Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-244

244. országos ülés 1898. febrnár 18-án, pénteken. Ríl fel, t. kultuszminiszter úr! A mezőrendőri törvények életbeléptetése után szerveztetett a mezőrendőri közbirtokosság is. Ezen közbirtokosság megalakult, nem mondom meg hol, de arról biztosíthatom a kultuszminiszter urat, ha helyre és személyekre kíváncsi és én jóindulatot és jó szándékot tapasztalok, a mit tőle legkevésbbé tagadok meg, hanem ezt elismerem, diszkréczió mellett szolgálni fogok neki nevekkel. A közbirtokosság megalakult 1895. elején és a helyi két tanító közül az egyiket megtették közbirtokossági jeg) zőnek, a másikat pedig közbirtokossági pénztárnoknak. Mind a kettő valami csekély tiszteletdíjat kap. Mind a kettővel igen csekély foglalkozás volt kapcsolatban az úgynevezett gyűléseken, melyeket rendesen az iskolai vakáczióban vagy vasárnaponként délután, midőn előadás nincs az iskolában, tartottak. 1895-ben, midőn a közbirtokosság megválasztotta őket jegyzőnek ós pénztárnoknak, beterjesztették a vármegyéhez. A vármegye törvényhatósága a választást jóváhagyta. Feljött az ügy a központi kormányhoz. Itt is jóváhagyták úgy, hogy miniszteri jóváhagyással funkczionáltak, jegyzői és pénztárosi minőségükben. Jött azonban Rohonczy Gedeon képviselő úr által igen szép igazsággal és őszinteséggel jellemzett 1896-iki választás, a midőn az országnak és a népnek gyakorolni kellett jogát. A nép élt is legszebb alkotmányos jogával függetlenül, szabadon, meggyőződése szerint. A magyar polgárok ebben a nagy küzdelemben, mint önök a túloldalról igen jól tudják, meggyőződésük szerint jártak el a múlt választáskor is, és így történt, hogy semmiféle preszszió nem gyakoroltatván senkire sem. az a két tanító olyan vakmerő volt, oly hiú álmokat látott, vagy pedig a negyvennyolezas párt kasszájából lett megvásárolva, hogy csatlakozott az 1848-as párt táborához, sőt mi több, tisztességes agitácziót is fejtettek ki, hogy az a lobogó, a melyet ők szentnek és igaznak tartottak, győzelemre jusson. Elmúlt a választás, megbukott a 48-as képviselőjelölt, mert nem volt elég pénze a párt kasszájának, a párínak. (Halljuk! Halljuk!) A bukásával együtt, természetes dolog, a két idealista, naiv és lelkesedni tudott tanítóra is rákövetkeztek a szomorú napok. Elbukott elvük, zászlójuk, kellett ezután még valaminek jönni. Meg is jött a tanfelügyelőség útján a rendelet, hogy tessék letenni a jegyzői tollat és visszaadni a pénztárnoki kulcsot, mert az nem engedtetik meg. Miért? Másfél évig meg volt engedve a kultuszkormány tudatával, a vármegye felterjesztésére, most meg nincsen. A tanító nem azért tanító, hogy meg merje kérdezni: nagyságos tanfelügyelő úr, miért történt ez? De igenis érzi, hogy haszontalan és meggondolatlan polgárok, ti azt gondoljátok, hogy Magyarországon KÉJ'VB. NAI Lö. 1896 1901. XIII. KÖTET. ma szabadon lehet szavazni, hogy a mi szivetekben van, azt meg lehet mondani? Ti páriák, hisz épen ezért kellett elesni a jegyzői tollal és a pénztári kulcsosai járó nyomorult honoráriumtól. De ennek megadták mégis a formáját. Folyamodtak a vármegyéhez, az szépen hivatalvesztésre ítélte őket, felebbeztek a kultuszminiszter úrhoz, tehát ahhoz a hatósághoz, a kinek tudomása volt erről, midőn még jegyző és pénztáros volt. Ő azonban más elvi álláspontra helyezkedett és helybenhagyta a vármegyének azon végzését a két tanítóra nézve a sok közül, a kiket a tanügyi politikának ezen áldásos gyümölcsei emésztettek meg. (Szilágyi Dezső elnök elfoglalja as elnöki széket.) Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter: Ném volt ott fegyelmi vizsgálat ? Városy Gyula: Szolgálok az esettel, de a személyekkel nem, mert garancziát kell szolgáltatnom neki, hogy sérelem rajtuk az esetnek a házban történt tárgyalásából esni nem fog. A kortespolitika bevonult a kulturtörekvések közé és sajnos, hogy ideális magaslaton álló tanügyünk, nevelésünk, művészeti ügyünknek mintegy sajtója, a mely bizonyos ízt ad annak a süteménynek, a politika lett s így politikai szempontok szerint mérlegelik knltur - intézményeink alapítását, az emberek kinevezését, előléptetését. Kineveznek részben — nem vonom kétségbe — tanügyi, de jórészben politikaiérdemekért. Ugyanaz a kultúrpolitika, a mely egyrészről az általam említett esetben két vidéki tanítót így sújtott, szemet huny azon tanítókkal szemben, a kik a kormány szekerét tolják, a kik hajlandók mindig arra a jó irányra, a melyet a t. túloldal képvisel. A tanítók két részre oszlanak ; az egyik ellenzéki titokban, a másik része pedig nyiltan a kormány mellett foglal állást és a választáskor épúgy megteszi kötelességét, mint időközönként, ha valamely mozgalom felmerííl. A hol az ő közbejöttére valami szükség van, például vármegyei választás alkalmával, a mint nálam is megtörtént, a hol az ellenzék meg a kormány állanak szemben, ezek a jó tanítók, a kik várnak valamit szegények, mert kénytelenek rá nyomorult dotáeziójuk mellett, ezek odaállauak, minden követ megmozdítanak a kormány érdekében, mert ezek már a kormány kezében vannak és a kormány vezeti őket nem járszalagon, hanem megkötözve, mondhatni megbilincselve. Azt látjuk, hogy épen ezek a kortestanítók azok, a kiknek a kultuszminiszter elnézi, sőt a belügyminiszter beleegyezését, is kinyerte arra, hogy az állami anyakönyveket vezessék. Vannak olyan tanítók, a kik a községi takarékig