Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-242
242. országos ülés 1898. február 16-án, szerdán. 49 vallásszeretetét, vallásszeretetének legújabb momentumát, paródiáját. Elnök: Közöltetik a belügyminiszterrel! Most következik még a harmadik interpelláczió: Sima Ferencz képviselő úré. Sima Ferencz: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy a mikor a belügyminiszter úrhoz interpellácziómat intézem, nem mulaszthatom el, hogy az előttem szóló t. képviselőtársam interpelláczióját is ne érintsem Sajnosnak tartom, hogy (5 a nem tudom, melyik községbeli katholikus körrel történt esetet valláskérdésnek és vallásüldözésnek tekinti; mert itt Magyarországon már az egyleteknek a joga, a gyülekezési jog, a szólásszabadság egyáltalában semmiféle vallási kérdést nem képez, hanem az állam, illetve a belügyminiszter részéről konfiskálva van. Megdöbbentő helyzet az, a melyben én most a t. belügyminiszter úrhoz szólok. Én is azt mondom, hogy: Le az álarezezal! Egyenes, nyilt, becsületes választ várunk. A kérdés pedig az: Van-e Magyarországon ma törvény, védi-e Magyarországon a törvény a polgárok jogát, tiszteletben tartatik-e a törvény a kormány által, hogy a törvény oltalma alatt a gyülekezési jog, egyesületi jog, szólásszabadság, egyéni szabadság és a magánháznak a szentsége is védelmet találjon? Felszólalásomnak ne méltóztassék egyáltalában semmiféle szoczialisztikus színt kölcsönözni. Nem szoczialista szempont vezérel engem akkor, mikor felszólalok, banem egy szabadnak gúnyolt állam polgára és ebben a polgárban megnyilatkozó felháborodás kényszerít arra, hogy aposztrofáljam a t. belügyminiszter urat, hogy tulaj donképen mit akar itt cselekedni és meddig tart a t. belügyminiszter urnak a vakmerősége, a mely Magyarország minden jogát, minden szabadságát immár konfiskálta. Soká nem tart, mert kell annyi beesületérzésnek lenni a magyar nemzetben, a szabad polgárok lelkiismeretének egyszer meg kell nyilatkoznia és fülébe kell dörögnie annak, ki zsarnokoskodik az ország felett: Elég volt, ne tovább! Nincs joga a t. belügyminiszter úrnak egyenesen forradalomba kergetni azt a nemzetet. Pedig az ő kezejárása az, — ki fogom mutatni — mely kiszámítva igyekszik odahajtani a nemzetet, hogy itt forradalom törjön ki és akkor előálljon azzal a reakczionárius szellemmel egy pénzen megvásárolt parlament támogatása mellett, hogy Magyarországon a közszabadságot, az alkotmányt megfojtsa. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök (csenget): T. ház! Házszabályaink tiltják, hogy a parlamentre ily kifejezés ily támadásként alkalmaztassák. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon) Ha a képviselő úr tényeket hoz fel és ezen tények biztosítékaiKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XIII. KÖTET. val előlép, ^ez a szabályokkal teljesen megegyezik. Ue általában sértő kifejezések alkalmazása tiltva van. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások : Senkisem tagadta! Ki tagadta'}) Sima Ferencz: Nem sértek én, t. ház, senkit. Tegnapelőtt, mikor Rohonczy Gedeon képviselőtársunk a saját pártjának a szemébe vágta, hogy három millió lett elköltve arra, hogy ez a parlamenti többség megteremtessék, egyetlenegy tiltakozó szó nem volt ellene. (Ügy van! a ssélsö baloldalon) Én nevekre nem hivatkoztam, még Rohonczy Gedeon képviselő urat sem neveztem volna meg, de fölösleges is, mert elvégre ő ma Magyarország élő lelkiismerete a szabadelvíí pártban. (Egy hang balfelöl: Volt!) Néhány nappal ezelőtt egyik budapesti polgárnál — nem tartozik rám, hogy szoczialista vezér, de szabad polgára ennek az államak, házbirtokos, vagyonos ember — a rendőrség házkutatást rendezett, az illető polgárnak saját zsebéből, feleségének, lányának ruhája zsebéből a pénzt kiszedte. (Félkiáltások a ssélsö baloldalon : Gyalázat! Jó lesz választási költségekre!) Kubik Béla Ez rávall a szisztémára! Sima Ferencz: Ezzel nem elégedtek meg, hanem miután azt mondta, hogy én vagyonos ember vagyok s ha bűnt követtem el, állok a bíróság elé, ha rajtam vagyonilag követelni valója van valakinek, vagyonommal felelek minden tettemért, elmentek az illető budapesti polgárnak, mint több ház tulajdonosának a házához és a házbérlőknél a bérösszeget visszatartották és lefoglalták. Ez az egyik eset, t. képviselőház. A másik pedig a következő: Jeszenszky Gellért nevű detektív — mert hisz Magyarországot immár egyéni és közszabadság dolgában a detektívek kormányozzák — (Felkiáltások a szélső baloldalon; És a Jeszenszkyek!) ez a detektív a »Népszava« szerkesztőségében házkutatást tartott, azontúl a szoczialisták ismert vezéreinél Pfeiffer Sándornál, Kalmár Henriknél, Ruzieska Manónál, Gzinder Károlynál, Teszszársz Károlynál, Rali Sándornál, Csizmadia Sándornál és Grossmann Miksánál szintén házkutatást tartottak. Egyik-másiknál, a ki szintén családos ember, éjfélkor jelentek meg, kivonszolták őt és családját az ágyból és még a párnákat is megvizsgálva, a mi pénzt találtak, azt a rendőrség magához vette a nélkül, hogy az illető detektív tudhatta volna, hogy ez a pénz magántulajdona-e az illetőnek, hogy milyen czímen jutott hozzá. De ez nem is tartozik a dologhoz. Az tartozik a dologhoz, hogy odajutottunk, dicsőségére báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak, a kit Rohonczy Gedeon képviselő úr tegnapelőtt mint önzetlen hazafit dicsért és dicsőségére Perczel Dezső belügyminiszter urnak, kinek elődjei nevéhez a magyar történelem fé 7
