Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-265

152 ez az erő meggyengülésének, a végkimerülésnek a jele, pedig mindenki jól tudta, az egész közvélemény is tudja, hogy nem az volt ez, hanem az ellenzék jogos felháborodásának következtében holott azon méltányos határozata és megállapodása, liogy azzal a kormánynyal, a mely deezember 31-ikén el lett vezetve alihoz a kedvező időponthoz, a mikor az önrendelkezési jogot a kezébe vehette volna, a helyett, hogy e jogával élt volna, bizonyos államcsíny szinét magán viselő eljárással olyan állapotot idézett elő, hogy tizennégy napig az ország törvényen kivííl volt. Azzal a kormánynyal, a mely az ellenzék minden igazságos érvére, megindokolt követeléseire mindig csak tagadással, visszautasítással felelt, az ellenzék nem tehetett mást, mint a mit tett, hogy tudniillik a költségvetési vita alkalmával bebizonyította a világ előtt azt, hogy a kormány oda juttatta immár az ellenzéket, hogy az még a kötelességeit sem kívánja vele szemben ilyen körülmények között teljesíteni. Hanem most, mikor arról van szó, hogy az ötszázmillió forintot ez a kormány legyen jogosítva elkölteni, most már igenis kötelessége, a passzivitást félretéve, kimutatni azt, hogy ez a kormány nem érdemes arra, hogy ennek az összegnek felhasználására, elköltésére jogot és szabadságot nyerjen. Igen tapasztalt régi bölcs politikusok megbírálták a költségvetési törvényjavaslatot úgy pénzügyi, mint, közgazdasági szempontból; én a közélet, a gyakorlati élet szempontjából kívánom megvilágítani és kifejteni, hogy ez a kormány sem á nemzeti érdek tekintetében tartozó kötelességeinek nem felelt meg, sem a közönség érdekeit nem szolgálja úgy, a mint kellene, épen azért a költségvetéssel való élésre felhatalmazást tőlünk nem várhat és nem igényelhet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy viselte magát ez a kormány a nemzeti érdek, a nemzet tekintélye nevelésének kérdésében? Megmutatta ezt az elmúlt esztendő. Két esztendő óta elintézésre vár a quótakérdés, két esztendő óta ennek a quótakérdésnek a nyomában elintézésre vár a kiegyezés ; és a magyar kormány gyávaságának, tehetetlenségének minden nap újabb bizonyítékát adta azáltal, hogy újabb kibúvókat keresett és előállott kicsinyes, provizóriumos javaslatokkal. T. képviselőház ! Harminez esztendeig emlegette az ország közvéleménye az önálló vámterület megszerzésének szükséges és áldásos voltát és a kormány, a mikor ez önként, mint érett gyümölcs hullott a markába, akkor vetette ezt el, mert nem merészelte megkísérelni ennek a nagy kérdésnek a megoldását, a gyakorlati életbe való átvitelét. (TJgy van! assélsö haloldalon.) És mit tett itthon a közéletben a nemzeti Lrczlns 19-én, szombaton. érdekekért? Legutóbb megmutatta a nemzeti nagy ünnepen tanúsított magatartása. Akkor, a mikor az országnak kicsinyje és nagyja, szegénye és gazdagja egyaránt, ünnepi ruhába öltözve, ünnepelt márczius 15-ikén, akkor, alapok feljegyzései szerint, a kományépületeken nem volt sehol egyetlen nemzeti zászló, a színházakban nem volt alkalmi előadás, sőt a mikor a közönség azt az ártatlan nemét követelte a tüntetésnek, hogy a színházakban a »Talpra magyar!* szavaltassék el, akkor is ez megtagadtatott, azon kijelentéssel, hogy inkább maradjon félbe az előadás. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy a mikor ezeket csak röviden jeleztem, mindenki látja, hogy ez a kormány nemzeti érdekekben sem kifelé, sem itthon a közvélemény terén egyáltalában semmit nem tett, sőt inkább annak rovádára járt el minden tettében. És most, midőn márczius 15-ikén az egész ország szivéből, lelkéből ünnepelt, előállott a kormány és beterjesztett itt egy törvényjavaslatot, letárgyaltatta azt és áprilist akar járatni az egész magyar nemzettel, (Úgy van! Úgy van! a ssélső baloldalon.) hogy megtagadja az ötven esztendei gyakorlatot és az országnak ötven esztendő alatt megszilárdított lelkesedését (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a nemzeti ünnep iránt. De hát, t. ház, ha a kormánynak áprilist tetszik járni, ám járja maga; a nemzet nem fog e tánczban hozzácsatlakozni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Ez a kormány nemcsak a nemzeti érdekek ápolása szempontjából nem tesz semmit, hanem még mindennapi hivatalos kötelességeit is, és hivatalnokai is az ő kötelességeiket — tisztelet bizonyos kivételeknek — igen hanyagul szokták teljesíteni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Nevezetesen itt gróf Benyovszky Sándor t. kép iselőtársam tegnap elmondotta, — egy kicsit ebzólván magát, — hogy a pénzügyminiszter úr igen derék ember. (Derültség a balés szélső baloldalon.) Hát én azt megengedem, de azt hiszem, hogy mint hivatalnok nem szerzett túlságosan érdemeket a »derék bivatalnok« jelző elnyerésére. (Halljuk! a szélsőbalon.) Alighanem minden képviselőtársam, vagy legalább sokan közülök, tapasztalták már azt, hogy, ha vidékről valamely ügy felebbezés során a minisztériumokba kerül, nemcsak hónapok, de esztendők kellenek hozzá, míg elintézést nyerhet. Körülbelül három héttel ezelőtt meg akartam a belügyminisztériumban sürgetni Kismarja község egy beadványát, a mely szerint abban a községben a gazdák a mostani nyomorúságos viszonyok között szövetkeztek: önmaguk akarva 265. országos ülés 1898. JI