Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-263
|14 ~ 63, országos ülés 1898, márczius lj-én, csütörtökön. volna. De nem is ez az ismérve a teljesítési képességnek, a minek más ismérvei vannak. Ismérve az, hogy a földadó leszállítása iránti kívánalmak minden oldalról jelentkeznek. Lukács László pénzügyminiszter: Egyes helyekről! Horánszky Sándor: Jelentkeznek és azt hiszem, hogy ezzel bizonyos mértékben számolni is kell. (Igaz ! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) No, lia az ország teherviselési képessége olyat? nagy volna, ha az a teherviselés oly fejlődésképes volna, hogyan emelkedhetnének fel jogo sultan ezen kívánalmak ? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mutatja ennek az ellenkezőjét az, hogy mihelyt egy rossz esztendő van, azonnal zavar áll be nemcsak az államháztartásban, hanem a társadalomban is. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Ne adja az Isten, hogy erre az országra még egy olyan rossz esztendő következzék, mint az elmúlt volt, pedig az nem is volt teljesen rossz év, mert ha egy olyan következik, akkor meg fogjuk látni, hogy milyen állapotba fog jutni az ország háztartása és a társadalom. A hol a jelzett teljesítési képesség, a hol dicsekvésre méltó adófizetési képesség van, a hol ez a képesség még fokozható is, ott rezerv tőkének kell lenni ; de a hol ezek nincsenek, a nehéz momentumok beköTetkeznek azonnal, miheljt egy rossz év jön ránk és az igazi kai amitások tüstént előttünk állanak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ez így van, mutatja még egy harmadik szempont is. (Halljuk! Halljuk!) E szempont pedig az, hogy én nem hiszem, hogy viszonyainkhoz mérten legyen még egy ország, a hol az állam polgáraira a direkt adóknak nagyobb összege essék, mint Magyarországon. (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Hát vájjon mi legerősebb gazdasági szituáezióval birunk a ny ugateurópai államok közt ? Hát nekünk nagyobb a gazdasági erőnk, mint Ausztriáé, vagy mondjuk Németországé, vagy mondjuk más nyugoíi államoké, holott nekünk sem tőkénk, sem iparunk, és nálunk minden teher a földre hárul vissza, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és ha mégis a legnagyobb adót fizetjük, akkor ennek az a tanúsága, hogy itt nem természetes eszközök működnek; és nem természetes a gazdasági politika, hanem olyan politika követtetik, a melynek ha útja nem szegetik, igen súlyos következmények fognak előállani. T. képviselőház! Rossz néven vette a t. pénzügyminiszter úr azt is, hogy az egyensúly helyreállításának eszközeiről szólva abban az értelemben nyilatkoztam, mintha én az 1888. évi konverzió-műveletet és annak előidézőit elítéltem volna és azokat szemrehányással vagy kifogással illettem volna; sőt rossz néven vette, hogy elismeréssel nem viseltettem irántuk. T. miniszter úr, ha megengedi, e kifejezést használni »ab amicis justa sünt petenda« Hát én azon kormányzat iránt viseltessem elismeréssel, a mely éveken keresztül 30—40 millió deficzittel kormányozta az országot? Azon kormányzat iránt, a mely apró adóemelésekkel igyekezett az ország életerejét szivattyúzni — és ezek is mind elkallódtak az új deficzitkölesönök kamataira — a mely a fogyasztási adókat Ausztriával szemben több, mint 30 esztendőn keresztül megreperálatlanúl hagyta? (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) — igaz, most a kormány igyekszik ezt kipótolni — azon kormányzat iránt, melynek más konezepeziója nem volt, mint a teherfokozás, a teheremelés ; azon kormányzat iránt, a mely a nagy adókat behozta, a mely az országnak ingatlan vagyonát, mely ingatlan vagyen most a birtokmegosztás szempontjából valóságos kincset képezne, államháztartási czélokra eladta ? Hogy ez iránt a kormányzat iránt viseltessem elismeréssel én. a ki azt a politikát soha nem követtem. Bocsánat, ez a kivánság igazságos nem volna, (Élénk helyeslés abal- és szélső baloldalon) Nem viseltetik ez iránt elismeréssel senki, de iegkevésbbé fog a história elismeréssel viseltetni, mert hiszen épen az azon időben követett politikának következményei azok, a melyek már ma is igen súlyos alakban jelentkeznek. Abban sincsen szerintem igaza a t. miniszter úrnak, hogy én megtévedtem, a midőn azt állítottam, hogy az 1888. évi konverzió eredményei 450.000 forintot tettek ki kamatokban, holott épen a t. pénzügyminiszter űr tévedett. Itt van előttem a hivatalos jelentés és ennek 13. lapja világosan konstatálja, hogy míg az igényelt kamatozás a konverziót megelőzőleg a konvertált értékek után 22 millió forintot tett, addig a konvertálás után ez 21,547.000 forintot tesz, tehát a mint maga a jelentés is konstatálja, a kamatkülönbözet csakugyan 459.000 forint. (Lukács László pénzügyminiszter tagadólag int.) Ennem tudom, honnan vette a t. pénzügyminiszter úr azt, hogy én tévedek, mikor nyilvánvalólag ő téved. Itt a jelentés, szolgálok vele. Gondolom, hogy honnan van a tévedés. A miniszter az 1872-iki konverzióra, gondolt. Lukács László pénzügyminiszter: Nem! Horánszky Nándor: Nem? Akkor kénytelen leszek felolvasni a hivatalos jelentést. (Halljuk! Halljuk!) A hivatalos jelentés konstatálja a 9-ik lapon azt, hogy bizonyos konverziónális kiadások levonásával az adósságok tiszta nyereségtöbblete 991.000 forintot tett a mi tudniillik nem kamat alakjában, hanem mint kurzus nyeremény mutatkozik. Ugyanezen jelentés í3-ik lapja a következőket mondja: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A bevont adósságoknak
