kezet s így áldozunk mi soha el nem múló hálánkkal, az ember legnemesebb érzelmével, az igaz ember szíve lángjával hazánk legnagyobb fiainak. Mert a törvények tisztelete: az igazi, a tiszta hazaszeretet; mert a háladatos3ág a legtisztább emberi erény. Ezen hazaszeretettel, hazánk fiainak hálaérzelmeivel ajánlom a törvényjavaslatnak, az igazságügyi bizottság által tett azon változás kivételével — miként ez a javaslatban megolvasható — hogy az 1. §. végén ezen szók: »minden időkre* — mint melyek elhagyásával a törvényjavaslat lényegén csorba nem ejtetik és KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIV. KÖTET. nehogy a jövő országgyűlések szabadsága, legalább formailag, korlátozva látszassák — kihagyassauak, egyebekben egészen változatlan elfogadását. Egyszersmind ajánlom azon indítvány elfogadását, hogy a folyó év nagyobb fontosságának kiemelésére, április hava 11. napján, miután a törvényjavaslat mindkét házban letárgyaltatott és szentesítve lett, a megtörtént legfelsőbb szentesítésről és a kihirdetés megtörténtéről szóló értesítés, ünnepélyesebb módon tartandó együttes ülésben történjék meg, melyből egyszersmind ő Felsége, az apostoli királyhoz, hódoló felirat intéztessék s ez mindkét ház által testületileg azonnal átnyájtassék. Ajánlom végre az igazságügyi bizottság jelentésének mellékletet képező és általa javaslatba hozott hódoló feliratnak is egész terjedelmében való elfogadását, azon megjegyzéssel, miszeriut azon nyomtatott szövegbe, mely a t. ház tagjai között szétosztva lett, néhány értelemzavaró sajtóhiba csúszott be, minek oka kizárólag az én nehezen olvasható irásom. Leszek bátor ezen sajtóhibákat, emlékezetem után, a szöv g felolvasása alkalmával, jelezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Lakatos Miklós jegyző : Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A múlt év kezdetén egy javaslattal járultam a t. ház elé, a melyben arra kértem a t. házat, hogy a korszakalkotó 48 iki események félszázados évfordulója alkalmából márczius 15-ét tegye nemzeti ünneppé. Ezen indítványom megtételénél két ez él vezérelt. Az egyik az volt, hogy legyen a magyar államnak egy instituált nemzeti ünnepe, a melyből a magyar államiságnak eszméje domborodjék ki, és a melyben bizonyos meghatározott formákkal az egész ország faj- és valláskülönbség nélkül, az állam, az egyház, a haderő, egyszóval az egész magyar nemzet résztvehessen és államiságának ezen ünnep alkalmával méltó kifejezést adhasson. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyen instituált ünnepnek nagy hordereje lenne. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Tudjuk azt, hogy hasonló ünnepek más országokban is vannak. íyy például Francziaországban a juliiisi ünnep és Olaszországban a statútum ünnepe, a mely napon munkaszünet van, istentisztelet van, és oly helyeken, a hol haderő tanyáz, szemlék tartatnak az ünnepség kedvéért; továbbá jótékonyság is gyakoroltatik a legszegényebb osztályok iránt, mint például az, hogy zálogházba tett tárgyait visszaszolgáltatják. Hogyha ez megtörténik Magyarországon is, akkor kétséget nem szenved az, hogy az egész ország faj-, nyelv- és valláskülönbség nélkül ünnepnek tartana egy ilyen instituált ünnepet és kimagaslanék ebből az 2
