Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-264

264. országos ülés 1898. márczius 18-ün, pénteken. 137 vallásos jelleggel nem bír, czéljának megfelelni képtelen. (Úgy van! Úgy van! a haloldal hátsó padjain.) Hiába állanak elő, t. ház, azzal, hogy hiszen azokban az iskolákban adnak elő vallást, azok nem vallástalanok, hiszen a hittan mindenütt kötelező tantárgy, mert még ebben a vallástanításban is eltér a kormány a keresztény alaptól, hiszen ott a keresztény és nem keresztény, akár még a Zoroaster vagy a bra minők vallását is tanítják, vagy tanítanák, ha azoknak a vallásoknak a hívei itt Magyarországban letelepednének és a » vallás szabad gyakorlatáról« szóló új törvényünk értelmében vallási társulattá alakúinának. Letért végül, — mert még nagyon sokat lehetne mondanom, - letért végül a t. kormány a kereszténység alapjáról akkor is, midőn az ő magyar nyelvíí »Néplap«-jában, melyről itt a minap a t. földmívelésügyi nnniszter úr szólott, és a melynek egy számát, nem tudom, ő-e vagy más, a napokban nekem megküldte, (Derültség.) így kiált fel: »A Mindenható beláthatatlan bölcsesége ma felemel, holnap lesújt.* Majd meg: »Istennek végtelen jósága sohasem késik.« Majd ismét: »Bátor szívvel, erős lélekkel, Istenben való bizalommal fogjon munkába minden magy aemher.« És végül; »Munkára fel, Istennek nevében !« De ugyanekkor a tót nyelven kiadott lapjában meg ezeket íratja: »Az embernek nem kell sem az egyik, sem a másik felekezethez tartoznia és lehet mégis a legjámborabb, A ki nem katholikus, nem lutheránus stb , az még mindig, sőt jobb keresztény lehet, mint akárki.'r Nos kérem, ez keresztény felfogás, keresztény alap? A kereszténység, t. ház, a Jánus arezot, a kétszínűséget, a magyarul »huj«, a tótul »pfuj«féle eljárást nem ismeri. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Mivel tehát, a mint kimutattam, a t. kormány letért a keresztény alapról, én pedig azon az alapon állok, sőt azt kívánom, hogy a kormány is és az állam is azon az alapon álljon ; ez az egyik oka annak, hogy miért viseltetem bizalmatlansággal a t. kormány iránt. De vannak nekem erre más okaim is. A helyes és az önkénykedő kormányzás között rokonság és egyúttal különbség is van. A rokonság, az egyformaság abban áll, hogy mind a kettő a felszínen törekszik maradni; a különbség pedig abban, hogy az előbbi, tudniillik a helyes kormányzás, törvényes eszközökkel, a helytelen, az, önkénykedő kormányzás pedig törvénytelen, vagy erőszakos eszközökkel toborozza híveit; részben tudniillik magához édesgeti a hajlírhatókat, különféle csalétkek és varázsitalokkal, — milyenek például a jövedelmező állások, vagy a hírnév, dicsőség, kitüntetés poharának KÉPVH.NAPLÓ. 1896—1901. XIV. KÖTET. mámorító nedűje, — vagy részben zaklatja, üldözi, fenyítgeti a hajlíthatatlanokat. Én a t. kormány eljárásában annak a második, tudniillik az önkénykedő kormányzásnak a szimptomáit észlelem, még pedig mind a sajtó, mind a szólás, — mind a gyülekezési,mind pedig és kiváltképen a választás szabadságának a terein. Szólok először a sajtóról. Mindenekelőtt roszszalom és kárhoztatom a t. kormánynak azon eljárását, a mely szerint behozta az előzetes czenzurát, mert ez az ő kezeiben nem üdvös, hanem vészthozó leend. Mit fog tenni az a kormány a czenzurával kezében a jövőben, a mely már ezenzura nélkül is oly erőszakosan járt el e tekintetben a múltban ? (Igás! Úgy van ! balfelöl.) íme, már több év előtt megkezdte és szakadatlanul folytatja üldözését azoknak, a kik semmi má°t sem tesznek, mint élnek alkotmányos jogukkal; mert úgy vélem, nem mondok újat és hivatkozhatom a t, háznak is meggyőződésére és tudására, hogy minden alkotmányos államban meg van engedve, hogy a létező törvények felett bírálatot mondjanak, azokat rosszalhassák és azok megváltoztatására, eltörlésére minden megengedett, minden alkotmányos eszközt felhasználhassanak, és erre a népet, a polgárokat is lelkesíthessék. (Úgy van! Ügy van! balfelél.) És ime csakis ezt teszik az új törvény nyel, a polgári házassággal az irók, és jutalmuk: az üldözés és fogházbüntetés. Továbbá minden katholikus czikkezőt, a ki azt meri irni, hogy bár a polgári házasság kötelező intézmény, és annak mindenki, a katholikus ember is, magát alávetni és azt megkötni köteles, de azt lelkiismeretében házasságnak tartania nem szabad ; mondom, minden egyes ilyen írót perbe fognak, csak a t. belügyminiszter urat hagyják büntetlenül a helyén ülni, mert hiszen ő, midőn 1896 február 11-én 12,500 számú rendeletét kiadta, nem tett egyebet, mint a mit azok a czikkirók tesznek, vagyis kihirdette, sőt írásban is kiadta, hogy minden katholikus embernek joga van, még pedig magának a polgári házasság megkötése tényének pillanatában és maguknak az állami tisztviselőknek a jelenlétében — a jegyzőkönyv aláírásának megtagadásával — kijelenteni, hogy ő azt a szövetséget, melyet a jegyzőkönyv házasságnak nevez, annak, tudniillik házasságnak el nem ismerni. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ha tehát bűnösök azok a czikkirók, akkor elsősorban bűnös a belügyminiszter ixr; tessék őt is perbe fogni, elítélni, elzárni. (Úgy van! Úgy van! balfelöl. Mozgás és zaj. Egy hang a baloldalon : Fotografiroszák le! Derültség.) A szólásszabadságra térve át, egy régi, elhomályosult kép tárul újra szemeim elé. (Halljuk! Halljuk!) 18