Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-255
354 255. országos ülés 1898. márczins 5-én, szombaton. a tényleges helyzetet feltárni szükségesnek látom, szabadjon a Rábaszabályozás kérdését különösen hangsúlyozott két váddal szemben is felvilágosítanom. A financziális kérdésekre, a kölcsön drágaságára, fel nem mondhatására véleményem szerint s a tényeknek teljesen megfelelően igazolta tegnap Széll Kálmán t. barátom. A bank részéről a fel nem mondhatóságot illetőleg azt hiszem, mindenki teljesen meggyőződhetett, hogy az a maga szempontjából máskép nem cselekedhetett és helyesen csak úgy járhatott el, a mint eljárt. Mégis a fel nem mondhatóság káros és hátrányos kérdésében igazat kell adnom Rakovszky István t. képviselőtársamnak. Hibát követett el az akkori kormány, mert a dolog úgy áll, a mint Rakovszky István t. képviselő úr mondotta, nem volt szükséges azt a 6,000.000 forintot egyszerre felvenni, annál kevésbbé, mert az 1885 : XV. törvényczikk által elrendelt munkák csak azon év novemberében kezdettek végrehajtás alá kerülni, és az első esztendőben 3—400 ezer forint, s ha nem csalódom a második évben czirka egy millió forintra volt szükség. Miért vette fel az akkori kormány egyszerre az egész összeget, miért nem közölte a kölcsön felvételét a kormánybiztossal, nem keresem, de tényleg hiba történt és ebből folyólag teljesen osztozom abban a nézetben, hogy ezen elkövetett hibákat orvosolni az államnak és kormánynak kötelessége. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az osztályozás és a nem sikerült keresztülvitel ellen halottam itt ma is, és olvastam — mert nem voltam szerencsés jelen lehetni — a tegnapi napról vádakat. Engedelmet kérek, az osztályozás teljesen alkotmányos és nézetem szerint a legtörvényesebb módon hajtatott végre. Még pedig hogyan t. képviselőház? Több törvényhatóság van érdekelve. Minden vármegye területére külön osztályozási bizottság szerveztetett és pedig úgy, hogy az egyik megyebeli ártérbirtokosok, a másik a szomszédos megyebeliek vice-versa felcserélve működtek. A sopronmegyei ártérbirtokosok köréből alakúit bizottság dolgozott és osztályozott esetleg Vasban, a vasi Mosonyban, a mosonyi Győrben és így felváltva. Azok az illető osztályozó birtokos urak tehát azt hiszem iparkodtak a maguk és ártérbirtokos társaik jóvoltából, a mennyire emberileg lehetett, az igazsághoz hiven hivatásukat teljesíteni. Mi volt a tisztük? A társulat alapszabályaiban már kezdetben, későbben pedig a kormány által megállapított elvek szerint az osztályozást a tényleges viszonyoknak megfelelőleg keresztülvinni, és pedig figyelemmel a vízborításra, a talaj minőségére és a művelési ágakra. A mint jelezni bátor voltam, megengedem, emberi mű kifogás nélkül nem lehet; megtörténhetett, hogy valakinek 20—30 holdját a harmadik osztályba tették, pedig jobban beleilleszthető lett volna a negyedik osztályba. A másikat talán alacsonyabb osztályba tették, pedig drágább osztályba lehetett volna sorozni. Ez azonban oly lényegtelen különbség, hogy nem volna igazolható egészen új osztályozást sürgetni, mert a felmerülhető költség, mely csak az ártérbirtokosságot terhelheti, az elérhető haszonnal határozottan nem állana arányban, mert azt a terhet valakinek viselni kell, és nem képzelem, a mint a viszonyokat ismerem, nem akarom elhinni, hogy 100 holdra menne a megváltoztatható osztályozás. Ezzel, azt hiszem, az osztályozás ellen felmerült vádakat, panaszokat sikerült legalább azzal mitigálnom, hogy nem a kormány vagy a kormánybiztosság hajtotta azt végre önként és egyoldalúkig, hanem az érdekeltek köréből választott ártérbirtokosok, a kinevezett hivatalos becslőbiztossal együtt, kik figyelembe vették mindazon elveket, a melyeket a törvény és a társulat önkormáyzati jogával alkotott és melyek alapszabályai figyelembe veendőknek rendleltettek. A másik kérdés, illetve vád és kifogás, hogy a Rábaszabályozás nem sikerűit. Azt mondta Major Ferencz képviselő úr, hogy »rosszúlkeresztűlvitt szabályozás.« Hát engedje meg a t. képviselőház és az előttem szólott képviselő urak, hogy egész tisztelettel személyek iránt, bírálataikat, mint laikusokét el nem fogadhatom. A szabályozás bevégzése után az arra hivatott fórumok szigorúan megvizsgáltak mindent; azt jónak és teljesen a terveknek megfelelően kereszttílvittnek jelentették ki. De tovább megyek: úgy a német birodalmi nagykövet melletti műszaki attasé, valamint más külföldi államokból Francziaországból is műszaki ügyekkel fog lalkozó testületek eljöttek bírálattal tanulmányozták a Rábaszabályozást és azt az egész tudományos világ részéről a legnagyobb elismeréssel a terveknek teljesen megfelelően kereszttílvittnek jelentették ki, a mit különben már maga azon körülmény is tanúsít, hogy oly eredmény éretett el, a melylyel kevés vizszabályozás dicsekedhetik, közel másfél méternyi vizsülyedés éretett el. T. ház! Azon időtől fogva, a midőn a szabályozás elkészült, a tfízpróbát azon müvek kiállották, mert az eddig észlelt legmagasabb árvizek melletti két árvíznél sem merül fel aggodalomra ok, és meg vagyok győződve, hogy a szabályozási müvek, ha továbbra is oly gondozásban és kezelésben részesíttetnek, mint eddig, a hozzájok fűzött reményeknek megfelelnek, a befektetett millióknak gyümölcseit nyugodtan fogja élvezni az ottani birtokosság. T. ház! Nagy előnye ezen szabályozásnak,
