Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-242

34 243. országos ülés 1898. február 16-án, szerdán. is hitközönbös liberalizmusban látom a szoczializmus szülőanyját. (Ügy van ! halfelöl.) Annak a szoezíalizmusnak a termo talaja, a termő ágya, a mely most ijesztő mérvben termi a dudváit, a korábbi időben lett már mintegy megszántva a liberális eszmék és életnézetek által. Harmincz év előtt népünknek roppant anyagi és erkölcsi kárára behozták a váltóképességet, holott még napjainkban is az országnak legalább fele része a czivilizáeziónak olyan alantas fokán áll, hogy annak jó lélekkel nem lehet váltóképességet adni. Behozta a liberalizmus szelleme a szabad uzsorát, a szabad ipart, a melyek mind arra szolgáltak, hogy a mozgó tőkével rendelkezők a szegény tudatlan népet kizsákmányolják és kiszipolyozzák. Később a törvényhozás iparkodott ugyan az uzsorának gátat vetni, hozott törvényeket is, de tudjuk, hogy ezek daczára az uzsora ma is virágzik; csak az nem uzsoráskodik, a ki nem akar, és csak az veszt rajta, a ki ügyetlenül csinálja, de a mozgó tőkével spekuláló, a szegény megszorult és tudatlan embereket most is kénye-kedve szerint kizsákmányolhatja. Azután hozzájöttek a korrupczió mindama nemei, a melyek kezdettől fogva lépten-nyomon kisérték a liberális kormányrendszert, és a melynek eseteit a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával Eötvös Károly t. képviselőtársam itt hosszasan előadta, tényekkel támogatta és bizonyította. Hozzájárult a szoczializmus talajának előkészítéséhez a minden időben a választások alkalmával gyakorolt etetés-itatás, vesztegetés, mindenféle presszió, törvénytelen eljárás. Mi ellenzékiek eddig is nagyon jól tudtuk, hogy ez így van, de a legutóbbi időben a t. túloldalról egy klaszszikus tanú is fényesen bebizonyította ezt. Közrehatott azután a szabadság nevében a liberális sajtónak, a pogány szellemű sajtónak állandó és folytonos támadása a vallás, és különösen a keresztény vallás ellen. És végre bekoronázta mindezeket a liberális egyházpolitika, a mely aztán felnyitotta a zsilipeket, a melyeken keresztül most már a valíástalanság és az azzal járó mindenféle rossz bátran terjedhet az országban és megmételyezheti a szegény népet. Valóban nem lehet csodálkozni, hogy ha a szegény nép ilyen körülmények között szoczialistává lesz. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Elvették a liberális intézményekkel a szegénytől a megélhetés módját, utóbb a mennyországot, nem csoda, hogy a földi mennyországban akar részesülni. (Igaz! Úgy tan! balfelöl.) Több oldalról, az idén még nem igen, de azelőtt hangoztatták a liberális oldalról, hogy íulajdonképen a bajokért a papok a felelősek, mert hát a papok, a felekezetek, az egyházak kezében volt a nevelés, miért nem nevelték a népet jobban, A ki nevelésseb foglalkozik, az nagyon jól tudja, hogy az iskola sokat tehet, de csak úgy, hogyha más nevelési tényezők is támogatják, ellenben, hogy ha az iskolában történik is valami a vallásos, erkölcsös nevelés érdekében, ha mindjárt az illető tényezők mindent megtesznek is, de az élet és maga a kormányzat annak lerombolására törekszik, a mit a nevelők az iskolában építenek, akkor ne méltóztassék felelőssé tenni az egyház szolgáit azért, mert a nép romlik. (Úgy van! halfelöl.) Mik lennének az orvosszerek? Előbb említettem, hogy a szocziális kérdés több tárczát érdekel, tehát a javításnak is, a szocziális kérdések megoldásának helyes mederbe terelése — mert hisz a szoczializmusban is van valami jogosult és helyes — több tárcza feladata lesz. így mindenekelőtt én a pénzügyminiszter úrtól azt várnám, hogy valahára az, a mit már évek óta igér, hogy a kisebb embereknek terhén adóleszállítás által könnyít, valahára már bekövetkezzék. Ha jól tudom, hat esztendeje, hogy ezt a kérdést tanulmányozzák ; hát, meddig tartanak a tanulmányozások ? Bátorkodnám valamit ajánlani a t. pénzügyminiszter úr figyelmébe, —- sajnálom, hogy nincs itt, — a mi még tudtommal a képviselőházban nem lett hangoztatva, de pártomnak programmj át képezi, és a mi különösen a szegény emberrel szemben az állam részérőligen méltányos és humánus eljárás lenne: az adómentes létminimum megállapítása. (Helyeslés halfelöl.) Madarász József: Volt szó róla, de leszavazták. Mócsy Antal: Ha volt szó róla, annak minél többször való hangoztatása, c?ak helyes, én megvallom, megfeledkeztem róla; de annyi bizonyos, hogy ha az országban igen sok az olyan gyermekkel biró család, hol a családfő a betevő falat megkeresésére sem képes, úgy hogy méltán számíthatnak nemcsak a közjótékonyságra, hanem az állam támogatására is, akkor azt még adóval megróni és pedig, a mint azt a pénzügyminiszteri tárczának tárgyalása alkalmával ki fogom mutatni, aránytalanul igen nagy adóval, az nem járja és az helytelen. (Helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Ugyancsak intézkedhetnék a t, miniszter úr valahára a munkás-biztosítá iránt is. Nem akarok róla beszélni, csak röviden érintem ezeket a dolgokat, mert különben túlságos hosszas lennék. De az igazságügyminiszter úrnak is lenne teendője. Méltóztatnak tudni, hogy minden időben, de különösen az utóbbi években, a szegény földmíves gazdákat a gabona-elővételek czímén, az uzsorások mennyire kizsákmányolták, úgy hogy ezen uzsora következtében, a mely műveletek a kereskedelmi törvény 852—356. §-a szerint bíráltainak el, a helyett, hogy az uzsoratörvény szerint bíráitatnának el, 10.000-en mennek