Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-242

4« 242. országos ülés 1898. február 16-án, szerdán. izraelita vallású szoczialista izgatók azért irányítják a földre éhes magyar nép figyelmét a latifundiumokra, az ingatlan birtok ellen, mert el akarják terelni az uzsorával, a tisztességtelen munkával összeharácsolt ingó tőkéről, a mely túlnyomóan ott van izraelita polgártársaink kezében ? (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) S midőn látjuk, hogy ezek a túlnyomóan izraelita és szoczialista vezérek és izgatók a kereszténység, a keresztény vallás szolgái, a tekintély, a kabátos osztály ellen szítják a nép gyűlöletét a fegyverfogásig, nem azért történik-e ez, hogy eltereljék a figyelmet azon mozgalomtól, a mely Európa többi államaiban, szakítva a judaizmussal, kezd visszatérni a kereszténységhez ? (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Nem jó a tűzzel játszani, mert valóban úgy járhatunk, mint az Ideál-ban Szemere mondja, hogy könyezni fog a magyar is, meg a zsidó is. Én azt hiszem, inkább a zsidó fog könyezni, mert mi ez országban utóvégre is magyarok és keresztények akarunk maradni. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Darányi Ignácz miniszter úr mondta e napokban : e hazát % magyar faj tartotta fenn, annyi veszedelem közt, a mikor hatalmasabb, számosabb népek elpusztultak. Igaza van; csak egyet nem volt bátorsága hozzátenni: hogy a keresztény, a vallásos magyarság tartotta fenn. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Nemzeti hőseink mind jó keresztények voltak. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) T. ház! Az előadottakból nem akarok további következményeket levonni. Rábízom ezt azon tisztelt, igazán tisztelt és szeretett izraelita polgártársaimra, kik nyelv és érzésben megmagyarosodva, ennek a magyar hazának, a melynek oly sokat köszönhetnek, jó- és balsorsban hűséges fiai kivannak maradni. Keresztény magyar véreimhez pedig azt a figyelmeztetést intézem, hogy, a mint volt szerencsétlenségem kimutatni, hogy a hitetlen liberalizmust a kozmopolita zsidó sajtó hozta nálunk létre; Lepsényi Miklós: Ugy van! Úgy van! Mócsy Antali a hitetlen liberalizmus szülöttje a mostan dúló hitetlen, templom ellen törő szoczializmus; (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) és ez a szoczializmus az az áramlat, minket, a kik oly kevesen vagyunk és a kiknek hazájában a nemzetiségi viszonyok is valami nagyon kedvezőtlenek, beláthatólag roppantul nagy veszedelembe dönthet; azért ideje lesz, t. képviselő urak, a tizenkettedik órában megfontolni,hogy a túlnyomóan zsidó kézben levő, nem keresztény érzületű, hanem kozmopolita sajtó befolyása alól magunkat valahára emanczipáljuk. Lepsényi Miklós* Úgy van! Úgy van! Mócsy Antal: Sokat beszéltek itt a napokban is a magyar idealizmusról; arról, hogy iparkodjunk kultúránkat minden téren az igazi, magyar géniusz által vezéreltetni. Nos hát akkor emanczipáljuk magunkat az olyan befolyás alól, a melyek, — megengedem, hogy jó szándékúak, de eredetre nézve mégis nem a magyar géniusz képviselői. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Itt jobbról-balról azt mondják, hogy majd adnak nekem a zsidó újságírók. (Zaj.) En nem tehetek róla, de elgondolhatják, hogy ha egyszer olyan vérmérsékletű ember, mint én, kényszerűi arra, hogy ilyen igazságokat megmondjon, a melyeknek valóságáról én meg vagyok győződve, arra az embert csak a hazafias aggodalom és kötelességérzet viheti. Nem akarok én ezzel izgatni; nem vagyok én antiszemita; tisztelem, becsülöm, bármilyen vallású legyen az én polgártársam ; van nekem az izraeliták között akárhány igen jó barátom, a ki nézeteimet osztja ; . . . (Halljuk ! Halljuk !) Rakovszky István: Ne dicsérd! Mócsy Antal: ... a kik époly szomorúan nézik például a galicziai izraeliták bevándorlását, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) a kik tönkre teszik a népet, mint én. És én megmondom őszintén : hisz nem látok én azon semmi irigyelni vagy gyűlölni valót, hogy ha az az izraelita polgártársam iparral, kereskedelemmel foglalkozik, vagy szellemi munkásként keresi meg, mint keresztény polgártársa, mindennapi kenyerét; tisztelem, beesülöm az ilyen embert, hisz én magam is munkás ember vagyok, hanem hát az már bizonyos, hogy azokat a zsidókat, legyenek akár keresztelt zsidók, mert ilyenek is vannak kivételesen; (Derültség.) akár kereszteletlenek, a kik más embertársaik verejtékkel szerzett keresményét furfangosan elspekulálják és ily módon szerzik, gyűjtik a vagyont, biz én azokat gyű lölöm és megvetem. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) T. ház! A miket mondtam, azért mondtam, mivel nagy egyetértésre van szükségünk, hogy a fenyegető veszélyt elhárítsuk hazánkról, hogy ez csakugyan egyetértőleg lehetséges legyen. Ámde ez csak úgy lehetséges, ha egymást megértjük; ha látjuk azon okokat, a melyek a bajt előidézték; (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) a melyek bennünket netalán a közös egyetértő munkálkodásban akadályoznak. Tisztelt izraelita polgártársaim, (Derültség. a kikről az imént azt mondtam, hogy nyelvben, érzelemben megmagyarosodtak és e hazának hűséges fiai minden körülmények közt, ejtsék annak módját, hogy az ő vérükből, hogy az ő vallásukból való szoczialista izgatók hagyjanak fel átkos munkálkodásaikkal. Ezért hoztam fel ezeket a dolgokat, uraim, és nem azért, mintha gyűlölettel volnék el-