Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-255

356 255. országos ülés 1898. márczius 6-én, szombaton. míítanilag hasznot nem csinált, hanem a mint Rakovszky István t. képviselőtársam mondotta, határozottan kárt okozott, mert a turfás Hanságról az összes vizet lehúzván, sem rét, sem legelő, sem kaszáló nem lett belőle. Nézetem szerint ez a csatorna csak akkor fog használhatni, ha egyrészt a mostani állapotban kapukat fognak beállítani a víznek bizonyos időkre való fentartására, vagy pedig, a mi össze van kötve a teher viselés könnyítésével, ezen Hanság-csatorna még czirka egy kilométerrel meghosszabbíttatik és a Fertő lecsapolása is teljesíttetik, a mi úgy az alapszabályok, mint az akkori közmunka- és közlekedésügyi miniszternek 1880-ban kijelentett jóváhagyása szerint el nem ejtetett, csak felfüggesztetek, midőn azt mondta (olvassa): »A siker biztosítására szükségesnek tartom, hogy a munka végrehajtásában bizonyos sorrend állapíttassák meg és a nagyterjedelmű munka a megállapítandó sorrendben foganatosíttassák és hajtassák végre.« Tehát a Fertő lecsapolása nem ejtetett el, hanem bizonyos sorrend lévén megállapítva a munka teljesítésére, az elhalásztatok. Ha ez a Fertő lecsapolása megtörténik, 37.000 katasztrális holdnyi terület vízmentesíttetik, melynek költsége körülbelül 670.000 forint csak, és miután a Fertő vidékének legalább nyugati része, mint voltam bátor jelezni, többnyire mind jó humusú és elsőosztályú föld, egyenlő osztályozás szerinti megadóztatásnál a többi ártérről leveszi a terhek egy részét és az újütían ármentesített Fertő birtokokra fog használni, a mi átlagosan körülbelül egy forint és néhány krajczárral fog a terhén könnyíteni. A mint hallottam, t. ház, a túlságos kiadásokat emlegetik és mindig kikapták a t. urak, a kik a házban és a házon kiviil a Rábaszabályozásról beszéltek, a magas osztályozásról. Csak utalok a kisajátítás költségeire, a sok pótmunkára, a ki ezt tanulmányozza, meg fog győződni az állítottak tarthatatlanságáról. Hat osztály vsin megállapítva; a hatodik osztály fizet czirka 70 krajczárt, az első hét forintot. De az első osztályban, hanem csalódom, Í300— 1400 hold van csak, míg ezen első osztály szaporodni fog akkor, ha a Fertő lecsapoltatik és az általam jelzett vidéken mind elsőosztályú jó becsíí földek fognak a teherviselő ártérbe bevonatni. Ezeket szükségesnek tartottam elmondani azon tárgyilagos, de túlszigorú kritika után, a melyet a t. képviselőtársaim gyakoroltak, a földmív elégügyi miniszter úr, a ki a hetedik vagy nyolczadík azon miniszterek sorában, kik a Rábaszabályozás kérdését 1872. év óta gon doztak, nagy sajnálatomra a mai ülésben nem volt jelen, hogy szakszerű ós a tények teljes ismerete mellett hivatalos állásából folyólag kellő felvilágosítást adjon. Ismétlem ezeket az igazság és a tényeknek megfelelőleg szükségesnek tartottam elmondani. (Helyeslés jobbfelöl.) Major Ferencz i Félreértett szavaim megmagyarázása végett kérek szót. Én, a ki mindig az igazságnak vagyok barátja, nem akarom, hogy egy perczig is félremagyarázhatok legyenek szavaim. Az előttem szólt t. képviselő úr az én szavaimat úgy fogta 'fel, mint hogyhaj én a rosszul sikerült szabályozást magára a technikai műre értettem volna. Én a rosszul sikerűit szabályozást azon terheknek mikénti elosztásában látom, mi köztudomású, a minek aztán a következése az, hogy az egyes parti biztosok elviselhetetlen terhekkel sújtatnak. Én azt állítottam, hogy az elosztásban nincs meg a kulcsnak az az aránya, a mint azt az igazság teljes mértékben megkívánná, és így azon terhek, a melyek az ártéri birtokosokra hárultak, oly nagyok és aránytalanok, hogy ijesztőleg hatnak a jövőben eszközlendő folyamszabályozásokra. Ezeket voltam köteles megjegyezni; mert nem a műre, hanem az elviselhetetlen terhekre szólt az én bírálatom. Elnök: Van még valaki, a ki szólani akar a tárgyhoz? Hanem kivan senki szólani, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Az a 19.800 forintos tétel, mely a pénzügyi költségvetésbe, mint az 1885 : XV. törvény czikk által rendelt összeg van beállítva a Rábaszabályozás czéljaira, egyáltalában nem képezhet indokot arra, hogy egy nagy vita keletkezzék a képviselőházban egy oly thémáról, a mely nem tartozik a pénzügyi tárcza körébe, s ennek méltóztassék tulajdonítani, hogy én azokra, a mik a Rába-szabályozással kapcsolatban elmondattak, nem reflektálok, mert nem érzem magamat sem jogosítottnak, sem hivatottnak ezen kérdésekkel foglalkozni. (Helyeslés jobbfelől.) Ha a t. képviselő urak, a kik felszólaltak, csak egy pillanatást vetettek volna az 1885 : XV. törvény czikk 1. §-ára, vagy az 5. §. 3. és 4. bekezdésére, meggyőződtek volna arról, hogy a törvény ezen ügynek vezetését és rendezését annak idején a kereskedelmi miniszterre ruházta, a kinek hatásköre e tekintetben a földmívelésügyi miniszterre szállott, úgy hogy én sem a Rábaszabályozás technikai kérdéséhez, sem az ártérfejlesztéshez, sem az osztályozáshoz nem szólhatok, és ha a t. képviselő uraknak e tekintetben kifogásaik vannak, mindenesetre helyesebben jártak volna el, ha azon tárcza körében hozták volna fel ezeket, a melyhez tartozik, és a miniszter azon helyzetben lett volna, hogy erre