Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-244
244. országos ülés 1898. február 18-áu, pénteken. n erre a kérdésre nem lesz szükség többé visszatérni. A mi azt illeti, hogy a t. miniszterelnök úr az »on dit«-re hivatkozva azt állítja, hogy ez »ou dit« knek nem szabad túlságos hitelt adni, de ha egy párt annak hitelt adhat, akkor hitelt adhat annak egy másik is, erre csak azt jegyzem meg, hogy ez a kérdés nem azért merült fel az országgyűlésen, mert az országban ismét híresztelések terjednek el, hanem azért, mert Rohonczy Gedeon t. képviselőtársunk a kérdést (bben a házban felhozta. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Személyes megtámadtatás ezímén kérek szót. (Nagy zaj.) Elnök: Hiszen nem támadta meg senki a t. képviselő urat! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Megnevezte!) Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, méltóztassék az elnök úr megengedni nekem, hogy én bíráljam el, megtámadásnak tekintsem-e a mondottakat, vagy nem? Utóvégre is ez egyéni dolog, különben is a tisztelt elnök úrnak figyelmébe ajánlom, hogy akkor, a mikor párttöredékek, vagy egyáltalában pártok érintve vannak, mindig méltóztatott kegyesen megengedni, hogy a pártok eljárását valaki a ház előtt verifikálhassa. Miután itt pártkasszáról van szó és személyemről is megemlékezett a miniszterelnök úr, tessék előre is tudomásul venni, hogy nem akarok visszaélni a ház türelmével, de . . . (Zaj.) Elnök: Engedelmet kérek, a szabályok szerint kell eljárni. A szabályok pedig azt mondják: A napirend előtti felszólalásra az ülés kezdete előtt kell engedelmet kérni. Ez megtörtént Kossuth Ferencz képviselő úrnál, a ki megtette a kellő felszólalást. A szabályok továbbá azt mondják, hogy az erre adandó netaláni nyilatkozatokon kivtíl vitának és határozathozatalnak többé helye nincs. Már most a nyilatkozatokat az érintettek megadták, tudniillik Rohonczy Gedeon képviselő úr, meg a miniszterelnök. A képviselő urat megemlítette a miniszterelnök úr, hogy ezt vagy azt mondta a házban, ha erre méltóztatik reflektálni, akkor megengedem a szólást. Polónyi Géza: Igenis erre, semmi másra, t. képviselőház! Csupán annak az értelemnek arestauiácziója szempontjából. Ha már pártkasszáról beszélünk, a t. miniszterelnök úr kegyeskedjék tudomásul venui és a t. ház is azt, hogy a mennyiben azon töredéknek eljárásáról és pártkasszájáról beszélni lehet, a melyet Ugron-frakezió neve alatt ismertünk, én azt jelentettem ki, hogy e pártban ilyen pártkassza sohasem volt, sőt többet mondok: még választási költségünk sem volt, mert még az első telegramm költségét sem birtuk fedezni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: Rohonczy Gedeon t. képviselő úr vádjával szemben arról van szó, hogy a kormány képviselőket megvásárol és én tiltakozom az ellen, hogy ezt egy napon emlegesse azzal, a mit én itt a házban mondottam. (Nagy zaj.) Különben majd lesz gondunk rá, hogy ezt a kérdést kellő formájában napirendre hozzuk, (Zaj. Ellenmondások a jobboldalon.) mert ez a parlamenti becsület kérdése. (Felkiáltások jobbftlöl : Csak tessék! Nem felünk tőle! Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Zaj.) Kubinyi Géza: Polónyitól nem fogunk parlamenti becsületet tanulni! (Mozgás a baloldalon.) Elnök: Kérem Kubinyi képviselő urat, hogy ne szóljon közbe. Kubinyi Géza: Csak nem tanulunk becsületet Polónyitól! (Nagy zaj,) Elnök: Kérem Kubinyi képviselő urat, tessék helyére menni. (Nagy zaj.) Rohonczy Gedeon: T. képviselőház! Elnök: Mi czímen kér most szót? Rohonczy Gedeon : Személyes megtámadtatás ezímén! (Mozgás.) Elnök: De kérem a t. képviselő urat, hogy csakis arra szorítkozzék! Rohonczy Gedeon: T. képviselőház! Indíttatva érzem magamat, hogy a miniszterelnök úr felszólalására röviden reflektáljak, a mennyiben tulajdonkép ezen felszólalása folymánya az én előbbeni beszédeimnek. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Mielőtt azonban a t. miniszterelnök úr feleletével foglalkoznám, a közbeeső inczidens folytán legyen szabad Polónyi Géza képviselő úrnak röviden azt felelnem, hogy ha a t. képviselő úr felszólalásom alkalmával nem volt jelen itt a házban, s azt úgy látszik, el se olvasta, akkor ne tessék arra hivatkozni elferdített értelemben, mert újból határozottan kijelentem e szavakkal, hogy: nem igaz! hogy én oly kifejezést, mintha a kormány egyes képviselőket megvásárolt, használtam volna és hogy nem tulajdonítható szavaimnak oly értelem, mint a minőt a t. képviselő úr itt a házban most hangoztatott (Nagy zaj.) Áttérve a miniszterelnök úr kijelentésére, én felhevülésemben, elragadtatásomban mondtam azt, hogy meggyőződésem szerint három millió, (Nagy zaj.) de nem tudom bizton, lehet, sőt hiszem, hogy czímek, rangok, adományozásából szerezte ezt a három milliót, (Zaj. Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások : Igenis! Szórói-szóra!) Engedelmet, többször szólalván fel, minden szóra képtelen vagyok visszaemlékezni, de ha már egyszer itt bármit is mondtam, azért tartozom helyt állani és fogok is. Ez hiba lehetett tőlem társadalmi szempontból, de politikai szempontból meggyőződésem szerint nem tartom annak.
