Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

126 263. országos ülés 1898. márczius 17-én, csütörtökön. a harczban csak ez az egy át — elismerem, nehéz és rögös út — az, mely egy szebb jövő felé, mely a szocziális lékének nem idealisztikus megteremtésére, de oly szocziális állapotra vezethet, a hol legalább a világrend felforgatásáról, a személyes vagyonbiztonság veszélyeztetésétől tartani nem kell. (Helyeslés jobbfelöl.) Ismétlem, t. ház, ne tessék az hinni, hogy illúziókban élek. Lassú és nehéz munka lesz ez és lesz közben, ha erre az útra lépünk, krízis és veszély, lesz panasz és elégedetlenség, de azt hiszem, egyeseknek és nemzeteknek nem adatik egy áldás sem ingyen az isteni gondviselés által: meg kell szolgálni, megkell szenvedni mindenért, ki kell érdemelni munka, kitartás, erkölcsi eríi állal minden eredményt és ha a magyar társadalom ezen kérdésnek kielégítő megoldása felé akar törekedni, úgy annak minden osztályában s a magyar földbirtokos osz tályban is kell a czélhoz elég erkölcsi erőnek lenni arra, hogy ebbe a küzdelembe belemenjen és hogy ebben a küzdelemben zsan dár után csak akkor kiabáljon, mikor a közbiztonság tényleg fény égettetik. És ha gróf Zichy János t. képviselőtársam azt mondja, hogy a liberalizmus természetszerűleg nem orvossága a szoczializmusnak, mert a liberális theoriák és a szocziális theoriák közt szerves kapcsolat van, erre nekem csak az a tiszteletteljes válaszom lehet, hogy t. képviselőtársam sem a szoezializmust, sem a liberalizmust nem ismeri. (Mozgás balfeUl.) T. képviselőtársam a szoczializmusról azt mondja: kifejlődött tehát a szoczialisták közt az individualizmus theoriája. Gondolom, felesleges tovább beszélni; ez contradictio in adiecto. A t. képviselőtársam a liberalizmusról ismét azt mondja, hogy a liberalizmus alapelve, hogy »az ember nincs kötelességek által korlátolva, a liberalizmus az egoizmus megtestesítését képezi, a liberalizmus egy rettenetes materializmust teremt«. Hát t. képviselőtársam bizonyára ismeri Magyarország történelmét, tudja azt, hogy az idealizmusnak, a lelkesedésnek, az önfeláldozásnak, a hazáért meghalni tudásnak legmagasztosabb példái a liberalizmus elveivel vannak összeforrva. (Helyeslés jobbfelől. Zajos ellenmondás balfelóí.) A t. képviselőtársam tovább menve ezt mondja: »nézzük a vallás terét« és hivatkozik a szocziális agitátorokra, czitálja azokból azt, hogy az atheizmust a liberalizmusból vették át. Hát megengedem, hogy ezt a szoczialista agitátorok mondták; de talán mégis jobb volna, ha a t. képviselőtársam, a ki — mint örömmel látom beszédéből— bizonyos passzióval, kedvvel és higgadtsággal akar foglalkozni komoly kérdésekkel, nem Liebkntchtet kérdezné meg az iránt, hogy a liberalizmus és az atheizmus egy dolog-e, hanem közvetlenebb forrásból merítené mondását, és ha ezt megteszi, akkor igen köanyen rá fog jutni arra az eredményre, hogy nemcsak hogy a kereszténység örök igazságai, a vallás és a liberalizmus közt ellentét nincsen, de ellenkezőleg a keresztény erkölcstan, keresztény testvériség és a liberalizmus által felidézett humanizmus között elválaszhatatlan kapcsolat van. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a baloldal hátsó padjain.) Igenis, tekintsen végig t. képviselőtársam a történelmen és azt fogja látni, hogy több ízben fordult elő ... (Nagy zaj a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Tisza István: ...hogyuralomra jutott egyházak — és itt hozzáteszem, mert engem semmiféle felekezetiség nem vezet. — pretestáns egyházak épúgy, mint katholikus egyházak szervezetében az idők folyamán oly felfogások tolultak előtérbe, a melyek az egyház érdekét tették a vallás érdeke helyébe, a melyek világi érdekeket világi ezélokat tettek a vallás örök igazságai, a vallás örök ezéljai helyébe, a melyek azt a hatalmat, a mely azért adatott az egyháznak, hogy az igaz kereszténység jótevő hatását gyakorolja, azt a hatalmat politikai érdekek, osztályérdekek, reakezionáris érdekek szolgálatába bocsátotta. (Igazi Ügy van! a jobboldalon. Zaj a baloldal hátsó padjain.) Nézzen végig t. képviselőtársam a történelmen. (Zaj a báloldal hátsó padjain.) Zmeskál Zoltán (közbeszól). Elnök: Zmeskál Zoltán képviselő urat rendreutasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Tisza István: Mindig a liberalizmus szelleme volt az, a mely talán krizisek, összeütközések árán, de végeredményében megtisztította az egyházi felfogást ettől a belekeveredett salaktól; mely szellem regenerálóan, felfrissítően, új életet adóan hatott az egyházra. Ea nem szerencsés t. képviselőtársam, mikor ismét a mi viszonyainkra akar hivatkozni. Nem szerencsés akkor, a mikor azt mondja, hogy az itt elhangzott nyilatkozatok jutnak eszébe, ha a szocziáldemokraták azt mondják, hogy a vallás tisztán magánügy. Kérdem t. képviselőtársamat, hol hallotta ezt a nyilatkozatot a magyar közélet bármely számottevő faktorától, és kérdem: nem látja-e az ezzel homlokegyenest ellenkező felfogást érvényesülni a pártkülönbség nélkül helyeselt és elfogadott magyar kultúrpolitikában ? Hát az a tény, hogy most a kongnia rendezése felekezeti különbség nélkül egy nagy állami akczió segélyével készül; (Ellenmondás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hol?) az a tény, hogy a kormány kiváló súlyt helyez arra, hogy az állami iskolákban, a községi iskolákban a vallás taníttassék; hogy a gyermekek tudományos