Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-255

255. országos ülés 1898. máxczíus 5-én, swnnfcaton. 355 hogy azonnal hatott; a hol a szabályozás megejtetett és a vízművek megépíttettek: a siker és eredmény mindjárt jelentkezett. Hiszen a hol csak három-négy évvel ezelőtt is még dudva és sás termett, és a hol midőn a kormánybiztos kiment és megkérdezte az illető ártérbirtokosoktól, hogy meddig terjed a határuk: a község elöljárósága, egyes birtokosok azzal feleltek, hogy »ntm tudjuk, de apáuk és öregapánk azt állították, hogy azon fákig, vagy bokorig, a melyeket akkor is sikvíz borított: ott rövid évek után az ekevas kultúrája hasította a földet, és a vizektől sokat szenvedett községek jólétét mozdította elő. Háromszáz év óta vajúdott, t. ház, a Rábaszabályozás kérdése. A corpus jurisban igen sok törvényczikkben találkozunk vele, nagynevű királyi biztosok gondozták és fáradoztak megoldásával. Öt törvényhatóság ellentétes érdekei megnehezítették a kérdés megoldását, és ez nagyon természetes is, mert a felső vidéken azt hitték, hogy ha a malomgátakat a Eába medréből kidobják: az árvíz veszedelemtől meg vannak mentve, Meg is lett, de mi történt. Rohamosan folyt és zúdult a víz az alsó vidékre czirka 90 kilométer hosszúságra körülbelül 40 méter eséssel és a hol eddig a Rába alsó vidéke vízmentes volt, a kultúra szolgálatában állott, azon községek földterületei az oda szabadult Rába vizével lettek borítva és mocsárrá változtak. Ezt válaszolom tehát azon észrevételekre, hogy a kormány hatalmi szóval rendelte el a szabályozást. Engedelmet kérek, a törvényhozás rendelte el, nem pedig a kormány; a törvényhozás pedig miért tette és miért létesítette az 1885 : XV. törvényczikket ? Mert az alsó vidéket meg kellett menteni a végelpusztulástól, s az állam adóalapját szintén biztosítani kellett. Legyen szabad a t. képviselő urakat arra figyelmeztetnem, hogy azon községek, melyek ma annyira panaszkodnak és a melyeket én is név szerint tudnék felsorolni, egymásután küldöttségekkel sürgették a szabályozás keresztülvitelét; még a munka közben is. Mikor gróf Bethlen András volt földmívelési miniszter kijött a munkálatokat megszemlélni, még akkor is azon községekből, így Kapuvár vidékéről jöttek küldöttségek és sürgették, hogy a munkálatokat tőle telhetőleg gyorsan befejezésre juttassa és a belvizek szabályozását is rendelje el. Ez, azt hiszem, eléggé igazolja azt, hogy az illető vidék a Rába szabályozás hasznát és annak előnyeit belátta. Természetesen azon indokokból, melyeket Bolgár Ferencz t. barátom említett, hogy most több a fizetés, miután az összes hányadot kell fizetni, negijedtek; és nem kétlem, több községben mincs arányban a fizetés az elért eredménynyel. Evvel szemben teljesen - osztom az előttem szólott t. képviselőtársaimnak azon nézetét, hogy az államhatalomnak és a törvényhozásnak kötelessége ezeken a bajokon segíteni, annál is inkább, mert a Rábaszabályozás azon szerencsétlen sorsban részesült, hogy a földkataszter keresztülvitele előbb történt meg, mintsem a szabályozás és épen száraz évek lévén, a kataszteri tiszta jövedelemnek kiszámításánál mint biztosan jövedelmező földek lettek elkönyvelve. Később jött a szabályozás a nedves esztendőben, akkor látható volt, hogy a biztos termő földeket víz borítja. Nézetem szerint tehát itt van a mód és az út, a melyet a kormánynak és a törvényhozásnak a Rábaszabályozásnál követni kell: az adóvisszatérítés. A mi e szabályozásnál előbb történt, annak a szabályozás után kellett volna megtörténnie. De milyen arányban, minő mérvben segélyezzen az állam? Ha jól értettem Bolgár Ferencz t. barátom a második körülbelül két millió 700.000 forint kölcsönt egészen az állam terhére akarja áthárítani, a másikból vagyis a hat millió 600.000 forintból egy harmadot. Ehhez a dologhoz nem szólhatok, ez a pénzügyminiszter úrnak a dolga, azonban a helyi viszonyokkal és a körülményekkel teljesen ismerős lévén, egész odáig határozottan osztom azt a nézetet, hogy a befektetett költségek egy harmadának annuitását az állam jogossági és méltányossági szempontból is magára vállalja. T. képviselőház! Ha e mellett még a fel nem mondhatás szempontjából az első kölcsönöknél még valami kedvezményhez juthat a rábaszabályozási társulat, akkor azt hisaem, hogy azok a panaszok, ha egészen nem is, de jó részben meg fognak szűnni. A panaszok végleg nem fognak elnémulni, mert meg vagyok győződve, a mint a tapasztalat tanusítja, előbb minden harmadik évben, mostan pedig minden ötödik év után, midőn új képviselőválasztás történik, — minthogy fizetni senkisem szeret — a vidéki vállszíók az új képviselőt, nézetein szerint is helyesen, felkérik, ostromolják a költségek alól felmenteni. A kerület képviselője, szinte egészen helyesen, feladatának tekinti a választó kerület érdekében felszólalni. De meg vagyok győződve, hogy a bajok nagy részben meg fognak szűnni annál is inkább, mert a Hanság csatornájának építése az én igénytelen nézetem szerint el nem maradhat. Annak idejében a Rábaszabályozás terveinél a Hanság-csatorna hat és tíz méter fenékszélességgel lett tervezve. Miért, miért sem a t. képviselőház, ha jól tudom, — noha nem értem, miként — a pénzügyi bizottság akkori javaslata szerint, 15 méter fenékszélességgel rendelte kiépíteni, és ezzel mit értünk el? Hogy a túlságos nagy bőséggel és mélyen kiásott Hanság-csatorna nem csak hogy sok százezer forintokkal többe került, de víz45*