Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-254
254. országos ülés 1898. maradiig 4-én, pénteken. 343 Mit tesz az, hogy abszolúte véve drága? Az azt teszi, hogy az ilyen viszonyok között, a melyek adva vannak, adott időben, hogy lehet kölcsönöket kontrahálni, hogy lehet pénzt elhelyezni, hogy lehet kölcsön kapni és erre talán a legmérvadóbb, ha a hitelnek legeminensebb és leghelyesebb mérőjét veszem: magának az államnak a hitelét. Evvel is összehasonlítom igen szívesen és ezzel is kiállja a kritikát ez a kölcsön. Ez a kölesön keríílt 5*70-be törlesztéssel együtt a nominális érték után, és miután akkor leszámoltattak a záloglevelek 93 3 /4°/o, effektive keríílt 6*08 krajczárba. Vizsgáljuk meg, hogy mibe került akkor a magyar állam kölcsöne? A magyar állam akkor 5°/o-os rentét bocsátott ki Ezen 5°/o-os rentét kibocsátotta 1888-ban 84°/o kai, a mi megfelel 6'59°/o kamatozásának törlesztés nélkül. Azon időben, a mikor ez a kérdéses kölcsön megköttetett, már jobb volt SíZ £tl* folyam, a magyar rente ugyanabban a hónapban 88*10-on állott, tehát a magyar 5°/o-os rentének évi kamatozása volt 5 67. Ha az akkori pénzügyminiszter úr ezen kölcsön helyett kibocsát rentét, köteles lett volna 5*67°/o-ot fizetni. Most vizsgáljuk meg, hogy áll az arány ehhez a kölcsönhöz viszonyítva? Ez 5*7 annuitást kötött ki, de ebben benn van a törlesztés is, a mi a renténél nincs, mert az nem törlesztetik, csak 5°/o-ot kamatoz. Ez a törlesztés kitesz 046°/o-ot, minden forint után 46 krajczárt, marad tehát az 524. Miután ez a kölcsön leszámoltatott 93 3 /4-del, ez az 5*24°/o effekive 559 kamatozást ad, tehát 0'08 vagyis nyolcz krajczárral olcsóbb, mint a magyar állam a rente útján beszerzett kölcsöne. Ez az akkori időre nézve te drágának mondatott, pedig bocsánatot kérek, a magyar állami rente adómén tes, az a kötvény pedig, a melyet ezen kölcsön alapján ki kellett bocsátani, nem volt adómentes. Én tehát rasszumáJok oda, hogy az a kölcsön nem csak relatíve volt legolcsóbb minden azon időben adott kölcsönnél, hanem olcsóbb volt egész nyolcz krajczárral, daczára annak, hogy nem volt adómentes, a magyar állam által fizetett kölcsönöknél. Ezek megczáfolhatlan számok, itt sem ferdítés, sem grupirozás nincs, mert nem is lehet, mert ez egyszerű mathézis. (Helyeslés.) így áll a kérdés, t. ház, a kamatozásra nézve és a kölcsönök ezen feltételére nézve. (Élénk helyeslés.) Már most azt mondja a képviselő úr és ezt hallottam itt is, hogy az a baj, hogy a kölcsön felmondhatatlan. Hát, t. képviselő úr, igaza van, ez baj, és ne gondolja, hogy én ezt nem tartom bajnak. Méltóztatott hivatkozni a pénzügyi jelentésére, melynek elnöke voltam; megjegyzem nem akkor, mikor a kölcsön köttetett, mert akkor nem voltam elnöke, sem tagja; akkor azon körülménynél fogva, — egészen nyíltan megmondhatom, nincsen semmi okom titkolni, — hogy én az akkori pénzügyminiszter pénzügyi politikájával egyet nem értettem, az ellen állást foglaltam és annak következéseit előre megmondtam -itt nyíltan a házban, nem vállaltam mandátumot a pénzügyi bizottságban, sem tagja, sem elnöke nem voltam, ezt mindenki tudja. Mikor azután elnöke voltam a bizottságnak, akkor igenis ismét előfordult ez a kérdés egy második javaslat tárgyalása alkalmával, melyet a képviselő úr felemlíteni méltóztatott, egy komplementórius kölcsön alkalmából, s akkor nemcsak aláirtam a jelentést, de többet mondok, elárulok egy titkot: én magam diktáltam is a jelentésbe egy passzust, hogy igyekezzék a kormány az új kölcsön megkötésénél, az áj szükséglet beszerzésével kombinative lehetőleg a régi kölcsönnek a mai viszonyok közt, tudniillik az 1895-iki viszonyok közt ma már kedvezőtlennek mondható feltételein segíteni. (Tetszés.) Mondom, én magira diktáltam ezt be a jelentésbe, sőt magam irtam be; ennek tanújául felhívom az ott ülő előadó urat, kinél talán megvan a jelentés eredeti szövege. És hogyan szoktam én eljárni ? A t. képviselő urnak egy elejtett kijelentésével szemben mondom csak, mert bocsánatot kerek, nem természetem és nem szeretek magamról beszélni, de a történt támadás folytán kötelezve érzem magam egy mellékes megjegyzésre. (Halljuk! Halljuk f) Mikor ez a törvényjavaslat létrejött és a pénzügyminiszter felhatalmaztatott 1895-ben, hogy még két milliót vegyen fel a Rába-szabályozás szükségleteire, akkor a pénzügyminiszternek, a ki arra szólított fel, hogy adják ajánlatot, a jelzáloghitelbank részéről, melylyel eredetileg a kölcsön köttetett, azt feleltem, hogy (olvassa): »a mi a rábaszabályozási társulat terhére 1895 : XIII. törvényezikk alapján felvenni szándékolt 2,610.000 forintnyi új kölcsönt illeti, erre nézve azt a javaslatot vagyok bátor nagyméltóságodnak tenni, méltóztassék ezen kölcsön tárgyában az első hazai pénzintézeteket felhívni, a mikor is szívesen fogok én is ajánlatot tenni.« (Tetszés.) Nem kívántam sem előzékenységet, sem privilégiumot, sem semmit, (Helyeslés és tetssés) hanem azt mondtam, hogy tessék nyilvánosan, koukurrenczia útján megszerezni a kölcsönt; itt van az eredeti akta, a t. képviselő úrnak felmutatom. (Általános, élénk helyeslés.) Már most végezünk azzal a kérdéssel, hogy miért felmondhatatlan ez a kölcsön. Mert igaza
