Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-255

364 255. országos ülés 1898. márcztus 5-én, szombaton. csak annyit akarok megjegyezni, hogy ezen összeköttetések bizonyos előnyt rejtenek magukban, de a járatok közt különbség van; tehát nekünk első sorban az ország érdekében úgy kell a járatokat felállítani, azon összeköttetést kell megkeresni és megtalálni, a melyek mellett mi, hol a dolog természeténél fogva bizonyosak lehetnénk arról, hogy kivitelünk s ezáltal nemzeti vagyonosodásnnk emelkedni fog. Ha rámutattam arra, mely összeköttetéseink vannak, elmondom azokat is, a melyek nincsenek, holott sokkal jobban szolgálnák érdekeinket, mint az e javaslatban kontempláltak. Nincs összeköttetésünk Észak-Amerikával. Az előadó úr int, hogy van; kíváncsi vagyok, hogyan fog megczáfolni. Pedig hüvelyes veteményekből, czukorból, lisztből, sőt keztyfíbó'rből is volt oda kivitelünk, csakhogy minimális, mert Hamburgon, sokszor pedig csak Nápolyon vagy Génuán át bírtunk oda jutni, holott ha arra felé egyenes összeköttetésünk lett volna, nagy piaczot bírtunk volna ott hódítani. Közép-Amerikába, Mexikóba sincs rendes összeköttetésünk. Kiviszünk oda 4—5 ezer tonna árút, főleg czukrot. Pedig oda sok iparczikket is bírnánk vinni, daczára annak, hogy nincs kifejlett iparunk. (Zaj.) Bocsánat, hogy ily elvont kérdéssel foglalkozom, de méltóztassék elhinni, ez többet ér sok személyes harcznál, mert ez édes mindnyájunk, az ország ügye. (Élénk helyeslés.) Örülnünk kell, ha oly dolgot vitathatunk meg, mely nem pártkérdés, hanem a nemzet egészének érdeke. (Élénk helyeslés.) Nincs összeköttetésünk La Plátával sem. Igaz, hogy a kormány fentartotta magának a jogot, hogy esetleg évi két járatot oda is igénybe vegyen, de nem veszi igénybe. Nem is helytelenítem ezt, mert ha kivitelünket valahol emelni akarjuk, ezt rendes és folytában kultivált járatokkal tehetjük csak. La Platába nagyon sok gazdasági gépet vihetnénk ki, ép úgy, a hogy kiviszünk Oroszországba. Hisz az utóbbi években csak cséplőgépet is mennyit vittünk ki Oroszországba, ki lehet mutatni. Erre nézve egy újságban, talán a Budapesti Hírlapban azt mondta valaki, hogy minek viszünk mi Laplátába gépet ? Hiszen ezzel csak fokozzuk a mezőgazdaság fejlődését, tehát teremtünk magunknak konkurrencziát! (Derültség.) Persze, arra nem gondolt az illető, hogy ha nem vesznek gépet tőlünk, majd vesznek mástól! Nincs meg az úgynevezett földközi tengeri körjárat sem, mint a hogy megvan Fiume ég Marseille között, az olasz partok érintésével. Pedig, hogy ez mily előnyös volna, már kimutattam. Ezen körjáratok érintenék a fontosabb spanyol kikötőket, Gibraltárt, az észak-afrikai kikötőket, hova lisztet, hüvelyes veteményt, szeszt, puhafát szállíthatnánk. Spanyolországba eddig is nagy szeszkivitelünk volt, de mert nincs rendszeres hajójáratunk, ennek az lett a következménye, hogy kivitelünk befagyott és Németország ezt a tért mitőlünk tökéletesen elfoglalta. Talán, ha mi nekünk ilyen járataink lennének, remélhető lenne, hogy ezt a tért is visszahódítjuk, pedig a gazdaközönséget méltóztassék megkérdezni, hogy milyen hátrány az, hogy ezen térről való leszorítás által a mezőgazdasági szeszgyárak is órásilag szenvednek. De ott van egy másik kérdés, nemcsak a szesz, de a puhafakivitel kérdése, megint egy nagy dolog, hogy ezt a vidéket evvel felkeressük. Magyarország déli részein s különösen Horvátországban azt a puha fát értékesíteni alig lehet, pedig abban óriási kincs fekszik és ha ezen járat megvolna, ezt a puhafát ott értékesíthetnők, kivitelünk ezáltal óriásilag emelkednék s annak az országrésznek közgazdasági fellendülését nagyon is előmozdítanék. Puhafa van az ország többi részeiben is, azonban természetesen az ország északi és keleti részéből a puhafa már nem erre keresi az útját, mert ennek az útja természetesen az a vizi út, mely a Vaskapu által megnyílt, mert hisz vízi úton szállíthatjuk ezt oda, a mi sokkal olcsóbb, mint a vasúti szállítás, tehát erre fog az irányulni s sietnünk kell is, hogy erre irányuljon, mert fájdalom, az ország északi és keleti megyéiben ott van az a kincs, de kellően kizsákmányolni nem tudjuk, mert bölcs okoskodása szerint a kormánynak és országnak közös vámterületben lévén Ausztriával, a galicziai fa nagyon is erős versenyt csinál puhafánknak. T. képviselőház! Nincs még nekünk összeköttetésünk a Déli- és Közép-Afrikával, az ottani kikötőkbe Delagueba, Port-Elisabethbe stb. Erre egy kicsit nagyobb súlyt kellene fektetni. Mint méltóztatnak tudni, most ezen a vidéken fejlődő államok vannak, például: Transwaal, hogy többet ne is említsek. Ezen megnevezett kikötőkbe az egész világ kereskedelmi hajói özönlenek, minden országot felkeresnek, hol kivitelt tudnak teremteni s tényleg gazdagodnak, csak egyedül Magyarország az, a mely a kínálkozó alkalmat, a kedvező konjunktúrákat mindenütt, itt is elmulasztja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A helyett, hogy az én felfogásom szerint elsősorban és legfőkép, különösen ezen összeköttetésekre adnánk mi segélyt és hoznánk áldozatot, mi a helyett, mint mondottam, problematikus kilátásokért az erőket egyszerűen elfecséreljük. Meg vagyok róla győződve, és nagyon sajnálom, hogy az előadó most nem volt oly kegyes rámutatni, mint múltkor a pénzügyi bizottságban