Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-242

\4 242. országos ülés 1898. február 16-án, szerdán. hirdették és meghaltak ezen elvek Szolgálatában. Á kereszténység alapját most is az emberek testvérisége s az ezen alapuló szabadság, egyenlőség képezik; csak ezen az alapon, úgy a mint a kereszténység, az igazság őre tanítja, válnak ezen elvek egyeseknek úgy, mint a társadalomnak, valamint az államnak hasznára és javára. (Élénk helyeslés bálfelöl.) Ezért azzal zárom szavaimat: térjünk vissza az Istenhez, a keresztények Istenéhez. (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Molnár Antal jegyző : Kondóssy Ferencz ! Komlóssy Ferencz % T. ház! A ki ma a kultuszminiszteri táfcza költségvetésének tárgyalásánál fel akar szólalni, thémák miatt aligha jut zavarba. Mintha a virággyííjtő botanikust várná, minden virágját kitárta a kultuszmezŐ, úgy hogy csak le kell hajolnia és szakítania. Ezek között ott van a kathollkns autonómia, a kongnia, a művészet, az oktatás minden válfaja. Mindenik teljes virágzásban van, s nem jöhetünk zavarba, ha ezek közül bármelyikét választani óhajtanok. De én, t. ház, kijelentem, hogy a jelen alkalommal nem akarok ezen virágokhoz nyúlni. Nem egyszer, de akárhányszor volt már alkalmam ezen kérdésekről külön-külön és együttesen is szólani. Ha a t. ház a múltban figyelmére méltatta szerény felszólalásaimat : ismeri álláspontomat. (Felkiáltások balfelől; Senki sem ismeri! Nagy zaj. Elnök csenget.) Ismeri álláspontomat a tanügy és az egyház minden aktuális kérdésben, . . . (Derültség balfelöl. Nagy zaj. Elnök csenget.) . . . mert mindig ugyanaz . . . (Közbekiáltások balfelöl: Hát milyen párti ? Nagy zaj. Elnök csenget.) . . . Mindig és mindenben ugyanaz ezen álláspont: mert mint hazámnak és egyházamnak hű fia, mindig és mindenben csak azt akarom, . . . (Felkiáltások balfelöl: Püspök akar lenni!) ... a mi egyházamnak és hazámnak javára, van. Zmeskál Zoltán: Püspök akar lenni! (Nagy zaj és derültség balfelöl) Elnök : Zmeskál Zoltán képviselő urat rendre utasítom! (Helyeslés a jobboldalon.) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy minden szándékos és kimutatott rendzavarás ellen alkalmazni fogom a házszabályokat. (Helyeslés a jobboldalon.) Komlóssy Ferencz: Épen azért, t. ház, az én kezemben a fegyver sohasem volt a támadás fegyvere, hanem a védelemé és ha ennek az országnak jogairól, vagy érdekeiről van szó, akkor a védelemben sem ellankadast, sem pedig elkedvetlenedést nem érzek és senki által magamat terrorizáltatni nem fogom hagyni, és a mit mondandó vagyok, elmondom úgy. a hogy szívem sugallja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ismétlem, t. ház, hogy ezen alkalommal nem akarok foglalkozni a már jelzett kulturkérdések egyikével vagy másikával; lesz arra alkalom a részleteknél is. Jelen alkalommal már azért sem beszélek ezen kérdésről, mert úgy érzem magamat, mint a ki gyanútlanul sétál a mezőn, . . . (Derültség balfelöl.) ... és egyszerre egy baljóslatú dörgés ijeszt rá. Mig ugyanis mi valamennyien a tanügy barátjai avval foglalkozunk és iparkodni fogunk megoldani ezt a kérdést, hogy a hitnek és tudásnak mekkora fokát ültessük át az újabb generáezió szivébe és lelkébe, . . . (Egy hang balfelöl: Nagyobbat, mint magában van!) . . . hogy becsülettel állhassa meg helyét az életben és emberileg elképzelhető boldogságban tölthesse be földi életét, az alatt a távolból fekete felhők közelednek a mi tiszta egünk felé és folytonos égzengés közben egy áramlattal állunk szemben, melylyel komolyan foglalkoznunk kell. (Halljuk! Halljuk!) Mi ezen új áramlat, új jelenség-e vagy csak a neve áj, mik a czéljai, mik az eszközei, pártolni kell e, vagy pedig letiporni? Ezek a kérdések vetődnek fel előttem s ezekre akarom én mai beszédemben először megkeresni és, ha lehet, megadni a választ, mert hiszen alig kell mondanom, hogy nem másról, mint a szoczializmusról akarok mai beszédem keretében szólni, természetesen egész más alapon, mint a hogy ez a belügyi, vagy a földművelésügyi tárczánál történt. Én inkább az ethikai motívumokat keresem, mert előttem áll a kérdés olykép, hogy a földmívelőben, a munkásban nemcsak az anyagot látom, a melyet fel lehet használni, hanem nézem benne a szivet, a lelket és így ethikai motívumok alapján óhajtanám ezen kérdést a tanügyi tárczánál szóvá tenni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) A művelt világ, a mely úgy a jóból, mint ebből a rosszból hamarább kivette a részét, mint Magyarország, régen foglalkozik már a szoczializmus kérdésének megoldásával. Nálunk csak mostanában lépett előtérbe, de meglehetős vehemencziával, és meglehetős következményekkel együtt. És bár a törvényhozás iparkodott is ezen kérdést kisebb-nagyobb törvényjavaslatokkal narkotizálni, azért ezen áramlat még sem száguldott el Magyarország csukott ablakai mellett, hanem a hol csak legkisebb rést talált, betört és ma már nem is kell jóslat ahhoz, hogy kijelentsük, hogy nemcsak az agrár-szoczializmus, az ipari szoczializmus lép folytonosan előtérbe, hanem az a társadalmi rétegekbe is iparkodott behatolni és lehet, hogy maholnap már a katonaság körében is mutatkozik, mert régi dolog az. hogy a, hol urak és alárendeltek, szegények és gazdagok, elégedettek és elégedetlenek vannak, ezen társadalmi kérdés mindig megújul.