Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-254
342 26é. országos ülés 1898, márosdus 4-én, pénteken. gos, legyen olyan, a mely nem indul ki téves felfogásokból. Pedig az igen tisztel képviselő úr felfogása nézetem szerint nagyon téves, és ezt leszek oly szerencsés igen löviden bebizonyítani. A t. képviselő urnak teljesen igaza volt és igaza van akkor, a midőn azt mondja, hogy ez a kölcsön a mai viszonyok között drága. Igenis drága. Ennek a kölcsönnek a mellett egy igen súlyos feltétele: a felmondhatatlausága. Ez a kölcsön felmondhatatlan. (Mozgás és felkiáltások balfelöl: Ez az!) Legyenek kegyesek türelemmel meghallgatni, leszek szerencsés igazolni ezt is. (Ball juk! Halljuk!) Hiszen a hivatkozás folytán szólok a kérdésnek minden vonatkozásaihoz, és azon állítólagos nagy sérelemhez is, a melyet a dolog ezen részét illetőleg mint nagy sérelmet mutatott be : nekem a képviselő úr ellenében azt kell bizonyítanom, hogy a kölcsön kötésekor létező viszonyok közt nem foU sem drága sem súlyos. Ha nem tudom ezt be igazolni, hogy a kölcsön azon viszonyok közt nem volt drága, akkor a képviselő úrnak igaza van; nem volt helyesen keresztíílvive a törvényben adott felhatalmazás és az a bank, a mely azt kölcsönt kötötte, nem kötötte meg helyesen. Ha be tudom bizonyítani, akkor bocsánatot kérek, megfordítva áll a dolog : akkor keresztűlvitetett a törvény, úgy a mint meg volt írva, és az a bank úgy kötötte meg azt a kölcsönt, a mint azon viszonyok között megkötni kellett és lehetett. (Helyeslés.) Megkisértem ezt a bizonyítást. Hát mivel bizonyíthatom ezt? Bizonyíthatom azzal — és ez talán teljes bizonyíték, — hogy az előttem fekvő kimutatás szerint az intézet, a mely ezt a kölcsönt kötötte, azon időben, tudniillik közvetlenfil a kölct-önkötést megelőző hónapokban és években és az azt követő hónapokban, mintegy 30 millió forintnyi kölesönt kötött, és van szerencsém a t. képviselő úrnak kijelenteni, hogy az 1885. évi márczius és június hónapokban kötött kölcsönök között — mert márcziusban köttetett, és júniusban véglegesíttetett e kölcsön — ez a kölcsön a legolcsóbb. Van szerencsém a t. képviselő úrnak felsorolni a következő kölcsönöket: Nagy-Kikiuda, Jász-NagyKún-Szolnok vármegye, az Arankavidéki társulat, Zilah városa, Hajdú városok közönsége; a tiszamaros-körösi társulat 10 millióval; Szomolnok város, Sopron vármegje, Túrkeve, Dömsöd, Antnkavidék Hajdúmegye, Törökbecse, Biharmegye mind drágább kölcsönöket kötöttek. Rakovszky István: Mind felmondhatatlan ? Széll Kálmán: Leszek szerencsés erre is rátérni, csak legyen kegyes végig hallgatni. Nagykikinda kölcsöne kerül átszámítva az 50 évi törlesztéssel együtt, az effektív pénz 697°/o-ba; Jász-Nagy-Kún-Szolnok vármegyének kölcsöne 647°/o-ba; az arankavidéki kölcsön 6'77°/o-ba; Zilah városé 6'31°/o-ba; Tisza körös-marosi társulat 10 milliója 6"21 0 /o-ba; Szolnok városáé 6-59°/o-ba; Túrkevéé 6-15°/o-ba; Dömsöd-patai vízszabályozási társulaté 643°/o-ba; a Rábaszabályozási társulaté 6'08 0 /o-ba; tehát sokkal kevesebbe mint a többi. Ez a kölcsön tehát olcsóbb, mint mind azon kölcsönök, melyek előtte köttettek; tovább megyek, olcsóbban, mint azon kölcsönök, a melyek jó ideig a Rábaszabályozási társulat kölcsöne után köttettek. Utána köttetett az arankavidéki társulatnak még egy kölcsöne, mely 6'70°/o-ba került Hajdú vármegyének is még egy kölcsöne, mely 6'32°/o-ba; Törökbecséé 6-68°/o-ba; a Bihar vármegyei igen nagy kölcsön 6"17°/o-ba került, tehát mindezen kölcsönök mindig drágábbak mint a Rábaszabályozási kölcsön, pedig utánua köttettek. Hát, t. ház, talán még az se egészen bizonyíték? Vagy ez talán csak azt bizonyítja, hogy a jelzálogbauk legalább is nem drágábban, de sőt olcsóbban adta kölcsönét a Rába-szabályozási társulatnak, mint bárkinek másnak, pedig ott nem állott szemben a kormánynyal; Bihar vármegye kölcsönét nem kontrahalta a pénzügyminiszter, hanem Bihar vármegye alispánja a közönség nevében; Szomolnok városáét hasonlókép; a tisza-körös-maros-társulati kölcsön a gróf Károlyi Sándor elnöklete alatt álló társulatid köttetett meg, tehát ki van zárva a lehetősége bármily részrehajlásnak. Én kötöm általában a kölcsönöket skálaszerűleg mindig, mint a hogy a pénzügyi viszonyok megengedik, jelzálog-kölcsöunéí és kommunális kölcsönöknél nem is lehet másképen, hiszen ezeknek a hitelműveleteknek természete nem az, a mit az emberek üzletnek neveznek, (Helyeslés.) mert meg van állapítva minden kölcsönnek az annuitása, mindenkor a viszonyokhoz képest, az illető kötvények leszámolási árfolyama és mindenki, a ki jön, a ki kellő szekuritást képes nyújtani, a hogy az intézet alapszabályai és a törvény előírják, mindenki egyformán, legyen az X vagy Y, legyen az társulat, község, város, vagy akárki. Ott favorizálni nem is lehet, ott ma épen a konkurrenczia miatt egészen helyesen é.í egészségesen csak krajczárokról lehet mindig szó. T. ház! Arról tehát számot adtam ezekkel, hogy a rábaszabályozási kölcsön nem volt drágább, sőt relatíve olcsóbb volt, mint minden más kölcsön, mely abban az időben köttetett.- De mondhatja valaki és a képviselő úr is, hogy abszolúte véve volt drága? Erre a kérdésre is leszek bátor felelni.
