Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-256

256. országos ülés 1897. márczins 7-én, hétfőn. 377 métermázsa marad még feleslegünk, a melynek piaczot kell teremteni. Ez a statisztikai ada tok szerint be van igazolva. Csakhogy azt a szükségletet, a melyet mi Magyarországon konzumálunk, nem a mi gyáraink látják el, ha nem a legnagyobb részben ellátják az osztrák gyárak és így igen sajnos dolog a mi gyáriparunkra, nézve, hogy ez nem törekszik, nem igyekszik azon, liogy az 8 gyári terményeinek először is itthon keressen piaczot. Mert kérdem, vájjon nem biztosabb-e az a piacz, melyet a gyár itthon teremt meg magának, mint az a piacz, a melyért kalandozik a külföldön? De másodszor azáltal, hogy a mi gyáraink nem itthon fogyasztanák el gyári terményeiket, nagy hátrányt szenvedünk, a mennyiben a nyers adózás Ausztria kincstárába folyik be. De ettől eltekintse, t. ház, épen a mi gyári iparunk fejlődésére is nagy' hátrány az, hogy a mi czukorgyárosaink nem igyekeznek helybeli piaczokat elfoglalni. Hogy nem törekesznek erre, ennek megvan az oka azután abban, hogy oly kedvezményben részesülnek a prémium által és szállítás tekintetében, hogy nem akarnak itthon az apróbb hitelezésekkel vesződni, hanem nagy tömegekben szállítják ki czukorgyártmányaikat gondolván, hogy a különbözetet úgyis megkapják az államtól. És ebben van megmagyarázva az oka annak, hogy a mi czukorgyárosaink nem itthon keresik meg a piaczukat, hanem a külföldre kalandoznak. Áttérve a keleti forgalomra nem zárkózom el az elől, hogy a Kelet felé a mi közlekedési vonalaink külteljességben ne nagyobbodjanak. Mert hiszen, mint említem, részben a mi nagy vasúti hálózatunk azt is szolgálja, hogy iparunk a Keleten piaczokat teremthessen magának. Mert tény az, hogy vannak már bizonyos iparczikkeink, melyekkel mi bátran felvehetjük a versenyt a nyugattal, és a melyeknek nagy kelendőségük van a Keleten. Hogy többet ne mondjak, itt vannak a vasművek, a gazdasági gépeknek egész serege. Ma már Magyarországon oly jó gépgyárakkal rendelkezünk . és oly kitűnő gazdisági gépeket készítünk, a melyek felveszik a versenyt bármely nyugoti államéval; pedig jól tudjuk, hogy Keleten épen most kezd a földmívelés ébredezni, tehát épen most van a legnagyobb szükséglet a gazdasági gépekben. De vannak más kisebb czikkek is, például a kocsigyártmányok. Én tapasztalásból mondhatom, mint ä ki a konstantinápolyi viszonyokkal ismerős vagyok, hogy ott nagy kelendősége van a kocsiféléknek. Már pedig, hogy innen Budapestről egy Kölber-féle kocsit Konstantinápolyba szállítsanak, ez a nagy költség miatt majdnem képtelenség. És vannak más hasonló czikkek, melyeknek a Keleten mi feltaláljuk a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—190Í. XIII. KÖTET. piaczokat, tehát csak az olcsó közlekedés hiánya állja az útját annak hogy mi egyes iparczikkekben, a melyekben már lehet mondani, tökéletesek és exportképesek vagyunk, keleten a piaczokat lefoglaljuk. De hiszen küszöbön áll közgazdasági viszom ainknak szerződéskötéssel leendő megoldása Ausztriával és nincs kizárva, hogy az önálló vámterületet kell felállítanunk. Ha abba a helyzetbe jutnánk, hogy az csakugyan létrejönne, akkor bizonyos, hogy kereskedelmi politikánkat és közlekedésünket nemcsak ebben az arányban, hanem hatványozva és oly intenzivitással, mint a nyugoti vizi közlekedést kifejtjük, kellene kelet felé is kifejteni. Azt hiszem, már az eddig elmondottakból kivehető, hogy a mint én barátja vagyok a nyugoti közlekedés legnagyobb mérvíí kifejtéseinek, ép úgy nem zárkózom el a hajózási közlekedés oly mérvíí kifejlesztése elöl, a minő a keleti kereskedelem közvetítésére szükséges; mert hiszen az senki által el nem titkolt kívánalom, hogy mi folyóinkban gazdag vidékeinket épen azáltal lendítsük fel, hogy szabályozzuk összes folyóinkat s ez által a közlekedést intenzívvé tegyük. Ha pedig folyóinkat szabályozni és járművekre alkalmassá tenni akarjuk, akkor nem lehet azt mondani, hogy a Vaskapunál lezárjuk a forgalmat, hogy az tovább uem mehet. Ez annyi, mintha kinai fallal vennők körül Magyarországot. Ezt kelet felé tennünk épen nem szabad, sőt ha volna ilyen, le kellene rombolnunk. Mindezeknél fogva én nem zárkózom el az elől, hogy közlekedési viszonyainkat kelet felé javítsuk és ott piaczpkat teremtsünk. Épen ezért kell bírálat alá vennem az előttünk fekvő törvényjavaslatot, vájjon megfelel-e az mindazoknak a kellékeknek, a melyek szükségesek ahhoz, hogy megindult ipari kivitelünk útjait a jövőre is biztosítsuk, s hogy egy örvendetes virágzásnak indult iparban dekadenczia ne álljon elő. Ép ebből a szempontból egy nagy hibát találok e törvényjavaslatban. Ez ugyanis csak három évre biztosítja azokat a — be kell ismerni — határozottan igen kedvező viteldíjtételeket. De három év után még hét esztendő van hátra a szerződésből, és ott csak az van kikötve, hogy a rendes díjtételen 30°/o-al alul köteles teljesíteni a kivitelt. Ebben elismerem Komjáthy Béla t. képviselőtársam aggályait, mert a hajózásnál számos alkalom van arra, hogy alku folytán teljesítsék a küldemény továbbítását és ott a fix tételek nem úgy szerepelnek, hogy azoknál lejebb menni nem lehet így oda jutunk, hogy a mi ipari terményeink is legfölebb csak azt élvezik, a mit élveznek más államok ipartermékei az által, hogy azt a kedvezményt azok is meg fogják kapni. Én ez aggályaimat nem tudom 48