Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

124 263, országos ülés 1898. márczios 17-én, csiitörtökftii. negyven-ötven százalékkal csökkenjen. A kétszáz holdas és azon felőli középbirtok azon határig, a meddig egyáltalában észszerű hitelképességről beszélni lehet, a mai viszonyok között köríílbelííl olyan kamatláb mellett kap kölcsönt, mint maga a magyar állam. (Mozgás balfelöl.) A magyar állam garaneziája és hozzájárulása nem adhat nagyobb hitelképességet, mint a mennyivel az állam maga bir és ha azt látjuk, hogy az* állampapírok és a négy százalékos záloglevelek árfolyama egyaránt a pari körűi mozog, akkor be kell látnunk mindnyájunknak, hogy milyen csekély érdekkel birna a magyar állam garancziája, szavatossága a földbirtokosok jelzáloghitelének szervezése terén. T. ház! Hogyha ezt valaki más mondta volna, talán azt gondoltam volna magamban — el nem mondtam volna — hogy megint arabusul beszél valaki, a ki nem tud arabusul. De t. képviselőtársam nagyon jól tud arabusul, az ügyek alapos ismeretével állította fel ezt a tételt, s engedjen meg nekem, t. képviselőtársammal szemben nem tartóztatliatom magam vissza annak kijelentésétől, hogy itt egy olyan kérdésben, a melyben tisztán lát, iparkodott azon körök részére, a melyeket fel akar izgatni a kormány ellen, (Élénk mozgás bálfelöl.) egy teljesen beválhatatlan követelést felállítani. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Ez gyanúsítás!) T. ház! Én ismétlem azt, a mivel felszólalásomat kezdettem, hogy igenis sok tekintetben komolynak tartom a pénzügyi helyzetet, mert látom azt, hogy az állami gépezet természetszerűleg majdnem feltartóztathatlanúl nő és ezzel szemben látunk jelenségeket, a melyek a közgazdasági fejlődés terén bizonyos pangásra mutatnak. Azonban én azt hiszem, hogy ha ezeket a jelenségeket látjuk, nem túlzásokba kell mennie, nem vádaskodni kell, de támaszt kell nyújtani a kormánynak. (Nagy zaj és ellenmondások a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Tisza István: Már a t képviselő urak voltak a közelmúltban egyszer abban a helyzetben, — és ezt a leghazafiasabb elismeréssel emelem ki, — hogy támaszt nyújtottak a kormánynak egy olyan ügyben, a melyben . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Meggyőződésünk szerint!) ... — igenis nézetünk szerint, — az ország érdeke követelte ezt; igaz, hogy nehezükre esett, igaz, hogy ez fokozza azoknak az érdemét, a kik ezt önöknél keresztűlvitték, de engedjék meg nekem, hogy jobb véleménynyel legyek önökről, mint önök saját magukról: nem hiszem, hogy ez egymagában álló eset maradhatna és szeretném remélleni, hogy ez preczedens lesz a jövőre. (Tetszés jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Bartha Miklós: Ingyen? Gr. Tisza István: Hát pénzért? Ugyan ne sértsék meg a nemzeti pártot. (Élénk tetszés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Ez az »ingyen« közbeszólás a közbeszóló képviselő úr gondolkozásmódját siralmasan jellemzi, a nemzeti pártot pedig mélyen sérti. (Élénk helyeslés jobbféläl. Zajos ellenmondás a szélső baloldalon.) Ezt mondom, t. ház, természetesen csakis arra az esetre, ha abban a nézetben vannak. De fel akarom tenni a képviselő urakról: ha csakugyan belátják azt, hogy itt bizonyos igényeket, melyek az állam iránt minden oldalról támasztatnak, vissza kell tartani, vissza kell szorítani, akkor — úgy gondolom — a helyes eljárás pártkülönbség nélkül az volna, ezen a téren erősíteni a kormány kezét, ezen a téren felvilágosítani a társadalmat, és módját ejteni annak, hogy idejekorán megállhassunk az állami kiadások terén. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ezzel végeztem azt, mit a pénzügyi kérdésre vonatkozólag mondani szükségesnek tartottam. Méltóztassanak megengedni, hogy most a vitába eddig belevont politikai kérdésekre áttérve, elsősorban gróf Zichy János képviselőtársain tegnapi igen érdekes felszólalására térjek át. (Bálijuk ! Halljuk!) T. képviselőtársam megütötte röviden a szoczializmus kérdését és csak röviden konstatálta azt, hogy a szoczializmussal szemben a kormány nem tud egyebet, mint a szuronyokra hivatkozást és »a czenzurának és a gyülekezési jognak korlátozását az egész vonalon«. Lényegileg ugyanez foglaltatik Horánszky Nándor t. képviselőtársam előadásában is. T. ház! A mi először is a czenzura és a gyülekezési jog korlátozását illeti, talán nagyon elragadta a szónoklat heve t. képviselőtársamat, midőn azon intézkedésekben, a melyek itt elmondattak, a czenzurát látta megvalósítva. Én azt hiszem, itt semmi egyébről szó nem volt, mint az 1848-iki törvények intézkedéseinek oly módon való végrehajtásáról, a mely egy pillanatnyi fenyegető veszély elhárítására a leggyor • sabb és legegyszerűbb eszköznek mutatkozott. (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Hozzáteszem, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezt egy pillanatnyi expediensnek tartom és nem szeretném állandósítani azt a helyzetet, hogy az egész napi sajtó egy ilyen éjszakai kontroll alatt álljon, és hogy ha bírói parancsra is — mert azt ne méltóztassék feledni, hogy bírói parancsra történik a lefoglalás — a szétküldetésben megakadályozható legyen. Azonban ebben a pillanatban, mint expedienshez és pedig a bajon azonnal * segítő expedienshez, teljes mértékben hozzájárulok. Én sohasem tartoztam az alarmisták közé, de igenis láttam fájó szívvel azt, hogy a