Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-255
255. országos ülés 1898. márczius 5-én, szombaton. 355 szives volt említeni, hogy igenis a föfeladatnak oda kell irányulnia, hogy különösen egy erős egyöntetű magyar tengerhajózási vállalatot teremtsünk. Mert hogyha képesek volnánk egy ily vállalatot létesíteni s a létező segélylyel képessé tenni arra, hogy a mi érdekünket szolgálja, méltóztassanak elhinni, ez nemcsak anyagilag de erkölcsileg is nagy haszonnak lenne kútforrása. Ha 50—60 hajóval biró hajórajunk volna, mely kivitelünket, kereskedelmi forgalmunkat közvetíti, az egyáltalában oly erős lenne, hogy még a nemzetek egymásközti forgalmában részt venne és a magyar lobogót ismertté tenné, a magyar névnek tiszteletet szerezne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy az angol gazdagságot, nagyságot és tekintélyt nagyon emeli, hogy úgyszólván az egész világ szállítója, hogy mindenütt megjelenik. Egy barátomtól hallottam, hogy egy ízben Londonban lévén a kávébörzén, azt a megjegyzést hallotta, hogy daczára, hogy a kiviteli kávé csak részben érinti az angol partokat, azért nem adnak el a világon kávét, melynek hasznát ne az angol kereskedelem élvezné. Az én véleményem szerint nekünk első sorban mindenekfelett arra kell törekednünk, hogy áldozat árán is — azt hiszem nem is sok áldozattal — egy önálló, erős, magyar tengeri hajózási vállalatot létesítsünk, mely Magyarország érdekeit minden irányban kiegészítse. (Helyeslés a s$élső baloldalon.) Kissé foglalkozni akarok az Adriával. Az Adria 1885-ben nagy válságban volt. A magyar állam sietett segítségére, és méltóztatnak tudni, mi lett ennek a hatása? Míg 1882—85-ben az Adria részvényei csak 8°/o osztalékot hoztak, mihelyt az állam az Adriának segítségére sietett, az osztalék 4 , 4°/o-ra emelkedett és ma már az oszlalék e társaságnál 10°/o ot tesz ki. A mikor Magyarország istápolásának köszönheti e társulat megizmosodását, a mikor a földbirtok jövedelme átlagosan 2—4°/o között változik, a mikor az állampapírok jövedelme is csak 4°/o-ig emelkedik, akkor attól a társulattól, a mely Magyarország pénzén izmosodott meg, a mely most gazdag, a kormánynak meg kell követelnie, hogy minden irányban mindent kövessen el, hogy a magyar érdekeket szolgálja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az Adriának, t. ház, a kimutatások szerint most még csak 25 hajó áll rendelkezésére, de a szerződés szerint 1903 — 1913-ig még öt hajót lesz köteles kiépíteni. Ez a 30 hajó azonban aligha lesz kép.es annyi erőt kifejteni, hogy Magyarország érdekeit kellőkép kielégíthesse. De igenis, a mint mondottam, a kormány szorítsa a társaságot — ezer alkalma és módja van rá, — hogy ne csak arra törekedjék, hogy 10°/o osztalékot fizessen, ne csak arra, hogy a részvényesek zsebeit tömje meg, ne esak arra, hogy horribilis fizetéseket adjon tisztviselőinek, a mi unikum a világon; (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem hogy azt a gazdagságot, azt az erőt, azt az izmosodást, a melyet mi adtunk neki, ennek a nemzetnek szolgálatába bocsássa. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeket előadva, t. ház, azt hiszem szigorúan a tárgyilagosság mellett maradtam. Most már mintegy kötelességem méltatni azt a helyzetet, a melyet az előadó úr bevezető beszédében, ha nem is rózsásnak, de mindenesetre kielégítőnek talált. Nézzük meg tehát, — ha mindazok esak akadémikus értékkel bírnak, a miket előadtam és azoknak megvalósításából semmi sem lehet, — hogy mi fog bekövetkezni, hogy ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk. (Halljuk! Halljuk!) Mert felfogásom szerint helyesen bírálni, következtetéseket levonni és esetleg tanácsokat is adni — ez utóbbira nézve bocsánatot kérek, hogy ezt részemről megtenni bátorkodtam — csak úgy lehet, ha azt a helyzetet, a mely elő fog állani, tárgyilagosan mérlegeljük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvényjavaslat szerint a magyar tengerhajózási részvénytársaság, a mely az 1893. évi XXII. törvényczikk alapján, mint szabad hajózási vállalat alakúit meg és a melynek egy millió korona elsőbbségi kötvényeinek visszafizetését a szabadhajózásból való díjakból eddig a magyar állam eszközölte, most ezen szerződés szerint, ha ezt megkötjük, kap évenként 90.000 forintot, illetőleg tíz év alatt 900.000 forintot, tehát 100.000 forinttal többet, mint összes alaptőkéje. Ezen áldozattal szemben, a melyet az ország hoz, meg kell bírálni, hogy mi az ellenszolgáltatás ezzel szemben. A társaság, mint a szerződésben ki van kötve, ezzel szemben köteles 36 rendes járatot fentartaui évenkint és pedig nyáron Galaczból Sulina, Constanza, továbbá Várna és Burgas érintésével Konstantinápolyija és 36 járatot Konstantinápolyból Burgas, Várna és Constanza érintésével Q-alaczba. Télen pedig, a mennyiben Gralaez hozzá nem férhető, Constanza lesz a járatok kiindulási és végpontja. Igaz, hogy ezen szerződésben benne van még az, hogy a kormánynak joga van még más járatokat is kikötni, és pedig a kisázsiai és szíriai partok érintésével Alexandriáig, másrészt a görög és török kikötők érintésével Patrasig, de azt hiszem, hogy ez esak fikezió, mert a bemutatott Doyd-szerződés szerint, ezek amúgy is a Lloydra vannak bízva, tehát úgy is ez fogja ezeket ellátni. A legfőbb ellenértéke tehát ennek az évi 90.000 forint dotáczióuak, a mit az előadó úr szépen és helyesen kifejtett az, hogy fix. tételekben vannak meghatározva a viteldíjak, a melyeknek épen alacsonyságukban van meg a nagy előny. Én elismerem, t ház, hogy ezen viteldíjak mesésen
