Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-244

Bft 2á4. országos fllés 1898. febrnár 18-án, pénteken. Azt látom e költségvetés egyik tételénél, hogy az elemi és polgári iskolákra 500.000 forint van felvéve. Én ezt feltétlenül kevésnek tartom azzal az égető szükséggel szemben, mely az elemi oktatás terén mutatkozik. Ez 500.000 forinttal akarják megszüntetni az elemi oktatás hiányait? Ebből, a mint tudom, legalább öt polgári iskolát is akarnak felállítani, tehát elemi iskolákra, tanítói lakások építésére alig jut 300.000 forint, Ez alig elég 60—70 iskolára és tanítói lakásra, úgy, hogy ez valóságos koldusösszeg a magyar kultúrának az asztalán. És én szégyenlem magamat, hogy ily csekély áldozatokat hoz a magyar kormány elhanyagolt kultúránknak előbbrevitelére, nem is szólva annak felvirágzásáról, mert a mostani kultúrpolitika, mely itt folyik, nem egyéb, mint vegetálás, tengődés. Abból az alkalomból, hogy az elemi iskolák budget-tételéhez értem, foglalkozni szándékozom a t. miniszter urnak nemzetiségi politikája, a tanügyi kormányzat nemzeti irányával, a melyet az állami iskolák felépítésével, az iskoláknak államosítása terén fiz. (Halljuk! Halljuk!) Feltétlenül helytelenítem és az ország érdekében állónak nem tartom azt a politikát, a melyet a resszortminiszter ezen a téren már pár év óta folytat. A túloldalon megpróbálták védelmezni ezt a politikát; a többek között Bessenyei Ferencz t. képviselő úr és ma — nem jól értettem, de valamit hallottam — félig megosztva a védelmet, Szőts Pál t. képviselő úr is. Ezen tanügyi politikának vörös vonala a kultuszminiszter úr, illetve a tanügyi kormányzat politikája szerint azt, hogy az állam az ő segítségét, támogatását, teremtő erejét a magyar vidékeken érvényesítse. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ott is! Tárosy Gyula: Rá fogok térni erre az »is«-re. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagy különbség ez »is«. Városy Gyula: Tehát, hogy a magyar vidékeket segítsük és támogassuk, a magyarokat ne hagyjuk el, és majd csak ezután, valamikor — talán erre nézve nincs is tanügyi programra, rákerül a sor a magyar haza területén élő más nyelvű lakosokra is. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter: Nem áll! Abszolúte nem áll! Városy Gyula: Méltóztassék reá reflektálni, ha beszédemet befejeztem, ha nem jól beszéltem volna. Bessenyei Ferencz t. képviselő úr tegnapi beszédében azt hozta fel a miniszter úr politikájának védelmére, hogy igenis a magyar vidékeken kell felállítani az állami iskolákat, ha a magyar vidékeken államosít a miniszter úr, igen helyesen teszi, a nemzetnek érdekében, annak javára cselekszik, és azt mondja bizonyítékul ezen előrebocsátáshoz, hogy ime ott van a bánáti németség, melytt közönségesen svábságnak mondánk, ha ott be is hozzuk a magyar tannyelvű" iskolát, erőszakkal vagy kellemes módon, szóval megkezdjük a magyar oktatást már az elemi iskolában is, s ha az a német gyermek meg is tanúi magyarul, ha kikerül az iskolából, újra elfelejti a magyar nyelvet. Bessenyei Ferencz t. képviselő úr ugyan ezt nem mondta, de ugyanezt lehet állítani a román, tót és szerb nemzetiségekről is. Bessenyei Ferencz és a tanügyi kormányzat szerint be lehet hozni azoknál is az állami iskolát, de mit érünk vele ? Azok is megtanulnak többé-kevésbbé magyarul, de mikor kikerülnek az iskolából és elmennek a szülei házhoz vagy a mezei munkára, ott újra elfelejtik a magyarnyelvet és nemzetiségi nyelvükön beszélnek. Egy óriási tévedés van a dologban, melyre bátorkodom a t. ház figyelmét felhívni. Beksics Gusztáv vagy ötven vonatra való füzetben megírta, hogy magyar nemzeti politikát tízünk. Talán némelyek olvasták is. Kell is űznünk magyar nemzeti politikát, mert a kik a magyar állam területén laknak, kell, hogy magyar érzelműek legyenek, ha egyszer magyar jogokban részesülnek, kell, hogy szivük, lelkük magyar legyen, ha ajkuk idegen is A nemzeti politika első czélja tehát, melyet gyakran szem elől tévesztenek, az, hogy az illető magyarul érezzen és gondolkozzék, ha máskép beszél is. Ez az igazi, egészséges nemzeti politika. Ha már most felállítom az állami iskolát a románok vagy tótok közt, szellemében megmagyarosíthatom, bárha odahaza oláhúl vagy tótul beszélnek is, A hazafias ruthének és németek nem beszélik nyelvünket, mégis velünk jöttek 1848-ban. Tehát nemzetiségi területen és nem Békésben, Csongrádban, Biharban vagy Pest vármegyében kell az állami iskolákat felállítani, a hol azokra égető szükség nincs. Ez kortespolitika és csak sajnálni lehet, hogy ebbe a kulturbudget is határozottan belement; mert ha valamely tanerő polgári jogait nem úgy gyakorolja, mint a hogy ezt az uralkodó kormányzat akarná, akkor igen kevés kivétellel az a vakmerő a kormányzat kezének erejét és nehézségét megérzi. Adatokat szoktak kérni. Én ugyan nem igen vagyok hajlandó adatokat felhozni, hanem általánosságban mondom ezt, mert ha oly adatokat hozunk fel;, a melyek a fennálló hatalom erőszakoskodásai és igazságtalansága ellen szólnak, rendesen azok a kis emberek iszszák meg a levét, a kiken amúgy ie a sérelem elkövettetett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak egyet hozok