Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

283. országos ülés 1898. märczlns 17-én, csütörtökön. 125 sajtónak termékei napról-napra büntetlenül kimenve, minő zavart képesek a nép felfogásában előidézni. Maga az a tény, hogy oly lap, a mely ilyen dolgokat hirdet, napról-napra az országban kézbesíttetik, maga az a tény, hogy a királyi posta viszi szét ezt az anyagot, mennyi tápot nyújtott a félreértésre, a félremagyarázásra, az eddig békés houpolgárok kedélyének felizgatására! (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) És láttam azt, hogy a kormány előtt egy szomorú alternatíva áll: rendet csinálni úgy, hogy ez egy pár száz, talán egy pár ezer szerencsétlen elámított ember életébe kerül, vagy rendet csinálni úgy, hogy meg fogja a baj gyökerét és elejét veszi a szélesebb néprétegek további felizgatásának. És a szóban forgó intézkedés a nélkül, hogy hosszabb törvényhozási vitákat, nagyobb apparátus megmozgatását tette volna szükségessé, ezen, a valóban sürgős momentán bajon határozottan és gyökeresen segít. De ismétlem, ha a dolog végleges rendezésére gondolok, én sem szeretném, éu sem gondolnám lehetőnek ezen állapot állandósítását. Én azt hiszem, hogy igenis az államnak, szemben a szocziális kérdéssel, rendőri, igazságügyi, preventív és büntető rendelkezéseket kell tennie, mert hisz most mindenek előtt az az alakja lépett fel az országban ennek a mozgalomnak, a melyben a közbiztonságnak brutális, durva megsértése nyilvánul: életveszélyes fenyegetések, tettleges kihágások, melyekkel szemben az állam, ha állam akar maradni, nem tehet egyebet, mint — ha kell — hasonló brutalitással helyreállítani a rendet. (Helyeslésjobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Ez igaz ! Megszoktuk! Ez jellemző! Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) És t. há?, azt hiszem, a jövőre nézve is fontos ága e kérdésnek a repressziv intézkedések kérdése, a melyeknél erős meggyőződésem szerint az állam rendelkezésére álló eszközöket meg kell erősítenünk. Ez a nézetem nem mai keletű, és nem is a szocziális kérdés folytán támadt; mindössze egy újabb argumentumot látok ez újabb fordulatban arra vonatkozólag, hogy a büntető törvénykönyvnek az izgatás és lá.a'tásról szóló anyagi dispozicziói szigorítandók. Erre a meggyőződésre vitt engem a nemzetiségi kérdés beható tanulmányozása. Igyekeztem magamnak megszerezni ez irányban a bíróságok döntvényeit, s Erdélyben, a hol a román kérdés pár év előtt akut jelleget öltölt, megismerkedni a judikatura működésével. Ezzel kapcsolatban és ily módon jutottam arra a meggyőződésre, hogy ha a magyar államot és a magyar nemzet ügyét nem akarjuk védtelenül hagyni, revideálni kell a büntető törvénykönyv idevonatkozó intézkedéseit. (Helyeslés jobbfélöl.) És most egy más vonatkozásban újabb szomorú jelét látjuk az állapotok tarthatatlanságának. De tovább megyek. A sajtóügyi vétségek megtorlása terén újabb intézkedések szükségesek, szükség van a büntetések szigorítására és mindenek előtt az eljárás gyorsítására; (Mozgás balfelöl.) mert méltóztassanak elhinni, a büntetés elveszti minden morális hatását, ha ilyen esetekben több hónappal, talán évekkel a vétség elkövetése után következik be. (Úgy van! jobbfélöl.) Exemplárisan, nyomban érje utói a tettest a büntetés, akkor az esküdtszéki eljárás és a teljes sajtószabadság mellett meglesz a megtorló intézkedések teljes hatása. De az is kétségtelen, hogy itt nemcsak rendőri és büntető szempontból mérlegelendő a kérdés, hanem hogy nem annak mai kihágási alakjával — hogy így fejezzem ki magam — hanem a magyar nép széles rétegeit hatalmába kerítő munkásmozgalommal állunk szemben és fogunk is szemben állani. Ilyen körülmények közt, nézetem szerint, az államnak elsősorban egy feladata van: megőrizni teljes imparezialitását, s a mint helyesen történt a mezei munkásokra vonatkozó utolsó törvényben biztosítani a szerződések szentségét drákói szigorral, de egyenlően mind a két féllel szemben, (Helyeslés a jobb oldalon.) Egyrészt biztosítani, hogy mindkét fél lelkiismeretesen és pontosan teljesítse kötelességét, másfelől azonban akkor, midőn a két fél közt a harcz nem a szerződésszegés törvénytelen alakját ölti föl, hanem mint a magasabb és alacsonyabb bér körűi folytatott küzdelem jelentkezik, egyenlő szabadságot engedni mind a két fél számára, hagyni, hogy hadd szervezkedjék mindkét gazdasági fél és mindaddig egyiket sem érinteni, míg a mozgalom törvényes téren marad. (Helyeslés jobbfelöl.) És engedje meg a t. ház, most, midőn bizonyos idegességgel látom tárgyalni e kérdést, nagybecsű figyelmébe ajánlom a t. háznak azon nagy alapelveket, a melyek a múlt ülésszakban e kérdés körűi itt tárgyaltattak; figyelmébe ajánlom, hogy e kérdések megoldásánál ismét csak a szabadság vezethet bennünket, (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás és derültség a bal- és szélső baloldalon.) ismét csak a szabadság és a szabadéivtíség az, a mi a helyes megoldást és a helyes fejlődést biztosítja. (Helyeslés jobbfélöl. Ellenmondás balról.) Mert esak a munkásoknak s itt egyaránt értem a mezőgazdasági és az ipari munkásokat szabad szerződése, oly czélból, hogy életviszonyaikat lehetőlegkedvezőbbekké tegyék maguknak, csak a munkások helyes önkormányzata, mely jelentékeny anyagi segélyforrások gyűjtésére s életbevágó érdekük kielégítésére teszi őket képesekké, mely odavezet, hogy súlyos tanpénzt is fognak fizetni akkor, ha meggondolatlanul, czéltalanúl, könnyelműen mennek bele egy meg nem valósítható ideálért