Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

263. országos ülés 1898. márczius 17-én, csütörtökön. 113 viselőház, ebbeli felfogásomat, azt találom, hogy a tévedések nem az éii rér-zemen, hanem a t. pénzügyminiszter úr részén vannak. (Halljuk! Halljuk!) Leszek bátor azokat röviden érinteni. (Halljuk! Halljuk!) Miket állítottam és miket állítok ma is, t. ház? Azt állítottam és azt állítom ma is, hogy az ország teljesítési képessége egészen a szélső határig ki van merítve. Állítottam továbbá azt, hogy a zárszámadási többletek, melyek a magyar államháztartásnak külső kereteit kedvező színben tüntették fel, el vannak használva és már a szélső határon vannak. Állítottam továbbá azt, hogy igen sok igény van még, a mi kielégítetlen és a melynek kielégítésére magunkat már részint angazsáltuk, részint melyeknek kielégítése el nem kerülhető. Állítottam végre azt, hogyha ezen igényeket a jelenlegi pénzügyi politika útján tovább haladva ki akarjuk elégíteni, két alternatíva elé jutunk. Vagy kénytelenek leszünk az adózók vállaira újabb adóterheket rakni, vagy pedig újra fel fognak tűnni a deficzites esztendők. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezeket állítottam és ezeket állítom ma is, és ezen szempontból leszek bátor igen röviden a költségvetés általános tárgyalása alkalmával tartott beszédemnek nyomán haladva, némely megjegyzéseket tenni. (Halljuk! Halljuk!) Áz első kérdés az, hogy mit értünk teljesítési képesség alatt? Én részemről értem azon józan finánczpolitikát, a mely az adózóknak sem tőkéjét meg nem támadja sem a megélhetésen túli összes jövedelmeiket nem konfiskáhja, hanem a jövedelmekből meghagy legalább annyit, a mennyi új erőgyűjtés forrását képezheti. (Élénk helyeslés a baloldalon) Szerintem ez a helyes finánezpolitika. (Úgy van! Úgy vart! balfelől.) Ezzel szemben, t, képviselőház, az a kérdés, vájjon mi véleménynyel van a t. pénzügyminiszter úr arra nézve, hogy az ország adóterhei emelhetők-e vagy nem? Nem a rektifikácziókat értem. Nem azt az adóreformot, a mely kiegyenlíti az igazságtalan adóztatást, hanem egyenesen az adóterhek fokozását. Az a kérdés, ismétlem, hogy a t. pénzügyminiszter úr hiszi-e, hogy az ország adóterhei még fokozhatok. Mert ha nem hiszi, akkor egy véleményen vagyunk. De ha hiszi, méltóztassék előállani és álláspontját megokolni. Meg is okolja a miniszter úr, mert azt mondja, hogy az ország adói teljesen befolynak. Hát, t. miniszter úr, ez lenne a mértéke annak, hogy az ország adóképessége fokozható, vagy hogy az adózás egészséges alapokon nyugszik? Én nem tartom ezt, t. ház! A történelem tanúságára hivatkozom, hogy Francziaországban 1789 előtt, a legszerencsétlenebb korszakokban is az adók teljesen befolytak. Befolytak akkor is, a mikor a chartres-i püspököt a király megkérdezte, hogy mit csinálnak az alattvalók, a ki KÉPVH. NAPLÓ. Í896—1901. XIV. KÖTET. azt felelte, hogy az alattvalók füvet esznek, mint a juhok és hullanak, mint a legyek. (Tetszés balfelől.) Befolytak ezek a história tanúsága szerint akkor is, midőn egy szemtanú azt írta, hogy az adókivetés azon az alapon nyugodott, hogy vájjon melyik községben kövérebbek a parasztok, (Derültség.) vagy melyik kis esisztenczia udvarán lehetett szárnyasok tollait találni, mert ez azt mutatta, hogy ott a jólétnek bizonyos fokozata van. íme ebben az időben is befolytak az adók. Nem mondom, hogy ilyen állapotok nálunk vannak, csak azt a tételt állítom fel, hogy, mert az adók befolynak, — különösen azon a módon, mely Magyarországon fennáll, — hogy ez az ország teljesítési képességének emelkedését bizonyítaná, ezt állítani nem lehet, mert ez sem nem mértéke az egészséges adóztatásnak, sem pedig az ország adóképességének expanzióját nem jelenti. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) Bizonyítani lehet ezt frappáns példával is. A t. pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy Magyarországot sok gazdasági csapás érle. mint a sertésvész és a ragadós tíídőlob. Nem tudom, hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter úr ezen a czímen a mezőgazdáknak adót engedett-e le vagy sem. Lukács László pénzügyminiszter: Igen! Horánszky Nándor: Ezen a czímen: ragadós tildőlob ? Lukács László pénzügyminiszter: Igen! Horánszky Nándor Ismétlem, nem tudom, de megengedem. Hogy áll mégis a mezőgazdaságból befolyó jövedelme az adónak? 1876-ban a zárszámadás szerint az előírt földadó 34,500,000 forintot tett és be lett hajtva 34,350,000 forint, pedig azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy sok millió forintot elengedett. Gondolom, hogy ezt inkább 1897-ibi esztendőre értette, illetőleg annak mondjuk második felére, mégis mit mutatnak 1897-ben is a negyedévi kimutatások végeredményei? Mutatják, hogy mig 1896-ban az egyenes adók negyedévi kimutatás alapján számítva 110 millió forintot tüntetnek fel, 1897-ben azok, daczára a sok millió adóelengedésnek. 111 milliót tettek, tehát többet, mint a megelőző évben. Megengedem és elismerem magatn is, hogy a negyedévi kimutatások negyedike az egyenes adó tekintetében 1,700,000 forint — kerek öszszeghen kifejezve — visszaesést mutat, de egészben véve az egész esztendő egyenes adója a megelőző évh^z képest emelkedett, a mi azt mutatja, hogy igyekezett a pénzügyminiszter ár a rossz esztendő daczára, a negyedik negyed előtt behajtani nemcsak az az évi addigi adókat, de még a hátralékokat is, mert különben ez a többlet, t. ház, be nem jöhetett 15