Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-244

76 24í. országos ülés 1898. február 18-án, pénte&en. van, hogy a mit ennek folytán Hortováoyi József képviselő úr kérdez, az nem felel meg a valóságnak. Kijelentettem, hogy 8 Felségének kitüntetésre csak olyanokat terjesztünk elő, a kiknek az ország iránt, a közügyek iránt érdemeik vannak, a kik szerzett érdemeik folytán méltók arra, hogy ő Felsége részéről kitüntetésben részesíttessenek. Ezt mondom most is és nem mondott Rohonczy Gedeon képviselő úr sem egyebet, csak azt,... (Mozgás és elénk ellenmondás a szélső baloldalon. Az elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jóbbfelől.) mint azt, hogy úgy hallja, úgy mondják, de ő ezt nem tudja, bizonyítani nem képes, ezt beigazolni nem tudja. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Élénk ellenmondás a baloldalon.) Rohonczy Gedeon képviselő úr szavai jóhisze miiek voltak; hajlandó vagyok elhinni, hogy Kossuth Ferencz képviselő úr felszólalása is jóhiszeműségen alapszik. De az a jogom megvan, — mert az egyenlőség mértékével kell mérni — hogy követeljem, hogy az én felszólal ásooi jóhiszeműségét és őszinteségét ne vonják kétségbe. Ezt mondottam akkor és ezt fentartom most is, és a legnagyobb sérelemnek, a legnagyobb hántásnak tartom, midőn méltóztatnak e kérdésié ismételve visszatérni. Nem engemet bántanak vele, hanem bántják azokat, a kik hosszú szolgálatok mellett az ország körül maguknak érdemeket szereztek és ezen érdemek jutalmául ő Felsége részéről kitüntetésben részesültek. Nem akartam e kérdéssel foglalkozni, nem szívesen tértem arra vissza, mert utoljára is ezen kérdés fölött ismételten és ismételten beszélni nem látom indokoltnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Álláspontomat nem változtathattam meg azóta, mert nem változtak a viszonyok sem, bárha nagyon csodálkozom, hogy 1896. február 15-én itt elmondott szavaim után a »Budapesti Hirlap« ismételten visszatért e kérdésre és álláspontját fentartotta; csodálkoztam ezen főkép azért, mert a »Budapesti Hírlap « szerkesztője, Rákosi Jenő, Magyarországnak egyik legkitűnőbb és legtisztességesebb zpurnalisztája, később maga is nemesi rangra emeltetvén, nem tudom, hogy miképen fogja megvédeni a maga álláspontját? Vájjon jutalmul, pénzért, vagy a pártkasszába történt befizetésért kapta ő Felségétől az elismerést; (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék megkérdezni az illető újság szerkesztőjét, Rákosi Jenőt, hogy kértünk, vagy igértettünk e mi valamit? Nem. 0 sem tette ezt. Hanem érdemei lettek méltatva és ezért érte őt ő Felsége részéről a kétségtelenül megérdemelt kitüntetés és ha meg méltóztatik találni ez esetben az érdemet, ne méltóztassék gyanúsítást keresni másoknál, olyanoknál, a kik hasonlóan érdemeikmiatt részesültek kitüntetésben. Nem akarok neveket emlegetni, (Felkiáltások a jobboldalon: Győry Elek!) de ha az utóbbi idők kitüntetéseinek jegyzékét méltóztatik megnézni, az ellenzéknek igen tekintélyes tagjait fogják e sorozatban megtalálni, sőt lesznek azok között olyanok is, a kikről azt mondják, hogy esetleg ellenzéki czélokra pénzeket is áldoztak. Nem vitatom, »on dit«-kre nem alapítok, senkit sem gyanúsítok' ha tették, egyáltaban el nem ítélem őket, mert elismerem a jogosultságát annak, hogy egyesek azon párt érdekében, a melyhez tartoznak, áldozatokat hozhassanak és elismerem jogosultságát annak is, ka pártérdekek támogatására pártkasszák létezhessenek. Nem vonom kétségbe, ha Kossuth Ferencz t. képviselő úr mondja, hogy pártkassza nincsen, arról szó nem lehet. Nem vonom kétségbe azt sem, hogy igaza volt Polónyi Géza t. képviselő úrnak, a mikor ugyancsak ezen bizonyos 1896. február 15-iki ülésben azt mondta, hogy pártkassza ugyan volt, de nem volt benne 50 krajezár, hogy egy táviratot elküldhessen. Elhiszem azt is, t. képviselőház, hogy egyes pártkasszák kisebbek vagy nagyobbak, de állítom, hogy azon kasszákba a kormány befolyásával törvénytelen úton kitüntetések czíméu pénzek nem folynak be, sőt állítom azt is, -hogy helytelen czélokra, inkorrekt eszközök alkalmazásaként pénzek föl nem használtattak. Nem használtattak fel a választásoknál sem. Vannak bizonyos alkotmányos költségek, a melyek még a legszélsőbb ellenzéki pártoknál is, melyekhez Kossuth Ferencz t. képviselő úr is tartozik, fölmerülnek, a melyeknek jogosultságát azonban, azt gondolom, senkisem vonja kétségbe, valamint nem vonta kétségbe a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tervezete sem, a mennyiben bizonyos alkotmányos költségek lehetősége itt is terveztetik. Ezeket láttam szükségesnek ez alkalommal elmondani, nem vádolva senkit, nem támadva senkit, nem bírálva senkit, de kérem, hogy ha az »on dit«-k jogosultságát követelik maguknak, méltóztassék az »ou dít«-kre alapított állításoknak jogosulatlanságát velünk, a szabadelvű párttal szemben is elismerni. (Élénk helyeslés a, jobboldalon.) Kossuth Ferencz: T. képviselőház! Elnök: Minő czímen kivan szólani a képviselő úr? Kossuth Ferencz: Szavaim helyes értelmének kifejtése érdekében kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök úr — úgy látszik — félreértette felszólalásom végső részét. (Zaj.) Azt voltam bátor megjegyezni ugyanis, hogy miután e házban kétszer kijelentettem ünnepélyesen, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak pártkasszája nem volt, remélem azt, hogy