Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-242

242, országos iilés 18í>8. február 16-án, szerdán. 85 tönkre, lesznek földönfutókká, proletárokká, esetleg szoczialistákká. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezen is kel lené tehát valami módon segíteni, hogy a gaz uzsorás a szegény embert törvényes formák között ki ne zsákmányolhassa. Lenne a kereskedelmi és földmívelésügyi minisztereknek is tennivalójuk új keresetforrások nyitásával, telepítések, szövetkezetek létesítésével. Lenne a belügyminiszter úrnak is sok teendője; mert a szoezializmus egyik fó'oka a nép erkölcsének megrontása azáltal, hogy a választásoknál folyton a legcsúnyább visszaélések követtelek el, melyek a kissé gondolkodni tudó embert olyan okoskodásra viszik, hogy hát minek legyen ö türelmes és becsületes, mikor az urak megveszik az ő lelkiismeretét ötven meg száz forintért, ha pedig nem akarja eladni, csendőrökkel kergetik szét! Erre a nép azt mondja : »Ha az urakat nem viszi el az ördög, engem sem fog elvinni.« Azért a belügyminiszter úr ne soká késsék azon ígérete beváltásával, hogy oly választási törvényjavaslatot alkot, a melynek segélyével tisztességes választások történhessenek. De még mindezzel nem vehetjük elejét a szoczialízmusnak. Van egy általános orvosság is, — ha a földmívelési miniszter úr ki is gúnyolja és kurnzslásnak is mondja az általános orvoslás elméletét. Pedig az igazi szakértő orvos, ha úgy találja, hogy a vér az oka a testen itt-ott mutatkozó fekélyeknek, iparkodik ugyan a bajt belsőleg is kezelni, de főtörekvése a baj fő okát, a rossz vért javítani. Ily általános orvosszert nyújthatnak a kultuszminiszter és honvédelmi miniszter urak. A kultuszminiszter úr azzal, hogy iparkodik előmozdítani a vallásosságot. Ne féljenek az urak a felekezetisógtől. Én igenis felekezeti vallásosságot kívánok, úgy hogy a katholikus legyen igazán katholikus, a protestáns igazán protestáns, a zsidó igazán zsidó, mert nem az a baj, hogy a haza polgárai több felekezethez tartoznak, hanem az, hogy maholnap egyik sem tartja meg vallását, hanem felekezetnélküli lesz. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Talán csodálkoznak, hogy mit tehet a honvédelmi miniszter úr? Roppant sokat, de nem hajlandó rá. Nem rég történt, hogy — gondolom Molnár János t. képviselőtársam — kérte a miniszter urat

? hogy a honvédeket is lássa el tábori lelkészekkel. Ez — gondolom — abból az alkalomból történt, hogy a honvédelmi miniszter úr bemutatta a hadseregnél előforduló öngyilkosságokról szóló kimutatását. Ezen alkalomból sürgette t. képviselőtársam, az öngyilkosságok ellensúlyozására, a honvédségnél is a tábori lelkészek alkalmazását. Erre azt mondta a t. miniszter úr, hogy neveljék a papok jobban az ifjúságot, és akkor aztán nem fognak előfordulni az öngyilkosságok; különben is nem lehet a honvédségnek tábori papokat adui. Egyrészről azt mondja, hogy nem lehet és nem szükséges a honvédségnek tábori papokat adni, másrészről meg, hogy neveljék a papok jobban az ifjúságot, én ebben kontradikeziót látok. Mi lesz, hogyha szoczialista szülőknek a gyermekei szintén, mint szoczialisták mennek be a hadseregbe? A papok őket odahaza, még mint ezivil embereket, mint gyermekeket, előbb az iskolákban, majd meg a templomban nBvelték és óva intették őket a felforgatástól, a rossztól, a törvényes rend ellen való felkeléstől, de a katonaságnál nincs a ki oktassa, tanítsa őket, és így megtörténhetik, hogy a szoczializmus befészkeli magát a hadseregbe is. Az elősoroltam orvosszerek a szoczialisták legnagyobb részére orvosszert képez, mert én úgy tudom, legalább szeretném hinni, hogy a mi népünk még nem vetkőzött ki egészen a hitéből, habár a szertelenül űzött sajtóbeli és szóbeli lelketlen, istentelen izgatások megtévesztették is. Azokat a megtévelyedett polgártársain. kat, a kiket a nyomorúság tett hajlandóvá, mert nem tudták a betevőfalatot övéiknek megkeresni, az előszámláltam intézkedések segélyével, egyiket ezzel, a másikat azzal, vissza lehet a rendnek, a kötelességnek és hazafiságnak útjára terelni. És én szeretem hinni, hogy a mi szoczialistáink legnagyobb része még ilyen. De van ám a szoczialistáknak egy másik faja, az igazi szoczialisták, a kik a doktrinerizmus bolond gombáit vették be, a kik atheisták és köztársaságiak. Egy szoczialista vezér mondotta, hogy »Magától értetődik, hogy a szoczialista atheista és köztársasági«. Egy másik azt mondotta: »Mit nekünk az ég, nekünk az nem kell, nekünk a pokol kell, minden gyönyörűségével, a mely azt megelőzi; az eget mi hagyjuk a pápista papoknak.* Ezeknek a szoczialistáknak az előszámláltam orvosszerek nem fognak mit sem használni, de azért mégis ezeket az orvosszereket alkalmazni kell, hogy legalább az ivadékaik, a gyermekeik, jó útra téríthetők legyenek. Ezzel szemben nem marad más hátra, mint hogy a hatalom, ha erőszakkal lépnek fel, erőszakkal álljon nekik ellen. (Helyeslés balfelöl.) Azt mondtam, hogy doktriner szoczialisták atheisták és hazafiaílanok. A múltkor t. barátom és képviselőtársam, Lepsényi Miklós, gondolom a munkás-törvényjavaslat tárgyalása alkalmából, egy csomó adatot olvasott fel a budapesti munkáslapokból, a melyek igen szomorú világításba helyezték a mi szoczialistáinknak, legalább vezéreiknek a gondolkozásmódját. Ezen idézetekből kitűnik nemcsak az, hogy nekik Isten nem kell, de az is, hogy nekik a . haza sem kell. Én is figyelemmel kisértem és 5*