Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-259

1898. évi márczius hő 11-én, pénteken, Szilágyi Dezső elnöklete alatt Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Az 1848. évi törvények megalkotása emlékének ünnepléséről szóló törvényjavaslat. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak; B. Bánffy Dezső, Lukács László, Perczel Dezső, Erdély Sándor, b. Dániel Ernő, Wlassics Gyula, Darányi Ignácz, b. Fejérváry Géza, Josipovich Imre. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvét Molnár Antal jegyző úr vezeti; a javaslatok mellett felszólalókat Nyegre László, az ellenök felszólalókat Hock János jegyző úr jegyzi. Következik a jegyzőkönyv hitelesítése. Molnár Antal jegyző (olvassa az 1898. évi márczius hó 9-én tartott ülés jegyzőkmtyvét). Elnök: Van észrevétel a jegyzőkönyvre? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Előterjesztések nem lévén, következik az 1848. évi törvények megalkotása emlékének ünnepléséről szóló törvényjavaslat (írom, 345, 360) tárgyalása. Az előadó úr kivan szólani. Zsigárdy Gyula, az igazságügyi bizottság előadója: T. képviselőház! A törvényjavaslat, mely tárgyalás végett elénk terjesztve lett, azt tartalmazza és azt czélozza, — miként ez rendelkező részében kifejezést nyert, — hogy a korszakot teremtő 1848. évi törvényhozási alkotások ötvenéves fordulójának alkalmából a törvényhozás április hava 11-ikét, mint az említettem törvények szentesítésének napját nemzeti ünneppé nyilvánítsa. Ezzel kapcsolatosan, a törvényjavaslat megokolásához képest, tervbe van véve, hogy ugyancsak folyó évi április hó 11. napján, miután a törvényjavaslat az országgyűlés mindkét házában letárgyalva és legfelsőbb helyen szentesítve lett, az országgyűlés mindkét házának együttes ülésében történjék meg a legfelsőbb szentesítésről és a törvények kihirdetéséről szóló értesítés s ezután ugyancsak ezen együttes ülés ő Felségéhez, az apostoli királyhoz hódoló feliratot intézzen, melyet a két ház ő Felségének azonnal testületileg át is nyújtson. Felesleges volna kiemelnem azt, hogy mily nagy fontossággal bir egy nemzetre nézve, lia múltjának nagy alkotásait hálás érzéssel megünnepeli ; felesleges volna kiemelnem azt, hogy az ünneplés mennyire megfelel mindenki óhajtásának, s hogy mennyire megtiszteli ezzel nemzetünk önmagát; felesleges volna kiemelnem azt, hogy az ünneplés mennyire méltó egy nemzethez akkor, midőn nagy alkotásai emlékezete napját nemzeti ünneppé nyilvánítja. Minden magyar szívének mélyében, lelkének mélyében megtalálja minderre a feleletet. Egyedül az ünneplő törvényjavaslat másik lényeges részéről akarok egyben-másban megemlékezni ; de ez irányban is szives elnézését kérem a t. háznak, mert egy nagy nemzet hétköznapjait is vajmi nehéz és szűk keretben lehe-