Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-254
254. országos ülés 1898. márczlus 4-én, pénteken. 345 szerű kölcsönökkel minden nyeremény kikötése nélkül e hitelműveleteket létesíteni. A Rábaszabályozási kölcsön 1885 márcziusában köttetett, tehát ezután még három évig voltunk kénytelenek a felmondhatatlanság feltételéhez ragaszkodni és pedig mindenkivel szemben. (Élénk helyeslés.) És ha ez így áll, s okmányilag bizonyítottam, hogy így áll, akkor kérdezem, helyes-e? Szabad-e azt mondani, a mit a képviselő úr mondott, hogy a banktól ez nem volt helyes, vagy nem tudom, mi volt, vagy hogy — a mint valaki közbemondta s a képviselő úr csak releválta — uzsora volt? Többet e kérdésről nem beszélek, eleget beszélnek a felhozott számok s a felmutatott okmányok. Be akartam bizonyítani, és azt tartom, ez teljesen sikerűit: hogy a kölcsön olcsóbb volt, mint minden egyéb azon időben kötött kölcsön, hogy ezt akkor a felmondhatatlanság feltételével és jellegével kellett megkötni, mert e nélkül lehetetlen volt akkor és nem volt azon időben semmiféle olyan intézet, mely egyáltalán községi kölcsönt adhatott volna e nélkül. Azt, hogy mi történjék a rábavidéki közönség súlyos anyagi helyzetének könnyítésére, nem fejtegetem; annakidején kilátásba helyezte a pénzügyminiszter, hogy a mit tehet, megteszi, magam is szívesen kilátásba helyezem, hogy keresek módot, hogy hozzájárulhassak a terhek némi könnyítéséhez. De lehetetlent és méltánytalant ne méltóztassék követelni, hogy az a bank, a mely akkor azt a kölcsönt a maga rizikójára megadta, az annuitást leszállítsa és a nyereményeket a sajátjából fedezze, az lehetetlen kívánság, mert a nyereményeket a banknak biztosítani kellett és fizetnie kell. Ha lehet valamit talán a törlesztési idő jelentékeny meghosszabbításával kitalálni, vagy valami tervet találni az új szükségletek beszerzésével kombinálva, a mi e terhek könnyítését előmozdíthatja: teljes méltányossággal fogok a kérdés megoldásához járulni. Csak egyet kérek: ne gondolja a képviselő úr, hogy itt valami nagyszerű megtakarításról, vagy valamely nagymérvű teherkönnyítésről lehetne szó, hacsak a törlesztési idő kitolásáról nem. Erről talán. E kölcsön annuitása 570°/o-ot tesz. Ma a legolcsóbb kölcsön, akár a jelzálogbanknál, akár a többi intézetnél körülbelül 5'20°/o-ot tesz ki. Tehát ha még az egész differenczia elesik is, ha ma köttetnék a kölcsön, az sem tenne ki Y 2 százaléknál többet. Már pedig ez a fél százalék is csak 11 kajczárt tenne ki holdankint, természetesen átlagban, a mi vajmi kevés. Tehát ha terhes a szabályozás, nem azért terhes, mert a kölcsön terhes. Ep a napokban kaptam Qgy kérvényt saját megyém közönségétől, melyben azt kérik, hogy támogassam itt az országgyűlésen KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIH. KÖTET. s a kormánynál, hogy újabb osztályozás történjék. Ezeket voltam bátor e kérdésben elmondani, azokkal szemben, miket az előttem szóló t. képviselő úr felhozott, nem mint védelmet, hanem mint a kérdés tárgyilagos megvilágosítására szükséges adatokat. (Élénk helyeslés á jobboldalon.) Rakovszky István: T. ház! Személyes megtámadtatás (Ellenmondás a 'jobboldalon.) és szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk,!) Előttem felszólalt igen tisztelt képviselő úr azt mondotta, hogy én bizonyos pikantériával adtam elő a dolgot. Én nem tudom, mi az a pikantéria. Széll Kálmán: Megmondtam: Azt állította, mindenféle levonások történtek a szegény nép rovására! Rakovszky István: Ez egy oly pikantéria, melyen a szegény nép nem igen örül és nem igen élvez. A mi pedig a félreértést illeti, a t. képviselő úr azt mondotta, hogy én beszéltem mindenféle czímekről, a melyek alatt mindenféle levonások történtek. Igaz, hogy a levonások egy része kurzus-dififerencziából támadt, de igaz az is, hogy ezen kivűl kezelési költség és más czímeken, a melyek minden kölcsönnél megvannak, mindenféle levonás történt. Széll Kálmán % Nem történt, semmi levonás a 93 3 /4 árfolyamból, csakis az annuitás vonatott le és semmi más! Be tudom bizonyítani okmányokkal ! Rakovszky István; A t. képviselő úr úgy adta elő a dolgot, mintha a bankot hibáztattam volna azért, hogy ezt a kölcsönt megkötötte. Én a bankot nem hibáztattam, az egy pénzintézet, az a hivatása, gseftelni akar, nyerni akar, a hogy tud. Én hibáztattam a t. kormányt, és ha betekintik a gyorsírói jegyzeteket, meg fognak győződni róla, hogy azt mondtam, hogy ha jobb kölcsönt nem lehetett abban az időben elérni, hiba volt tiz évi szükségletre hétmillió kölcsönt felvenni, hanem kellett volna beérni egy-, egész kétmillió kölcsönnel. (Helyeslés a baloldalon.) A t. képviselő úr engem félreértett, mikor azt mondta, hogy én a kamatot magasnak találtam. Én azért, mert ez a kölcsön nem konvertálható, azt jelentettem ki, hogy én, ha látom egy pénzintézet érdekét és látom a nép érdekét, nem riadok vissza attól, mikor a nép pusztul, hogy még törvényszegéssel is rtijta segítve legyen. A mi azt illeti, hogy könnyű Amerikát felfedezése után felfedezni, csak egyet vagyok bátor megjegyezni: bárcsak sohasem találták volna fel a Rába vidéke számára ezt a kölcsönt. (Helyeslés balfelöl.) u
