Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

2fi3. országos Blés 1898. märegius 17-éa, csiitőrtököii. 123 nemeknél, a melyek spontán fizetésnek képezik tárgyát, a melyeknél az adóprést alkalmazni nem lehet és ha i'y szempontból vizsgáljuk a kérdést, be kell ismernünk, be kell ismernie mindenkinek, mert a számok ebben kérielhetlenek, hogy az elmúlt időszakban határozottan expanzív erőt, expansiv fejlődési képességet mutattak az állami bevételek Igen olcsó fegyver továbbá igen t. képviselőtársam kezében úgy tüntetni fel a dolgot, mint egy kisebbszabású hazaárulást, hogy ha mi a legtúlzottabb, a legsötétebb ellenzéki vádakkal szemben igyekezünk meggyőződésünk szerint az igazságot helyreállítani. Ma is használta a t. képviselőtársam azt a kifogást, hogy miért adunk mi argumentumokat az osztrákok kezébe? Méltóztassék megengedni: az, hogy a quóta a jövőre milyen magasságban állapíttassák meg igazságosan, nem attól függ csupán, hogy mi gazdagodtunk-e vagy szegényedtünk, hanem attól, hogy miképen módosult nálunk az anyagi helyzet és hogyan Ausztriában? Én igen jól elképzelhetem azt, hogy nálunk vagyonosodás állott be és mi mégis joggal követelhetnénk egy kisebb quótát, követelhetnénk abban az esetben tudniillik, hogyha az anyagi fejlődés és haladás gyorsabb lett volna Ausztriában, mint minálunk. (Helyeslés johbfelől) A nélkül tehát, hogy ezen kérdés részleteivel ezúttal foglalkozni akarnék, egyszerűen jeleznem kell azt, hogy semmit nem adunk fel, semminek nem prejudikálunk azáltal, ha a tényeket itt a maguk világosságában igyekezünk felállítani és tisztába hozni, mert abból, hogy ez az ország tíz észtendő alatt vagyonosodott, szemben azzal a nyilvánvaló ténynyel, hogy Ausztria is nagy mérvben vagyonosodott, a quóta tekintetében még abszolúte semminő álláspontot formálni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! a jobbóldalon.) T. képviselőtársam vádat kovácsol a kormány ellen egy nála levő titkos memorandumból, a melyből kitűnik, hogy a kisbirtok földadója ez országban, — mint ő mondta — körülbelül húsz százalékkal magasabb, mint a nagybirtoké. Egy füst alatt hozzátette hogy másrészről pedig nézzük meg az ártérfejlesztési munkákat; ott azt látjuk, hogy a kisbirtokosnak a fensíkokon, magaslatokon levő, tehát a viztől nem szenvedő területei épúgy bevonatnak az ártérbe, mint a nagy birtoknak lenn fekvő területei (Úgy van! a ssélső baloldalon.) Hát t. képviselőtársam, vagy az egyikből kovácsolhat vádat, vagy a másikból. Ha áll az, hogy a kisbirtokosoknak jobb fekvésű, árvíznek ki nem tett helyen adatnak ki a területek, szemben a nagybirtokossal : akkor a dolog természetéből folyik, hogy nagyobb adót is kell viselniök. Fia pedig az első állítása áll; ha méltánytalan az, hogy a kisbirtokos nagyobb adót fizet, mint a nagybirtokos: akkor teljes lehetetlenség, hogy az árvízveszély hátrányai is ne egyformán oszoljanak meg a kis- és nagybirtokosokra nézve, hogy tehát ne egyformán részesüljenek a vízszabályozás terheiben. (Élénk ellenmondások a bal- és ssélső baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) És t. ház, a mennyire én a viszonyokat az országban ismerem, pedig fájdalom, vagy 8—10 társulatnál van szerencsém alaposan ismerni, (Mozgás balfelöl) nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a legkülönbözőbb fekvésű területekben nagyjában egyformán részesednek a kis-, közép- és nagybirtokosok. A legtöbb község határában a tagosításkor tekintet volt a különböző fekvésű földekre és arra, hogy mindenki részesüljön ártéri földekben és házas területekben, e tekintetben tehát megint csak t. képviselőtársam tendencziáira mutat az, hogy ha itt az osztály ellentétet igyekszik felidézni; ha a kisbirtokosokban keserűséget és izgalmat akar ébreszteni (Élénk éllenmondások balfelöl. Úgy van ! a jobboldalon.) Rakovszky István: Eszeágában sincs! (Zaj.) Gajáry Géza: Belelátott a veséjébe! (Mozgás a baloldalon) Gr. Tisza István: Kérdezze meg t. képviselőtársam pártjának azon kiváló tagjait, a kik vízszabályozási ügyekkel régóta behatóan foglalkoznak: nem volt-e általános sérelem és panasz a szabályozási társulatok körében az, hogy a régi ártérfejlesztési munkálatok alapján tönkre kell az érdekeltségnek mennie ? Nem volt-e általános kívánság a magaslatok bevonása? Nem volt-e az pártkülönbség nélkül mindenki részéről, a ki foglalkozott ezen ügyekkel, elismert tény, hogy műszaki alapon, szélesebb keretben kell azt a bázist megállapítani, a mely a hozzájárulás alapját képezi. Nagyon természetes, hogy e mellett egy igazságos osztályozás feladatát kell képeznie annak, hogy a vízszabályozási műveletnek több vagy kevesebb hasznát élvező, mélyebb vagy magasabb fekvésű területek között az igazságos teherviselési kulcs megállapíttassék. Nagyon szerencsétlen térre téved tehát t. képviselőtársam, midőn ebből is ilyen természetű vádakat kovácsol. De koronáját tette fel t. képviselőtársam ezen működésére beszédének azon passzusában, midőn a középbirtokhoz — a mint magát számszerűleg is kifejezte, a kétszáz holdnál nagyobb birtokhoz — fordult azzal a reveláczióval, hogy itt lehetne az államnak direkt áldozatok nélkül — gondolom, azt mondta: az állam szavatossága, vagy közvetítése mellett — a középbirtokosok hitelviszonyait úgy rendezni, hogy a kamat 16*