Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-264

140 264. országos ülés 1898. márczius 18-An, pénteken. ját közszemlére ki kell tenni. Senki nem lát abból semmit. (Egy hang jobbfelől: Mert nem mennek el megnézni!) Nem úgy van! Hanem kétszer, háromszor is elmennek oda és folyton kérdezik, hogy hol a liszta, de nem mutatnak nekik semmit. Az egyik választó, a ki szintén többször hiába fáradt a községházra ez ügyben, ideirt nekem, hogy mit tegyen ? Én azután telegrafált«.m neki, hogy menjen el két tanúval és így kérje a lisztát. Ezt megtette, és akkor mindjárt beadta a derekát a jegyző. így van ez, t. ház. Azután meg van írva a törvényijén, hogy mindenki jogosítva van azon a tíz napon le­írni a választók kiigazított névjegyzékét. Sőt nemcsak ez áll, hanem a belügyminiszter úr egy panaszra jogérvényes döntvényt hozott, a mely szerint a választók névjegyzéke közokira­tot képez, mely a község- vagy a városházán az irattárban foglal helyet, és hogy erről, úgy mint bármilyen más közokiratról, mindenki minden időben jogosítva van másolatot venni. És ime mi történik? Elzárják azt. A sárká­nyok jobban nem őrizhetik barlangjukat, mint a hogy őrzik a jegyzők meg mások e lisztákat, úgy hogy az ember nem bir hozzájok jutni, még csak betekintés végett sem, annál kevésbbé lemásolás végett. Sajnálom, hogy nincs itt a belügyminiszter úr, vagy Latkóczy Imre államtitkár úr, a kik mellettem bizonyíthatnának például a szabadkai esetben. Hozzám folyamodott ugyanis a szabadkai prépost, a ki nem tudom hányszor kért, könyör­gött a hatóságnál, engednék meg neki lemásolni a lisztákat, de hiába könyörgött. Én tehát föl­kértem ez államtitkár urat e tekintetben s ő rendelkezett is. Ismét hozzáfordultam, mert hiába rendelkezett, nem volt foganatja. Erre sürgönyileg rendelkezett. (Zaj a halóidal hátsó padjain. Felkiáltások: Így tesznek a választási elnökök!) Ezt is kijátszotta a polgármester s hiába volt belügyminiszter, hiába volt áliam­tiíkár. Tetszik tudni, mit tett az a polgármester? Hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon, odaállított nem tudom hány sta­tisztát a kitíízött órákban, hogy azok irják a névjegyzéket és irták is szorgalmasan. Mikor aztán a prépost kérte, hogy ő kerülhessen sorra, azt felelték neki: amazok előbb jöttek, elsőbb­ségük van. Ilyformán a prépostnak egy negyed órája maradt két-három-négyezer választó nevé­nek leírására. Lepsényi Miklós: Liberális becsület! Molnár János: Azután fölvesznek a válasz­tók közé sok olyan ember, a kinek erre semmi­féle jogalapja nincs. (Nagy zaj a baloldalon. Ellen­mondás a jobboldalon) Az a sajnos, hogy az ily égbekiáltó igazságtalanságok hallatára moso­lyognak, vagy gúnyos szatírával felelnek Ouök ott a túloldalon; felvesznek — ismétlem — a névjegyzékbe olyanokat, a kiknek erre semmi joguk és számtalanokat, ezreket, meg ezreket megfosztanak a választási jogosultságtól, a kiket Isten, ember és törvény előtt megillet a válasz­tási jog. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó pad­jain.) A legnagyobb furfanggal, a legnagyobb erőszakoskodással járnak el. Lehetetlen ezt tovább tűrni s azt hiszem, hogy mindenki, a kiben lélek van és az igazság iránt csak parányi érzéke is, hálás lesz irántam azért, hogy nemsokára hosz­szabb íiiterpellácziót fogok intézni a t. miniszter úrhoz ama rettentő és elijesztő módon szaporodó szavazatirást illetőleg, a mely ma s nemcsak ma, de már két-három év óta dúl és uralkodik országszerte. Lepsényi Miklós: Ez is liberalizmus! Molnár János: Ennek következménye az, hogy akárhány helyen harmada, fele marad ki a választóknak, a kiket — újra mondom — Isten és ember előtt megillet a választói jogo­sultság. (Igaz ! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Rakovszky István l Mágkép nem lehetne megválasztatni Éossivalt! Molnár János S Azután a napnál fénye­sebb, világosabb bizonyítékokat egyszerűen figyel­men kivííl hagyják és a legmotiváltabb felebbe­zéseket visszavetik, ha ellenzéki szavazókról vagyon szó. íme, itt van kezemben, t. képviselő­ház, ez az iratcsomó — nem olvasom fel, ne tessék megijedni. {Nagy zaj a jobboldalon.) Egyetlenegy példát mutatok csak fel belőle, ismert száz közül. Itt van kezemben az eredeti okirat, a melyben Köpösd község bírája, jegy­zője aláírásukkal és a községi pecsét reáütésével tehát teljesen hitelesen igazolja, hogy az a har­ininez polgár, a ki eddig választó volt, és a kiknek itt van, szintén hitelesítve, kezemben a birtokviszonya és adóösszege, de a kik kima­radtak a névjegyzékből, április 15-éig az utolsó krajezárig befizették adójukat. Bizonyítva van továbbá ez: ^Bizonyítjuk, hogy Köpösd község­ben az 1874 : XXXIII. törvényczikk értelmében legkevésbbé megrótt egynegyed úrbéri telek adója 11 fit 22 krt tesz ki.«. Igazolva van tehát, hogy az adó 11 frt 22 krt tesz ; igazolva van az is, hogy a szóban forgó választók mindegyike befi­zette adóját, hátralékban tehát nincsenek és mégis kimaradtak harminczan. Itt van kezemben az írás, melyben jegyző, bíró, községi elöljárók kimutatják, hogy ezek adója volt: az egyiké 15 frt, a másiké 32 frt 23 kr., a harmadiké: 31 frt 34 kr. és így tovább mind a harminczé; és mégis kimaradtak, pedig fölebbeztek, a válasz­tók lisztájábóL (Felkiáltások balfelől: Tovább!) így járnak el odakinn a képviselőválasztásoknál.

Next

/
Thumbnails
Contents