Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

263. országos ülés 1898. márcztus 17-én, csütörtökön. 127 művelése is oly irányban haladjon, mely vallási meggyőződésünkkel ellentétben nincs, az a tisztelet, a mely a közélet minden nyilvánulásában az egyházzal szemben mutatkozik: mindezek nem a legesélyesebben megczáfolják-e azt, mintha itt magánügynek tekintenék a vallást? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És ha azt mondja t. képviselőtársam, liogy mi is az egyházpolitikai vitatkozásokban a házassági kötelék lazítására törekedtünk, mi is arról beszéltünk, hogy kényszerről a házasságban szó nem lehet: itt ismét az!, ajánlom t. képviselőtársam figyelmébe, hogy olvassa el a házassági törvényt. Hiszen annak a törvénynek alapelve, a. mint minden szigorú erkölcsi alapon alapuló jogrendszerben más nem is lehet, az, hogy igenis kényszer van a házasságban, bogy igenis a házasság a felek tetszése szerint fel nem bontható, ele magasabb erkölcsi érdekek szempontjából a felek ellenére is fentartandó. És gondolja meg t. képviselőtársam, hogy a házassági jog reformja nem meglazította •A házassági köteléket, nem megkönnyítette a válást, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások : Be nem ám!) hanem ellenkezőleg, megnehezítette (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) és azokat a visszataszító jeleneteket tette lehetetlenné, azoktól vonta meg az alapot, hogy például római katholikus polgárai az országnak olyan merően üres komédiát végezzenek, hogy áttérjenek az unitárius vallásra, elváljanak és rövid idő múlva mint katholikus egyletek elnökei tűnjenek fel a láthatáron. Ha mindezeket t. képviselőtársam fontolóra veszi, talán még sem fogja azon vádakat fentartani, a melyeket ez irányban emelt. És végűi figyelmeztetnem kell t. képviselőtársamat, hogy igen veszélyes térre lép beszédének befejezésében, igen veszélyes játékot üz a szavakkal, midőn a »reakczió« szót ejti ki és azt egyúttal oly homályos magyarázatok közé burkolja, a melyekbe mindent bele lehet érteni. Mert méltóztassanak megengedni, mit ért t. képviselőtársam a keresztény elvek diadala alatt, mit ért az alatt, hogy az iskolákban elfoglalja helyét a kereszt, mit ért t. képviselőtársam a keresztény vallás szuverenitása alatt? így odavetve, ezen jelszavak igenis feltámaszthatják a magyar közvéleményben azt az aggályt, azt a félelmet, hogy itt az egyházi hatalom túltengése felé tör egy reakezió, (Igaz! Űgy van! jobhfelöl.) hogy itt a magyar állam, a magyar nemzeti élet lenyíígözése a feladat. Ez, t. képviselőtársam, nem fog veszélyt hozhatni a magyar nemzetre, de — és ezt mint vallásos ember mélyen fájlalom — igenis a magyar nemzet vallásosságát ingathajta meg. Nézze meg t. képviselőtársam azon államokat, a hol liberalizmus, nemzeti szabad fejlődés és egyházi szervezet közt kitört a harcz. Mit lát ott? Vallásos embereket, a kik meghasonlottak a tudománynyal és a nemzeti haladással és szabadelvű embereket, akik elvesztették vallásukat. Hogy ez eddig nem volt így Magyarországon, az a magyar katholiczizmus, a magyar klérus belátására, mérsékletére, hazafiságára mutat. Én ebben bízom, erre apellálok és ezt hivom föl aíra, hogy mentse meg a magyar katholiczizmust attól a veszélytől, (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) a mivel t. képviselőtársam és a hozzá hasonló túlzók fenyegetik. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelóí.) Bartha Miklós; T. ház! (Ralijuk! Halljuk !) Személyes kérdésben kérek szót. Abban az ügyes, furfangos beszédben, . . . (Tetszés a baloldalon.) Rakovszky István: Ez igaz! Bartha Miklós: ... a melyet Tisza István képviseli) úr az imént tartott, (Egy hang balfelől: Gróf!). . . képviselőúr és gróf is . . . egy csendes kis hívogató — a nemzeti párthoz intézve — hangzott el, hogy tudniillik a nemzeti párt politikailag támogassa a jelenlegi kormányrendszert. Eu erre közbeszólólag azt a kérdést intéztem, hogy ingyen-e? Mindenki tudja, hogy ez a szó nem a zseb szempontjából volt mondva, . . . (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: Ezt itt nem szokták ezen az oldalon! Bartha Miklós: . . . hanem a politikai hatalom szempontjából. Tisza István úr azonban azt felelte egén közbeszólásomra, hogy az én gondolkozási módomat siralmasan jellemzi ezen közbeszólás, a mi annyit jelent, hogy a közélet terén én vagyok az egoista, gróf Tisza István képviselő úr pedig: az idealista. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Ezek után, t. ház, nekem semmi mondanivalóm nincs, mert az ország közvéleménye az én közbeszólásomat bizonyára nem értette félre. (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) 6r. Tisza István : T. ház! Tartozom az igazságnak és ,saját magamnak azzal, hogf konstatáljam, bogy Bartha Miklós t. képviselő úr közbeszólását én sem értettem a dolog sordidus, anyagi értelmében. Ha nem csalódom, kicsúszott ajkaimon az a szó, hogy pénzért. Ha mondtam, határozott nyelvbotlás volt; kérem annak venni. Hajlandó vagyok a t. képviselő úr közbeszólását én is politikai értelemben yenni; de akkor is azt tartom, hogy siralmas felfogás egy politikai pártról feltenni, hogy a mit az ország érdekében valónak tart, csak hatalomért, csak politikai jutalomért hajlandó megtenni. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek; a sor Juriss képviselő úrra következik. Juriss Mihály: Miután az idő két óra felé