Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-256

376 258. országos ülés 1898. m&rczlns 7-én, hétfőn. lesztésére vannak hivatva, mert ott megfelelő mennyiségben áll a szükséges anyag és munkaerő rendelkezésre, azonkívül a lakosságban is megvan ezen ipari munkákhoz szükséges intelligenczi;'. Kívánatosnak vélném tehát, hogy ezen kisiparosok részére, mert egész levaotei forgalmunkban, keleti kereskedelmünkben egyáltalán csak a kisiparról lehet most szó; ezt kell szem előtt tartanunk, mert ezek képesek kiállni a versenyt azon nyugoti államokkal, a melyek izlése sokkal magasabb szinvonalon áll, mint azon államok népeié, a melyek részére ezen czikkeket szállítják, mondom, a délvidéki vármegyék kisiparos lakosai részére, a melyek leginkább hivatvák az ipartermékek produkálására, exportálására, nagy szükség lenne ilyen gyűjtő-állomásra és e czélra legalkalmasabb volna Orsova. Csak ezeket voltam bátor újra meg említeni, és bátorkodom ezeket a kereskedelemügyi miniszter úr becses figyelmébe ajánlani. Minden lépés, mely a külkereskedelmünk emelését és fejlesztését czélozza, nemzeti jólétünk előmozdítása szempontjából üdvös és részemről örömmel üdvözlöm, ennélfogva a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Hock János jegyzői Major Ferencz! Major Ferencz : T. ház! Sokkal fontosabb e törvényjavaslat, semhogy ne kívánhatná meg a minden oldalról való megvitatást, sőt ha valamikor igényelt valamely törvényjavaslat nagyobb terjedelmű megvitatást, úgy ez bizonynyal megérdemli azt. Az előttünk fekvő javaslat összes kereskedelmünket magában foglalja, azaz úgy nyers terménybeli, mint ipari kiviteli kereskedelmünket. És ha a külkereskedelmet összehasonlítjuk a belkereskedelemmel, — értvén belkereskedelem alatt tulajdonképeu szorosan véve azon közlekedési utakat, a melyek a terményeket a termelőktől elszállítják és továbbítják, vagyis a magyar államvasutakat, mint ennek legfőbb tényezőjét, — akkor azt kell mindenek "lőtt megállapítanunk, hogy vájjon az a messze terjedő vasúti építkezés mi czélból történt? Ennek többfelé ágazó czélja volt. Első és főczélja nyers terményeink továbbítása és azáltal a föld jövedelmeinek biztosítása volt. Ez, el lehet mondani, már a legnagyobb mérvben eszközöltetett is. Azonban nem kell elzárkóznunk egy másik iránytól sem, az a másik irány pedig az, hogy ipari terményeinket olcsón és könnyen továbbítsuk azon helyekre, a hol a mi ipari terményeinknek kereslete van. És ha így bíráljuk el összes vasúti és hajózási politikánkat, úgy akkor nem szabad egészen merev álláspontra helyezkednünk, és nem szabad azt mondanunk, hogy nekünk keleten nincs mit keresnünk, hogy zárjuk el a Vas kapunál a közlekedést, és így mindent nyugot felé kell irányítanunk, sőt ellenkezőleg, igenis, meg kell keresnünk azt a középutat, a melyen fejlődő iparunkat megizmosítva, azt könnyű úton piaezhoz juttathatjuk. Ha így bíráljuk el elsősorban nyugoti közlekedésünket, és így bíráljuk el keleti közlekedésünk ügyét, akkor megtaláltuk azt a helyes irányt, a melyet közgazdasági politikánknak követnie kell. Elismerem és konczedálom azt, hogy a legnagyobb gond, figyelem és áldozat kell, hogy fordíttassék nyugot felé, mert hiszen épen nyers terményeinknek könnyebb tovább szállítása biztosítja a versenyt a nagy amerikai versenynyel szemben, és ez nyújtja a módot és alkalmat arra, hogy gazdáink nyers terményeinket kellő árban értékesíthessék. De midőn mi ezt mindnyájan elismerjük, ugyanakkor nem szabad a keleti irányt sem teljesen figyelmen kivííl hagyni, nem szabad fig}

7

elmen kivííl hagyni épen az ipar szempontjából, mert meggyőződésem szerint határozottan a követendő irány az. hogy mindent el kell követnünk arra, hogy iparunkat emeljük főleg azáltal, hogy iparunknak keleten piaezot teremtünk. Hoi»y ezt elérhessük, természetes és szükséges követelmény, hogy a piaezhoz vezető út minél olcsóbb és jutányosabb legyen. Hogy a Lloyddal kötött nem közvetlen, hnnem közvetett egyezségről szóljak, itt határozottan azon álláspontra helyezkedem, a melyre előttem szóló t. képviselőtársam helyezkedett, és pedig helyezkedem már csak azért is, mert ez magában véve egy rejtett támogatása a Lloyduak, di másrészt azért is, hogy az indokolásban különösen és majdnem egyedül csak czukorkivitelünk van felemlítve. És itt fel van említve, hogy ezukorkivitelünknek Indiába irányítása *eszi szükségessé azt, hogy a Lloyddal való szerződést nemcsak hogy fenfartsuk, hanem hogy azt közvetett úton segélyezzük is oly módon, hogy a Szuezi csatornán átmenő hajók díjtételét, abban a mértékben, a mint az a magvas rakományt teljesíti, a magyar állam fedezze. En tulajdonképen ebben sem látnék olyan nagy hibát, hanem minthogy ez épen a ezukorra vonatkozik, félek, hogy ezáltal egy egészen új prémiumban részesül a ezukor. Annak idejében mi a prémium-rendszer ellen szólottunk s azt az államra nézve terhesnek jeleztük. Most az által, hogy mi a Szuezi csatornán megfizetjük. i\z illetéket, új prémiumot nyitunk a ezukornak. Arra vontkozólag, hogy a mi ezukoriparunk terjedelme mily nagy mérvű, mindnyájan ismerjük, hogy jelenleg a mi ezukoriparunk már többet termel, mint a mennyit itthon elfogyasztani képesek vagyunk, a mennyiben háromszázezer