Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-254
346 ~^' ors}! ágos ülés 1898. märczitis 4-én, pénteken. Különben le vagyok győzve, beismerem, hogy a t. képviselő úr beigazolta azt, hogy a t. kormánynak banksegélylye), vagy banksegély nélkül sikerült azt a nagy problémát megoldani, mikép megy szabályszerűen tönkre a nép. (Igaz! Ügy van! baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Miután még többen vannak feljegyezve, ennélfogva a vitát elhalasztjuk a holnap 10 órakor kezdődő ülésre. Most az ülést öt perezre felfüggesztem s azután áttérünk az interpellácziókra adandó feleletekre. (Szünet utóm.) Elnök: Az ülést megnyitom. Következnek a napirendre kitűzött feleletek. Először a kereskedelemügyi miniszter űr válaszol Molnár János képviselő úr interpellácziójára. B Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Molnár János t. képviselő úr a folyó év február 16-iki ülésben interpelláeziót intézett hozzám az iránt, hogy a levélhordók és postamesterek munkája úgy osztassék be, hogy azok vasárés ünnepnapokon vallásos kötelességeiket teljesíthessék. Előre is kijelentem, hogy nem szándékozom ez interpelláczióra adandó válaszom keretében a vasárnapi munkaszünet kérdésének minden oldalára kiterjeszkedni, hanem csupán csak abban a reláczióban, melyben az interpelláló képviselő úr a kérdést felvetette, hogy tudniillik a postamestereket és levélhordókat vasárnapi munkájuk akadályozza-e abban, hogy az isteni tiszteleten részt vegyenek ? A képviselő úr iuterpelláczióját egy szuppozíczióval okolta meg, a mely interpellácziójának bevezetésében foglaltatik és így szól (olvassa): »Mivel a magyar királyi levélhordók és vidéki postamesterek épen hivataluknál fogva a vasár- és ünnepnapokon vallásos kötelességeik teljesítésétől nem ritkán évek hosszú során át el vonatnak, van szerencsém a t. kereskedelmi miniszter urat kérdezni stb.« Én azt gondolom, hogy mindenekelőtt ezen premisszával kell foglalkoznom, mert ha sikerűi kimutatnom, hogy az téves, akkor elesik az interpelláczió alapja és így nem is lesz szükséges a felvetett kérdésekre a választ megadnom. A mi a postamestereket illeti, bátor vagyok arra hivatkozni, hogy ez a kérdés még 1885-ben szabályozást nyert és pedig olyformán, hogy kimondatott, hogy a postamesterek hivatalos ideje vasárnapokon csak a felét teszi ki a hétköznapinak, úgy, hogy ők nemcsak délelőtt találnak időt az istenitiszteletben való résztvételre, hanem azon felül még délutánjuk legnagyobb része is szabad. A mi pedig a levélhordókat illeti, rájuk nézve az a szabály áll fenn jelenleg is, hogy vasárnapol on vidéki városokban csak kétszer tartoznak a leveleket kihordani, holott hétköznapokon 5—6-szor, tehát annyi időt nyernek, hogy részt vehetnek az istenitiszteletben. A mi pedig a fővárosi levélhordókat illeti, ezek vasárnaponkint három csoportra vannak felosztva. Az egyik nyolez órától tízig, a másik ismét a nap más óráiban, a harmadik ismét, más órákban teljesít szolgálatot, és így mindenesetre mindig marad annyi ideje, hogy az istenitiszteleten részt vehet, ha azon résztvenni akar, (Helyeslés jobbfelől.) és ezt különösen hangsúlyozom, tia résztvenni akar, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen szabályok megállapításánál, melyek a levélliordókat és postamestereket is kötik, abból a szempontból indultunk ki, hogy adjuk meg Istennek, a mi az Istené s a császárnak, a mi a császáré. (Helyeslés ) Ezt a két kötelességet egészen jól lehet e szabályok értelmével összeegyeztetni, (Úgy van! a jobboldalon.) és ha valaki rnéyis elhanyagolja az egyiket és hivatalos kötelességeire hivatkozik, akkor ezt csak ürügyül használja és ez nem komoly ok. (Helyes és jóbbfelöl.) Mindezeknél fogva e szempontból újabb intézkedéseket hozni egészen felesleges, s azért a nélkül, hogy az egyes felvetett kérdésekre a választ megadnám, azt gondolom, hogy már az eddig elmondottakban is tökéletesen megfeleltem az interpelláczióra, s kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfel 31) Molnár János: T. képviselőház! Noha, bár nagy reszenzussal kezdek beletörődni annak látásába, hogy e házban különösen az újabb idők óta a legfönségesebb eszmék megvalósítását czéízó törekvéseket ép úgy, mint sokszor a legvitálisabb nemzeti érdekek védelmezését, közönynyeí fogadják, sőt valóságos czinizmussal traktálják, a mint ezt például tegnapelőtt a honvédelmi miniszter úr részéről is hallottuk, mégis nem vártam, nem reméltem, hogy a t. kereskedelmi miniszter úrtól oly választ nyerjek, mint a minőt kaptam, mert őt méltányos, előzékeny, és humánus férfiúnak tartottam és tartom. Azt reméltem ugyanis, hogy midőn annyi példával mutattam ki, hogy csakugyan képtelenek azok a levélhordók a vasárnap délelőtti szent misét meghallgatni, ezt a t. miniszter úr is be fogja látni, holott a t. miniszter úr szerint, ha akarnának, hallgathatnának szentmisét, vagyis elmehetnének vasárnap délelőtt a templomba. Hát itt, t. ház, nekem igazán megáll az eszem, (Derültig jobbfelöl.) és nem tudom,
